1 Kor. 10,1 Nem akarom, és nem szeretném pedig, hogy ne tudjátok,
ha elkerülné figyelmeteket atyámfiai, testvérek, és nem akarlak titeket
tudatlanságban hagyni a felől, hogy a mi ősatyáink mindnyájan a felhő alatt
voltak, és mindnyájan a tengeren keltek át*
*Az apostol
példaként állítja a Krisztusban hívők elé az Úr vezetését, csodáit, kegyelmét,
szeretetét, védelmét, szabadítását: „Az Úr pedig megy vala
előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig
tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem
távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2 Móz. 13,21-22)
„Elindula azért az Istennek Angyala, aki
jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindula
előlük, s mögéjük álla. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a
felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek
egymáshoz egész éjszaka. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig
egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és
kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe,
a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezük és balkezük felől” (2Móz. 14,19-22)
És: „És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt
az Egyiptombeliek kezéből, és hatalmából; és látá Izráel a megholt
Egyiptombelieket a tenger partján” (2Móz.
14,30)
De - mondja Mózes: „Ennek ellenére sem
hittetek Istenetekben, az Úrban, Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet
szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az
utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal” (5Móz. 1,32-33)
Nehémiás így
emlékezteti az Urat - Aki „tegnap, ma és
örökké ugyanaz”: „És a tengert
kétfelé választád őelőttük és szárazon menének,
és szárazon vonultak át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe
borítád. úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe. És felhőnek
oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd
nékik az utat, melyen menjenek” (Neh.
9,11-12)
Dávid is erről
énekel: „Felhőt terjeszte ki, hogy
befedezze őket, felhőt terített rájuk oltalmul, és tüzet, hogy világítson
éjjel” (Zsolt. 105,39)
Az apostolon
keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi tette lehetővé ezt a hatalmas
csodát, figyelmeztetve a Krisztus népét:
„Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit
megpróbálván az egyiptomiak, elmerültek” (Zsid.
11,29)
Dávid örvendező
hívása: „Jöjjetek és lássátok az Isten
dolgait, az Isten tetteit; csodálatosak, és félelmetesek az Ő cselekedetei, az
Ő dolgai az emberek fiain, és az emberek fiai között. A tengert szárazzá, - szárazfölddé
változtatta, a folyamon gyalog, és száraz lábbal mentek - keltek - át: ott
örvendeztünk Őbenne, és ezért örüljünk neki” (Zsolt. 66,5-6)
„Kihozta onnan - azok közül - Izráelt, mert
örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete. Hatalmas, erős kézzel és
kifeszített, kinyújtott karral. Mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart
szeretete. Kettéhasította, azaz kétfelé választotta a Vörös-tengert, mert
örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete, és átvitte, átvezette
rajta Izráelt, annak közepén. mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart
szeretete” (Zsolt. 136,11-14)
De Izráel fiai:„Nem őrizték, nem tartották meg az Isten
szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében, és nem akarták követni
tanítását. Sőt elfelejtkeztek az Ő nagy tetteiről, csodáiról, amelyeket
mutatott, amelyeket látniuk engedett nékik. Apáik, azaz őseik előtt csodát
művelt Égyiptom földjén, a Coán mezején. Kettéválasztotta, kettévágta a tengert
s átvitte, átvezette őket; és felállította a vizeket fal gyanánt, és a
víztömeget gátként állította meg. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen
át, tűznek világosságában tűz fényével” (Zsolt.
78,10-14)
De amikor
megtámadta a sátán, és csapás érte őket: „Megemlékezék
népe a Mózes régi napjairól: hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának
pásztorával? Hol van, aki belé adá, belé öntötte az ő szentséges Szellemét? Ki
Mózes jobbján járatá dicsőségének karját? Hol van, aki dicső karjával
megragadta Mózes jobb kezét, aki a vizeket ketté választá, kettéhasította előttük, hogy magának örök nevet
szerezzen? Ki járatá őket mélységekben, aki átvezette őket a mély tengeren,
mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! Mint a barmot, amely völgybe
száll alá, mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe. Nyugodalomba vitte, és
úgy pihentette meg őket az Úr Szelleme: így vezérletted, így terelgetted
népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! Tekints alá az égből, és nézz le
szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed, féltő szereteted
és hatalmad? Szívednek dobogása, és megindulása, és irgalmad megtartóztatják
magukat én tőlem? Miért marad távol tőlem?
