Mikor még nem tudtam

Ige: Az Úr Jézus megkísértése - példaként minden újjászületett ember számára

 „Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és viteték a Szellemtől a pusztába magányos, elhagyatott, sivatagba. [Más fordítás: A Szent Szellem a pusztába vezette, irányította őt].

Negyven napig, kísértetvén az ördög a félrevezető, ellenség, ellenálló által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

És monda néki az ördög a vádló. Ha valóban Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek valamennyi igéjével* kijelentésével.

Majd felvezette őt az ördög egy nagy magas hegyre, és megmutatá néki a lakott földkerekség minden országait, a föld minden királyságát egy szempillantásban,

És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat, ezt az egész birodal­mat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, nekem lett átadva, kiszolgáltatva, és annak adom, akinek akarom [Más fordítás: Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mert mindez az enyém, és én annak adom, akinek akarom];

 Azért ha te leborulsz a földre és hódolsz előttem, és engem imádsz, mindez a tied lesz.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

Azután Jeruzsálembe vezette őt, és a templom ormára, a templom párkányára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad, és ugorj le innét;

Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek, és oltalmazzanak téged.

És: Kezükben, a tenyerükön hordoznak, és ők felemelnek kezeikkel téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet* (Luk. 4,1-12)

*Máté is beszámol az Úr Jézus megkísértéséről: „Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék, az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, kijelentéssel,, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére, párkányára. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak, hogy megőrizzenek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Végül vivé Őt az ördög egy igen magas hegyre, és felvonultatta szeme előtt a világ minden országát, királyságát; és azok dicsőségét, és gazdagságát. És monda néki: Mindezeket, vagyis mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét néked adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, távozz tőlem, el innen! sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor otthagyta őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11).

A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt a pusztában, sivatagban. Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten már korábban  így szólt: „És ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).

„Mert az Istennek beszéde, igéje élő energia, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és a szellemnek, ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait” (Zsid. 4,12).

Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltsétek magatokra az Isten minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet, és nem érhet téged a veszedelem, és baj, és csapás nem közelget, sőt nem is férhet a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, hogy vigyázzanak rád minden utadban. Kézen hordoznak, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés, ami nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).

 A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő, és irgalmas legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt, azaz céltévesztést. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7).

Ima

Magasztallak Téged Úr Jézus, amiért megőrzöd minden csontomat, és egy sem töretik meg azokból (Zsolt.34,21.), még akkor sem, ha elesnék, és  így szólok az én ellenségemhez: Igen taszítottál engem, hogy elessek, de ne örülj én ellenségem, mert elestem, de felállok, mert az Úr felsegített engem. (Zsolt.118,13. és Mik.7,8.) 

Ezért megvallom hittel, hogy minden csontom erős és egészséges, s az őket összetartó inak, izmok és ízületek tökéletes rendben működnek, ahogyan azt Te megteremtetted Istenem, és a Te életed látható az én testemben, mert én az Te testednek tagja vagyok, az Te testedből és az Te csontjaidból.

(2Kor. 4,10. és Eféz.5,30.),

Kik boldogok?

 "Boldogok a szellem általi szegények, a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai, mert övék a mennyeknek országa" 

(Mát. 5,3)

Az Úr parancsa:

Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden áldozatodat sóval mutasd be Uradnak, Istenednek”

(3 Móz. 2,13)

Pál apostol megvallása arról, hogy mi a só, és milyen áldozatot kell bemutatni a mi Urunknak.

 Isten kegyelme: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek”

 (Róm. 15,16)

Az Úr Jézus ígérete Az övéinek:

„...én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”

(Mát. 28,20)

László Boda

 

László Boda

 

Fölveszem a dicséret köntösét.

1 Korintusi levél. 13. fejezet: A SZERETET DICSÉRETE. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet* pedig nincs énbennem** olyanná lettem, mint a zengő*** érc**** vagy mint a visszhangzó gongütés, vagy pengő***** cimbalom****** vagy a megzendülő cintányér

*Szeretet (agapé): az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.

