1Korintusi levél 8. fejezet: el ne gáncsold a testvéredet ! (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok, vagyis a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús felől pedig tudjuk, és biztosak vagyunk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk, vagyis mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk^* Azonban a nem kijelentésen alapuló ismeret, tudás felfuvalkodottá, büszkévé, gőgössé tesz^** az Isten szerinti szeretet pedig szellemileg épít, megerősít

*Azért: „Mert a vele (a Krisztussal) való közösségben, vagyis Őbenne, mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): vagyis Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban” (1Kor. 1,5).

**Felfuvalkodottá tesz (phüszioó): - felfúj, azaz büszkévé, gőgössé tesz. Szellemi gőg tölti el „üres léggömb” lesz.

1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, úgy gondolja, és úgy véli, hogy tökéletesen tud, és teljesen ismer valamit, és tetszeleg tudásában, az még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Az még nem értette meg, még nem ismerte fel, hogy hogyan kell neki tudnia, hogy mi a helyes ismeret^*

*Mert: „… ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát” (Gal. 6,3)

És: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4)

Tehát: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3,18)

 Mert a soha meg nem szűnő ismeret: „A szeretet - Aki - soha el nem fogy: de legyen …bár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, De mikor eljő a teljesség, a nagykorúság, a férfikor, a rész szerint való eltöröltetik, és megszünik, semmissé lesz. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,8-10.12).

1 Kor. 8,3 Aki azonban az Istent szereti, vagyis teljesen átadja, és odaszánja magát, ismeri azt az Isten

[Más fordítás: Azt az Isten már megismerte, a magáénak tudja. Az ilyen ember Istentől megajándékoztatott lett értelemmel, vagyis: ismeretet nyert]^*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek…” (Jer. 1,5)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, és kiválasztott, felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek.

[Más fordítás: Hogy azok Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, vagyis a legelőször előhozott, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok testvér között” (Róm. 8,29).

1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati, vagyis a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon^* és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy^**

*A bálványokról így szól Isten Igéje: „Ímé, mindnyájan semmik ők, semmit sem érnek tetteik! Szél és hiábavalóság képeik. A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél” (Ésa. 41,29)

Ezért: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban szellem. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!” (Jer. 10,14-15)

És: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5)

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy miért ártalmas a faragott képek előtti hódolat és a bálványimádás: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek, azaz démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel, vagyis a démonokkal legyetek közösségben” (1 Kor. 10,19-20).

**Csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16)

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6)

 Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4)

1 Kor. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr;

[Más fordítás: mert igaz, hogy beszélnek istenekről az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van]

1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől, és akiből van, akiből ered, és származik a mindenség, mi is Őbenne. És akiért, és aki végett vagyunk mi is. És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van, akin keresztül támadott a mindenség, és mi magunk is rajta keresztül, és Őáltala^*

*Mert: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak. Egy Isten teremtett bennünket Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?” (Malak. 2,10)

„Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés” (Eféz. 4,5)

Isten kijelentette, hogy: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr!” (5 Móz. 6,4)

És: „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Ján. 1,3)

 „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, vagyis trónusok, akár uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek” (Kol. 1,16)

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé, és Neki jár a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).

1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret, ez a tudás. Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott, és a bálvány felől való lelkiismeretük, vagyis szellemi ismeretük miatt mind mai napig úgy eszik a húst, mint áldozati eledelt, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, és szellemi ismeretben és erőben instabil és téves, megfertőztetik, beszennyeződik, és tisztátalanná lesz^*

*Így folytatja az apostol a figyelmeztetést: „Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?” (1 Kor. 10,27-29)

Mert: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan, vagy beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz. Aki pedig kételkedik, habozik, tétovázik, meginog, kétsége támad, és mégis eszik, kárt hozó / vagyis a sátán / hatalma alá kerül, és így ítéletet von magára, mert nem meggyőződését követi, és mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn, azaz céltévesztés az” (Róm. 14,14.23).

1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt.  Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak^*

*És azért nem: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, nem ételben, nem italban áll. Hanem igazság, vagyis megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, és Szent Szellem által való öröm, vagyis jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben” (Róm. 14,17)

 „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a hústest sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételekkel, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

1 Kor. 8,9 Arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok, kiváltságotok, és feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra^* ne legyen, vagy akadályt, megtorpanást fennakadást ne okozzon, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a hitben gyengéknek^**

*Botránkozás (proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály;

*És bár: „… ti szabadságra hivattatok atyámfiai, testvéreim; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a hústestnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,13-14)

 „De ha a te atyádfia, a te testvéred az ételért, vagyis a te eledeled miatt megszomorodik, vagy elcsügged, akkor te nem az Isten szerinti szeretet szerint cselekszel, és nem a szeretet szellemében jársz el. Ne veszítsd el, és ne okozd annak vesztét, ne tedd tönkre, és ne vidd romlásba azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt” (Róm. 14,15)

„Ezért tehát, ha az étel, az eledel megbotránkoztatja, azaz felháborítja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam, és fel ne háborítsam” (1 Kor. 8,13).

1 Kor. 8,10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, - aki értelemmel megékesíttettél, - hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz. annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, gyönge, nem arra indíttatik-e, nem arra bátorodik fel, hogy megegye a bálványáldozatot?

 [Más fordítás: Ha tehát valaki a bálványok helyén letelepedni látja azt, akiben megvan a tudás, vajon a lelkiismerete, - miután erőtlen, nem abban az irányban szerez-e „épülést” - hogy a bálványáldozati húst megeheti]^*

*Hát: „Ne rontsd, és ne rombold le az ételért az Isten munkáját. Minden valóban tiszta ugyan, de rossz, gonosz, káros, és ártalmassá válik annak az embernek, aki botránkozással eszi, vagyis aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára”

[Más fordítás: Mert bár valóban minden tiszta, de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik. / Az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja]” (Róm. 14,20).

1 Kor. 8,11 És a te ismereted, a te tudásod miatt elvész a te erőtlen, gyönge atyádfia, akiért Krisztus meghalt.

[Más fordítás: Így a te ismereted miatt, a te tudásoddal tönkreteszed, és veszedelembe taszítod aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt]. 

1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak, a testvérek ellen vétkeztek, és az ő erőtlen, gyönge, aggályos lelkiismeretüket megsértitek, - vagyis megsebesítitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, - a Krisztus ellen vétkeztek^*

*Maga az Úr Jézus mondja, hogy: „… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mát. 25,40).

És így folytatja az apostol: „Annakokáért egymást, vagyis egyik a másikat többé ne ítélgessük, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást, elbotlást, fennakadást, megtorpanást.

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét, botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja a testvér elé nem fogtok vetni] (Róm. 14,13).

1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, ha az evés tőrbe csalja az én atyámfiát, az én testvéremet, inkább sohasem eszem húst, hogy az én atyámfiát, az én testvéremet meg ne botránkoztassam, és nehogy felháborítsam, vagy tőrbe ejtsem, vagy elgáncsoljam^*

*Ezért: „Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia, a te testvéred megütközik, vagy megbotránkozik, megbotlik, vagy erőtlen, ami testvéredet tőrbe ejti” (Róm. 14,21)

Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22)