Hiszen Te vagy a mi Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud, és nem ismer bennünket,
és Izráel nem törődik velünk. Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved
öröktől fogva. Ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Miért engedél
eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért engeded, hogy a szívünk kemény
legyen, hogy ne féljünk tégedet? Fordulj szolgáidhoz, örökséged
nemzetségeiért!” (Ézs. 63,11-17)
Így prédikál István vértanú is - mint az
Úr Jézus előképéről - Mózesről: „Ezt a
Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és
bíróvá? - ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal keze
által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ez hozta ki őket, ez tett csodákat
és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven
esztendeig. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt
néktek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai, a ti testvéreitek közül, olyat,
mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek” (Csel. 7.35-36).
1 Kor. 10,2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg, vagyis
Mózesbe meritkeztek be a felhőbe és a tengerbe, azaz a felhő és a tenger által.
1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek*
*A pusztai
vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor
pedig a harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek
valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának
egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a
kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Izráel fiai pedig negyven
esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg
a Kánaán földének határához jutának” (2
Móz. 16,14-15.35)
De a manna csak
előképe volt az igazi mennyei kenyérnek, ahogyan ezt az Úr Jézus kijelenti: „Én vagyok az életnek kenyere. Atyáitok a
mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből
szállott alá, hogy kiki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő
kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.
És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ
életéért” (Ján. 6,48-51)
„… Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes
adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi
mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és
életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a
kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám
jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,32-35)
És a feltámadott
Úr a feltételt is kijelenti: „Térj meg
tehát… Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki
győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a
kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel. 2,16-17).
1 Kor. 10,4 És mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert
ittak a szellemi kősziklából, amely követi vala őket, és velük ment. E kőszikla
pedig a Krisztus volt*
*Hogy ki volt a
kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És
elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr azaz Jahve
rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De
a népnek nem vala inni való vize. Verseng, és perbe szállt vala azért a nép
Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes:
Miért versengtek, miért szálltok perbe én velem? Miért kísértitek az Urat, azaz
Jahvét? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen
és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket,
gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta segítségért mondván:
Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És
az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei
közül; pálcádat, azaz botodat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe
és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára, és ott állok előtted a
sziklán, a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, és víz fakad
belőle, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, Izráel fiainak
perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az
Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7)
És megismétli az
Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel
fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép
Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. De nem vala vize a
gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék, vagyis
perelni kezdett a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg,
bárcsak elpusztultunk volna mikor megholtak mikor elpusztultak a mi atyánkfiai,
a mi testvéreink az Úr színe előtt! És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e
pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink, a mi állataink? És miért
hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok, és vezettetek
minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz
sincsen! Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a
gyülekezet, azaz a kijelentés sátorának nyílása, vagyis bejárata elé, és
arcukra borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak dicsősége. És szóla az Úr
Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt, azaz a botodat, és gyűjtsd össze a
gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, a te testvéred, és szóljatok, és
parancsoljátok meg ím e kősziklának, az ő szemeik előtt, az ő szemeik láttára,
hogy adjon vizet. És fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a
gyülekezetnek és az ő barmaiknak, az ő állataiknak.
Vevé azért Mózes azt a vesszőt, vagyis a
botját az Úrnak színe elől amint parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes
és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti
lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő
kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével, az ő botjával két ízben; és sok
víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai, az ő állatai. És monda az Úr
Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, és nem hittetek bennem, hogy
megdicsőítettetek volna, és nem tartottatok szentnek engem Izráel fiainak
szemei előtt: azért nem viszitek, nem vezethetitek be e községet, e gyülekezetet
a földre, amelyet adtam nékik. Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek,
és ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük,
és ő megmutatta nekik, hogy szent” (4
Móz. 20,1-13)
Dávid is prófétál
erről az eseményről: „Sziklákat hasított
meg, sziklákat hasított ketté a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak
a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára
vizeket ömlesztett, és zúdított: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és
haragították a Felségest, és lázongtak a Felséges ellen a pusztában” (Zsolt. 78,15-17)
„Megnyitotta a kősziklát és
víz zúdula ki, víz tört elő, folyóként futott a sivatagon, és patakban folyt a
pusztán végig. Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn Ábrahámnak,
az ő szolgájának” (Zsolt.