**Vagyis nem él benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16).

Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem is az Övé” (Róm. 8,9).

És azoknak azt mondja az Úr: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot, és sok csodát a te nevedben? És akkor vallást teszek, és kijelentem majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mát. 7,22-23).

***Zengő (ékheó): - nagy zajt csap, vagyis visszaverődik (visszhangzik). KJV: harsog, hangot ad; hangosan szól, hangzik; zendül, zúg. Itt (1 Kor 13,1): zengő érc.

****Érc (khalkosz) a pogány, sőt extázist gyakorló szertartásoknál használt tompa hangú fémdarab, és a két darabból álló, összeüthető gongra (cintányér) utal, amit a harcban is használtak.

*****Pengő (alaladzó): - 1) hangosan kiabál, jajveszékel. 2) élesen cseng; csatakiáltás; jajkiáltás.

******Cimbalom (kümbalon): - cintányér (mint ami üreges); hangoskodás, zaj, de kultikus hangszer is.

Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani, azaz ha prófétálni tudok is, mert bennem van a prófétálás ajándéka. És minden titkot és minden tudományt, és bölcsességet ismerek, tudok, és felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét; és ha teljes hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, és helyezhetnék át, szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok, mert semmit sem érek.

1 Kor. 13,3 És ha egész vagyonomat mind szétosztom is a nélkülözők közt, a szegények táplálására. És ha testemet* a teljes lényemet tűzre adom, hogy elégessenek, vagyis tűzhalálra, tűz martalékául szánom égőáldozatul, hogy dicsekedhessem, szeretet pedig nincs énbennem, vagyis: Isten nem él bennem, hiszen Ő a szeretet, semmi hasznom abból, mit sem használ nekem.

*Testemet (szóma) = a személy lényege, ereje, teljes lénye

Kor. 13,4 A az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos indulatot megfékez. Kegyes, azaz jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát*

*Sőt a szeretet megmenti azt, akit szeret: „A gyűlölet szerez versengést, viszályt, veszekedést. Minden vétket, hűtlenséget, hibát pedig elfedez, eltakar, fátyolt borít rá, vagyis nem enged látni, láthatatlanná tesz” (Péld. 10,12)

Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti buzgó szeretetre, és az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek; mert a az Isten szerinti szeretet sok vétket, tévedést, hibát elfedez, befed, eltakar, fátyolt borít, láthatatlanná tesz” (1 Pét. 4,8).

1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül, nem illetlen, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, a sérelmet. Nem gondol rosszra*

*És a Szent Szellem újra-és újra figyelmezteti a szenteket: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5).

„Elszenvedvén viseljétek el egymást, megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus, - az Úr - is megbocsátott néktek, akképpen tegyetek ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14).

1 Kor. 13,6 Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal. Örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli.

1 Kor. 13,7 Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, és szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent hiszen, mindig bizakodik. mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos*

*És az apostol megerősíti a kijelentést: „Tartozunk, és kötelességünk, - ami egyben szükségszerűség is - pedig mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek, - akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem is lehetséges nekik - erőtlenségeit, a gyöngeség megnyilvánulásait elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. (Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, kedvét, tetszését keressük, ne a magunk kedvére éljünk)” (Róm. 15,1).

1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy, soha nem szűnik meg, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki. De legyenek bár jövendőmondások, azaz prófétálások, eltöröltetnek, véget érnek, hatályukat vesztik; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. A tudomány, a tudás elenyészik, hatálytalanná válik, semmivé lesz.

