Ige: Az Úr Jézus megkísértése - példaként minden újjászületett ember számára

 „Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és viteték a Szellemtől a pusztába magányos, elhagyatott, sivatagba. [Más fordítás: A Szent Szellem a pusztába vezette, irányította őt].

Negyven napig, kísértetvén az ördög a félrevezető, ellenség, ellenálló által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

És monda néki az ördög a vádló. Ha valóban Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek valamennyi igéjével* kijelentésével.

Majd felvezette őt az ördög egy nagy magas hegyre, és megmutatá néki a lakott földkerekség minden országait, a föld minden királyságát egy szempillantásban,

És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat, ezt az egész birodal­mat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, nekem lett átadva, kiszolgáltatva, és annak adom, akinek akarom [Más fordítás: Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mert mindez az enyém, és én annak adom, akinek akarom];

 Azért ha te leborulsz a földre és hódolsz előttem, és engem imádsz, mindez a tied lesz.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

Azután Jeruzsálembe vezette őt, és a templom ormára, a templom párkányára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad, és ugorj le innét;

Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek, és oltalmazzanak téged.

És: Kezükben, a tenyerükön hordoznak, és ők felemelnek kezeikkel téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet* (Luk. 4,1-12)

*Máté is beszámol az Úr Jézus megkísértéséről: „Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék, az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, kijelentéssel,, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére, párkányára. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak, hogy megőrizzenek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Végül vivé Őt az ördög egy igen magas hegyre, és felvonultatta szeme előtt a világ minden országát, királyságát; és azok dicsőségét, és gazdagságát. És monda néki: Mindezeket, vagyis mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét néked adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, távozz tőlem, el innen! sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor otthagyta őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11).

A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt a pusztában, sivatagban. Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten már korábban  így szólt: „És ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).

„Mert az Istennek beszéde, igéje élő energia, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és a szellemnek, ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait” (Zsid. 4,12).

Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltsétek magatokra az Isten minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet, és nem érhet téged a veszedelem, és baj, és csapás nem közelget, sőt nem is férhet a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, hogy vigyázzanak rád minden utadban. Kézen hordoznak, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés, ami nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).

 A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő, és irgalmas legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt, azaz céltévesztést. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7).