105,41-42).
1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelé, nem lelte örömét bennük az Isten, mert elhullának, és
odavesztek, elpusztultak. Holttesteik szőnyegként terültek el a pusztában*
*Az Úr figyelmeztet
arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd
meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem
veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el
a ti holttesteitek, … mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29)
Az apostolok így
figyelmeztetik Krisztus népét: „Mindezek
pedig példaképen estek rajtuk, és történt velük; megírattak pedig a mi
tanulságunkra figyelmeztetésül, akikhez az időknek vége elérkezett, akik az
utolsó időkben élünk” (1 Kor. 10,11)
„Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni
akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már ismertétek,
tisztában voltatok vele. Tudjátok,
hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből, azaz ptah szellemének házából, vagyis evilágból kiszabadította, és kimentette, viszontag azokat, akik nem hittek,
hagyta, hogy tulajdonából elkerüljenek” (Júd. 1,5)
„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne
legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől.
Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne
keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a
Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig
szilárdan megtartjuk. Mert amikor ezt mondja az Írás: Ma, ha az ő hangját
halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor. Azt
kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes
vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Nem
azokra, akik vétkeztek, akiknek a holtteste elhullott a pusztában? És kiknek
esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik
engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsid. 3,12-19).
1 Kor. 10,6 Ezek pedig intő példáink* és előképként,
tanításként történtek velük, és lettek számunkra, hogy mi ne kívánjunk** gonosz,
rossz, értéktelen, káros, ártalmas dolgokat,
amiképpen azok kívántak. Hogy mi ne legyünk káros kívánságok rabjai***
*Példáink (tüposz): minta, példa, előkép,
tanítás.
**Kíván (epithümétész): sóvárogva vágyódik (epekedik) valami után.
***Így figyelmeztet
az Úr a kívánság okára: „De a
közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel
fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?
Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét,
póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem
látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)
Erről énekel Dávid is: „Megdorgálta a Vörös-tengert, rákiáltott, és
az kiszáradt. Átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában, mint egy síkon.
Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta, kimentette az ellenség
kezéből. Üldözőiket, szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg
közülük. Akkor hittek beszédeinek, és hittek ígéreteiben, és dicséretet
énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében, nem
várták az ő tanácsát. Sóvárgás fogta el, epekedés epeszté őket a pusztában,
próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt.
106,9-14).
1 Kor. 10,7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül
némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani* zenélni; táncolni, szórakozni, enyelegni,
tréfálkozni**
*Játszani [(paidzó): játszadozni; szórakozni;
zenélni; táncolni; kultikus táncot lejteni a szerelem papnőivel; enyelegni,
szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni, gyerekeskedni.
**Izráel pedig így
cselekedett: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes
késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt
mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem
tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és
leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az
aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát
készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel,
aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd
kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR – Jahve ünnepe lesz. Felkelvén azért
másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle
a nép enni és inni; azután felkelének játszani” (2 Móz. 32,1-6)
Pedig az Úr
figyelmezteti a mindenkori népét, „Ne
legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot
azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a
vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened,
féltőn-szerető Isten vagyok, aki megkeresem, az atyák vétkét, azaz
céltévesztését a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem megvetnek, és
gyűlölnek ()” (2 Móz. 20,3-5)
Hiszen a
bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, és ők azok a „generációs
átkok”, betegségek, nyomúságok stb…, amelyek apáról fiúra szállnak. Hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4)
Hanem a bálvány
mögött gonosz szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő
kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és
ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak,
sem járhatnak’ (Jel. 9,20).
1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk* vagyis ne legyünk, mint azok közül
paráználkodtak, vagyis hitehagyottak, és hűtlenek lettek némelyek, és elestek
elhullottak, elpusztultak, meghaltak egyetlen napon huszonhárom ezren**
*Paráználkodik (porneuó): törvénytelen nemi
kapcsolatot folytat. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől,
amit a házasság szimbolizál; hitehagyást, hűtlenséget követ el.
**Ez pedig így
történt: „Amikor Izráel Sittimben
tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Moáb leányaival, mert ezek
meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az
istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR
Izráel ellen, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét,
és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR
fölgerjedt haragja Izráeltől. Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg
az ő embereit, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz. És ímé eljöve valaki Izráel fiai
közül, és hoza az ő atyjafiai, az ő testvérei felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és
Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet,
azaz a kijelentés sátorának nyílásánál, a kijelentés sátorának bejárata előtt.
És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül,
és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba, a sátor
belsejébe, és általdöfé - hason szúrta- mindkettőjüket, mind az izráelita
férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között. De meghaltak
vala a csapás miatt huszonnégy ezren” (4
Móz. 25,1-9)
Dávid is erről
énekel: „Majd hozzácsapódtak a
Baal-Peórhoz, és ették a holtak, - azaz a holt bálványoknak szóló - áldozatait.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult, szakadt reájuk a csapás. Ekkor
felállott Fineás és ítélt, vagyis végrehajtotta az ítéletet; és a csapásnak
vége lőn, megszűnt. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira, azaz
megigazított, igaznak nyilvánított lett nemzedékről nemzedékre mindörökké” (Zsolt. 106,28-31)
Az Úr pedig ezt
mondja: „Mint szőlőfürtöket a pusztában,
úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti
atyáitokat, a ti őseiteket; de bementek Baal-Peórhoz és a gyalázatosnak adták
magukat, és gyalázatra vetemedtek, és utálatossá váltak. Olyan förtelmessé
lettek, mint amit szerettek” (Hós. 9,10).
1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne tegyük próbára, amint közülük
kísértették*
némelyek, és elveszének, elpusztultak a kígyók miatt**
*Kísértették (peiradzó): tesztel
(objektíven), azaz megkísérel, alaposan megvizsgál, próbára tesz valamivel.
hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen; megpróbál rávenni valamire.
**Ez pedig így
történt: „És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket
Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és
e hitvány eledelt utáljuk. És meghagyta az Úr a népet a mérges- kígyó kezében, és megmardossa a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen
és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És
imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak mérges-
kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra,
életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És
lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra,
életben marada” (4 Móz. 21,5-9)
Az Úr Jézus így
jelenti meg kivégzésének módját: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a
pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Hogy valaki hiszen őbenne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján.
3,14-15)
De később Izráel
fiai már nem az élő és szabadító Istent imádták, hanem a póznára tűzött
érckigyót, mindaddig, amíg Ezékiás nem lett a király: „Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat,
kivágatta a szent fákat, és darabokra
törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig
annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték” (2Kir.
18,4).
1 Kor. 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok* miképpen ő közülük zúgolódtak
némelyek, és elveszének a pusztító keze által. Mert ezért sújtott le rájuk, és
veszítette el őket a pusztító angyal.
*Zúgolódik ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan,
fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik.
1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen* előképként estek rajtuk, és
történt velük, megírattak pedig a mi tanulságunkra figyelmeztetésül. Azért
írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakoknak
vége elérkezett, akik a végső, utolsó időkben élünk**
*Példaképpen [(tüposz): előre
mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa
(figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.
**És az apostol
újra és újra figyelmeztet: „Mert amelyek régen, hajdan, előre
megírattak, a mi tanulságunkra, a mi tanításunkra, és okulásunkra írattak meg:
hogy békességes, és reményteljes tűrés,
és állhatatosság, és kitartás által, és az írásoknak vigasztalása, buzdítása, bátorítása által reménységünk legyen.
[Más
fordítás: Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által
türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]” (Róm.
15,4).
1 Kor. 10,12 Azért aki azt hiszi, azt gondolja, és úgy véli, hogy
áll, vigyázzon, és ügyeljen, hogy el ne essék.
1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett
rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb, vagyis erőtökön felül
kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést,
a szabadulás lehetőségét, a kivezető utat is el fogja készíteni, és megadja
majd, hogy elszenvedhessétek, hogy képesek legyetek elviselni
[Más
fordítás: Eddig emberi erőt
meghaladó kísértés még nem ért
titeket], *
*Azt jelenti ki az
Úr, hogy miért hagyja, hogy hamis tanítók, próféták szóljanak az Ő népéhez: „Ha próféta
vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra. És bekövetkezik
az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és
tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél. Akkor se hallgass annak a
prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz
benneteket Istenetek, az ÚR, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és egész
lényetekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat” (5 Móz. 13,1-3).
1 Kor. 10,14 Azért kedveseim, szeretteim, szerelmeseim,
kerüljétek, és távoztassátok el a bálványimádást. És fussatok, meneküljetek a
bálványok tiszteletétől*
*Az Úr parancsa: „Ne legyen más
istened rajtam kívül” (2Móz. 20,3)
Hiszen a bálványok imádása a
gonosz szellemek imádását jelenti, hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4)
Hanem a bálvány mögött
gonosz szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő
kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany
és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak,
sem járhatnak” (Jel. 9,20)
Ezért az apostoli gyűlés a
pogányokból lett keresztények felé így rendelkezik: „hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól,
a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől” (Csel. 15,20)
János apostol is erre inti
Krisztus népét: „Fiacskáim, oltalmazzátok
meg magatokat a bálványoktól” (1 Ján.
5,21)
Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a gonosz szellemek
beleviszik az embereket: „Mert elég
nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben,
kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok
bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3).
1 Kor. 10,15 Mint okosokhoz szólok, és úgy szólok hozzátok, mint
bölcsekhez. Úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket
használjátok. Ítéljétek meg ti, amit mondok.
1 Kor. 10,16 A hálaadásnak pohara, kelyhe, amelyet megáldunk, nem a
Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, amelyet
megtörünk nem a Krisztus testével, azaz (szóma): személyével való
közösségünk-e?
1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér, és egyetlen test, azaz (szóma):
személy vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk*
*Hiszen: „Ti pedig a
Krisztus teste, azaz (szóma): személye vagytok, és tagjai rész
szerint, vagyis egyenként egy-egy funkciót végző tagja vagytok” (1 Kor. 12,27)
„Mert
miképpen egy testben sok tagunk van,
vagyis ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése,
minden tagjának pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata,
működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy test, azaz egy (szóma): személy vagyunk, egy (szómát): személyt
képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző része vagyunk” (Róm. 12,4-5)
Mert Ő a feje az Egyháznak: „amely az Ő teste, azaz az
Ő (szóma): személye,
teljessége Őnéki, amely
telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent
teljessé tesz” (Eféz. 1,23)
Ez éppen úgy van, mint: „ahogyan a test vagyis a (szóma): a személy egy és
sok tagja, vagyis sok funkciót végző része
van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.
[Más
fordítás: Mert úgy van a Krisztussal is, mint a testtel, amely egy,
azonban tagja sok van: a test valamennyi tagja, valamennyi funkciót végző része
noha sok, mégis egy testet egy személyt alkot]. Hiszen egy Szellem által, vagyis egy Szellembe mi is mindnyájan egy
testté, azaz egy seméllyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár
rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a
test sem egy tagból áll, hanem sokból” (1
Kor. 12,12-14).
1 Kor. 10,18 Tekintsétek meg, és nézzétek csak a hústest szerint
való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az
oltárral? Akik az áldozatok húsából esznek, nemde az oltár részesei?
1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? Mit akarok ezzel mondani? Hogy a
bálvány, vagyis a bálványkép valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Talán
azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?*
*Dávid megvallása: „Mert
a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5)
Az apostol megvallása: „tehát… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a
világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is
úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és
sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van, és akiből
ered, származik a mindenség, mi is Őbenne. S akiért, és aki végett mi is
vagyunk. És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, vagyis akin
keresztül támadott a mindenség, és mi magunk is rajta keresztül Őáltala” (1 Kor. 8,4-6).
1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok, azaz a nemzetek áldoznak,
ördögöknek, azaz démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti
az ördögökkel, azaz a démonokkal legyetek közösségben.
[Más fordítás: Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek
a gonosz szellemekkel, hogy a démonok társai legyetek]*
*Hiszen Isten
parancsa így hangzott népéhez: „Ne áldozzák többé véres áldozataikat az
ördögöknek, a haszontalan, bálványoknak, akikkel ők paráználkodnak. Örökkévaló
rendtartás legyen ez nékik nemzetségről nemzetségre” (3 Móz. 17,7)
De Isten népe nem hallgatott
az Úrra: „És meghízott Jesurun, és rugódozott,
és kirúgott a hámból. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá,
elvetette Istent, teremtőjét, alkotóját, és megveté, elhagyta az ő üdvösségének
kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.
Ördögöknek, azaz gonosz, tisztátalan szellemeknek áldoztak, nem Istennek;
isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akik nemrég
jöttek, akiket nem rettegtek, és nem féltek a ti atyáitok. A Kősziklát, aki
szült, aki nemzett téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett, és
világra hozott téged” (5 Móz. 32,15-18)
„Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták
cselekedeteiket. És tisztelték
azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájuk, amelyek csapdába ejtették
őket. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, azaz a
démonoknak. Ártatlan vért ontottak,
fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással
gyalázták, és fertőztették meg az országot, és a földet öldökléssel. És
tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben, és beszennyezték
magukat” (Zsolt. 106,35-39)
A csapások nem indították az
embereket megtérésre, sőt a démonok megakadályozták, hogy Istenhez térjenek: „A többi ember pedig, akiket nem öltek meg
ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták a
bálványokat, vagyis az ördögöket, azaz a démonokat. Amelyeket aranyból és
ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem
hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból,
varázslásaikból, paráználkodásaikból
és lopásaikból sem” (Jel. 9,20-21).
1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát, vagyis kelyhét is, és az
ördögök, azaz a démonok poharát, vagyis kelyhét is. Nem lehettek az Úr
asztalának és az ördögök, azaz a démonok asztalának részesei*
*Mert: „… mi egyezsége
Krisztusnak Béliállal?...” (2 Kor. 6,15)
Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti…” (Mát. 6,24)
„Azért aki méltatlanul, illetéktelenül,
érdemtelenül eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vagyis kelyhét, az
valaminek áldozatául esett, és így vádolhatóvá lesz az Úr személye és vére
ellenére” (1 Kor. 11,27).
1 Kor. 10,22 Vagy haragra, vagy talán féltékenységre ingereljük* az Urat? Avagy erősebbek vagyunk-e
nálánál?**
*Így szól az Úr az
Ő népéről: „Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak
engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom
őket” (5 Móz. 32,21).
**Jób megvallása: „Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen
erős…” (Jób. 9,19)
„Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető
Isten!” (5Móz. 4,24)
És az apostol megvallása,
Isten nem változott: „Mert a mi Istenünk
emésztő tűz” (Zsid. 12,29).
1 Kor. 10,23 Minden szabad, minden megengedett nékem, de nem
minden használ; minden szabad, minden megengedett nékem, de nem minden épít.
nem minden szolgál javunkra, épülésünkre*
*És a kijelentés
így folytatódik: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én
nem adatom valakinek hatalma alá, csakhogy ne váljak semminek a rabjává” (1 Kor. 6,12).
1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, senki ne keresse a maga
javát, a maga érdekét, előnyét, hanem mindenki csak azt, ami a másé, azaz a
másik javát*
*És megismétli az
apostol a figyelmeztetést: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem
mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is
megvolt” (Fil. 2,4-5)
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának
a közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára,
törekedjen szeretetre méltónak lenni annak
javára, épülésére, megerősítésére.
[Más fordítás: Közülünk
mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát
és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm.
15,2)
„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem
kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy
üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)
„Azért tehát törekedjünk azokra a dolgokra, és
igyekezzünk elérni azt, amik a békességre, - vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó
egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában, - és
az egymás épülésére valók, és megerősítésére szolgálnak” (Róm. 14,19).
1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben, vagy a húspiacon, a
húscsarnokban árulnak, és ott vásároltok, megehettek anélkül, hogy
lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. Semmit sem tudakozódván, és ne
kérdezgessetek semmit a lelkiismeret miatt*
*Azért ne: „Mert Istennek
minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek
azzal” (1 Tim. 4,4)
„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi, vagyis egyetlen dolog sem
tisztátalan, vagy közönséges, beszennyezett, bemocskolt, szentségtelen
önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az
beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14)
Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek
semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, és szennyes azoknak mind elméjük, mind
lelkiismeretük” (Tit. 1,15).
1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége minden
gazdagsága, és minden, ami azt betölti*
*Dávid éneke: „Az Úré a föld
s annak teljessége, és ami azt betölti; a föld kereksége s annak lakosai” (Zsolt. 24,1)
Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert
enyém e világ és ennek mindene, és ami betölti” (Zsolt. 50,12)
És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot
minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami
betölti” (Zsolt. 89,12).
1 Kor. 10,27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és
el akartok menni, mindent amit elétek hoznak, amit elétek raknak, megehettek,
semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Ne kérdezgessetek semmit, ne
kutatgassatok lelkiismereti okokból.
1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati
hús, vagyis ez bálványoknak szentelt áldozat, ne egyétek meg, ne egyetek
belőle; azért, aki megjelentette, vagyis a figyelmeztető miatt. A miatt, aki
szóvá tette, és a lelkiismeretért. Mert az Úré a föld és annak teljessége,
gazdagsága*
*És azért ne
egyétek, mert: „… nem
mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása
szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük,
mivel erőtlen, beszennyeződik” (1Kor.
8,7)..
1 Kor. 10,29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a
másikét, a figyelmeztetőét. Mert miért ítélje el az én szabadságomat a más
lelkiismerete?
[Más
fordítás: Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a
másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete]*
*Hát: „Ne
rágalmaztassák azért a ti javatokat. [Más fordítás:
Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról,
amit tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]” (Róm. 14,16).
1 Kor. 10,30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, hálaadással eszem
az ételből, miért káromoltatom? Miért hozzon rossz hírbe, vagy miért szidjon,
becsméreljen valaki azért, amiért én hálákat adok?*
*Mert én: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan vagy beszennyezett, közönséges,
bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az
beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14)
„Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi
sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal”
(1 Tim. 4,4).
1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek,
mindent az Isten dicsőségére műveljetek*
*És így folytatódik
a kijelentés: „És
mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak
nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok* vagyis ne teremtsetek alkalmat az esésre,
a botlásra, és el ne tántorítsátok, se a zsidókat, se a görögöket, azaz a
pogányokat, a nemzetbelieket, se az
Isten gyülekezetét,azaz a kihívottak közösségét, eklézsiáját. Megütközésre ne
adjatok okot**
*Botránkoztassátok (aproszkoposz): eltántorít; alkalmat
teremt az esésre, botlásra.
**Az Úr Jézus
kijelentése, mert: „Aki pedig megbotránkoztat, alkalmat
teremt az esésre, botlásra, aki eltántorít egyet e kicsinyek közül, akik
én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger
mélységébe vessék” (Mát. 18,6)
„Annakokáért egymást, vagyis egyik a másikat többé ne
ítélgessük, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek,
és ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást. azaz elbotlást, fennakadást,
megtorpanást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy
kelepcét, botláskövet - vagy olyasmit, ami elgáncsolja - a testvér elé nem
fogtok vetni” (Róm. 14,13)
Ahogyan mi: „Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk,
hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék” (2
Kor. 6,3).
1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok,
és kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, - nem azt keresem ami nekem
hasznos - hanem a sokaságét, ami másoknak van javára, hogy megtartassanak. azaz
üdvözüljenek*
*Hát: „Ne nézze kiki
a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen
bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5)
„Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, a közel
levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára, és törekedjen
szeretetre méltónak lenni, annak
javára, épülésére, megerősítésére
[Más
fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának
tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az
építéshez jó]” (Róm. 15,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.