1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, tudásunk csak töredékes, amit ismerünk csak részlet. Rész szerinti, töredékes a prófétálás, amit prófétálunk:

1 Kor. 13,10 De mikor eljő, amikor elérkezik a teljesség, a tökéletesség, a befejezettség, a végcélba jutás, a rész szerint valók eltöröltetnek. Ami töredékes véget ér, elmúlik, mert a részleges feleslegessé válik*

*És ez a teljesség – a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be, arról így beszél Isten Igéje: „És Ő - Krisztus - adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk gyermekek, azaz kiskorúak, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az embereknek álnoksága által, az emberek tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén, és az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől fogva Őhozzá. Növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15).

1 Kor. 13,11 Mikor gyermek, vagyis kiskorú, éretlen, tapasztalatlan voltam, úgy szóltam, úgy beszéltem, mint gyermek. Úgy gondolkodtam, és éreztem, mint gyermek. Olyan törekvéseim voltak, és úgy járt az eszem, és úgy okoskodtam, mint kiskorú. Úgy értettem, és úgy ítéltem, számítottam, vélekedtem, mint a gyermek. De minekutána férfiúvá lettem, amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat, a gyermek szokásait, és abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók; félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett*

*És amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11.13).

„És így megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,19).

Tehát: „Atyámfiai, testvéreim, ne legyetek gyermekek értelemben, és a gondolkozásban; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, azaz kiskorúak, értelemben, és a gondolkozásban pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20).

És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, azt kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1 Pét. 2,2).

És: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság, és gonoszság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, vagyis újuljatok meg szellemetekben és elmétekben. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten tetszése szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24)

1 Kor. 13,12 Mert ma még ugyanis tükör által homályosan látunk. Akkor pedig színről-színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. [Más fordítás: Mert ma még tükörből nézünk mindent, és tükörből látunk… és a kép rejtélyes, nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, mert tükörből kapunk sejtelmes, rejtélyes, talányos, megfejtésre váró képet, és a kép homályos marad. Attól fogva színről-színre, 

- azaz szemközt, úgy ahogy a két személy vagy a személy és a látnivaló egymással szemben áll - fogunk látni. Most még csak töredékes a tudásom; most még csak részt és töredékesen ismerek, akkor pedig úgy ismerek, és megértek, ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten*

*Ez pedig azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2 Kor. 5,7).

De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

Mózesról pedig így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Szemtől szembe beszélek ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem világosan. Nem rejtélyesen, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja, és az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek, és miért nem féltetek, hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,8).

Azokról, akik Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem: „Mi pedig miközben az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal, mint egy tükörben szemlélve tükrözzük vissza, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, és ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2 Kor. 3,18). 

Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,10).  

Mert: „Amilyen ama földi, vagyis a földből való, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, azaz a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen viseltük a földinek ábrázatját, viselni fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,48-49).

Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mát. 5,8).

 „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván, és becsapván magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének és nem megtartója, és nem cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte ugyan magát és elment, és nyomban elfelejtette, hogy milyen volt” (Jak. 1,23-24).

1 Kor. 13,13 Így hát addig megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb az Isten szerinti szeretet*

*És azért a szeretet a legnagyobb, mert az maga  az Isten, s ha Ő lakik a mi bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig nem szégyenít, nem csal meg, nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Nem kell félned!

Nem félek!

Az Úr ígérete.

„...hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És az ígéret azoknak szól: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” 

(1 Kor 1,2)

László Boda

Ünnepeljük Jézust

1Korintusi levél 12. fejezet: A SZENT SZELLEM megnyilvánulásai.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 12,1 A szellemi ajándékokra* a Szellem természetére nézve pedig nem akarom, és nem szeretném atyámfiai, testvéreim, hogy tájékozatlanok legyetek, és tudatlanok maradjatok.

*Ajándékokra (pneumatikosz): szó szerinti jelentése: a Szellem természetére, (a Szellem természetének megfelelőkre)

1 Kor. 12,2 Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, azaz a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek* a néma bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett]**

*Mentetek a néma bálványokhoz (agó):  vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

**Az apostol minden helyen és korban élő – a pogányokból, azaz a nemzetekből – kihívott Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: „Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok. Izráel társaságától elkülönítve, idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül éltetek e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által” (Eféz. 2,12-13).

„Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amik természet szerint, lényegüket tekintve nem istenek” (Gal. 4,8)  

Hiszen: „A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de nem szólnak, nem beszélnek, nem jön ki hang a torkukon; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak” (Zsolt. 115,4-7).

És ez Izráelen kívül minden nemzetre vonatkozik: „Mert a népek, a nemzetek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal, vagy baltával. Ezüsttel és arannyal megékesíti, díszíti azt, szegekkel és pörölyökkel, azaz kalapáccsal megerősíti, vagyis rögzíti, hogy le ne essék, és ne inogjon. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, mint madárijesztő az uborkaföldön, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni, vagy menni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” (Jer. 10,3-5).

Mert: „Mit használ a faragott kép, vagy a bálványszobor, hogy a faragója kifaragta azt. Hiszen csak szobrász formálta! És mit használ az öntött kép, vagy az istenszobor, amely hazugságot tanít, és hamis útmutatást ad, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? Mert bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel, ébredj! Néma kőnek: Ébredj, kelj fel! Taníthat-e ez, vagy adhat ez útmutatást? Ímé, borítva van arannyal és ezüsttel, szellem pedig semmilyen nincs benne!” (Hab. 2,18-19).

1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; És nem mond átkot Jézusra; És senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által. [Más fordítás: Aki Istennek Szelleme által szól, az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus. De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak ha Szent Szellemben beszél].

1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban* azaz a Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és változatosság van, de ugyanaz a Szellem**

*Kegyelmi ajándékokban (kariszma):a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom a győztes hadvezértől. A Szellem megnyilvánulásában.

**És: „Minthogy a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellemnek különböző megnyilvánulásai vannak, a nékünk adott, a nékünk juttatott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, vagy prófétálás, vagyis prófétai igehirdetés, a hitnek mértéke, a hitünk helyes aránya szerint teljesítsük, és gyakoroljuk. Akár szolgálat, vagyis mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység, a szolgálatban munkálkodjunk, fáradozzunk, forgolódjunk, és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak. A tanító szentelje magát a tanításnak. Akár segítségül hívó - esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által könyörög, kér, kérlel, imádkozik segítségül hívásban. A buzdító jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló nyújtson vigaszt. Az adakozó, - aki ad a másiknak egy részt abból, amije van - szelídségben, szerénységben, egyszerűségben, egyenességben, és jószívűséggel, tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal tegye. Az elöljáró - mint követendő példa - vezessen, irányítson szorgalmatossággal, igyekezettel. A könyörülő - aki irgalmasságot gyakorol – vidámsággal, jókedvvel, örömest, vidáman művelje” (Róm. 12,6-8)

Mert: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7).

1 Kor. 12,5 A szolgálatokban* - a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységben - is különbség, és változatosság van, a szolgálatok is különfélék, de ugyanaz az Úr**

*Szolgálatokban (diakónia): mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység.

**Hiszen: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából, azaz hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, azaz a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, vagyis a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)

1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben, vagyis az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt,* vagyis aki aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, és érezteti hatását mindenkiben**

*Cselekszi mindezt (energeó): - aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti hatását.

**Akik az Övéi: „Mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel, és aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Eféz. 1,23).

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből, az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13)

Hiszen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).

1 Kor. 12,7 A Szellem látható megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy a Szellem megnyilvánulását kívánjátok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok” (1 Kor. 14,12)

„Hogy van hát atyámfiai? Mi következik mindezekből, testvéreim? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, azaz nyelveken szólása, kijelentése, vagyis kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek, és épüléseteket szolgálják” (1 Kor. 14,26).

1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek* beszéde adatik a Szellemben. Másiknak pedig tudománynak, azaz a kinyilatkoztatásból származó tudásnak beszéde, igéje, ugyanazon Szellemben.

*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége.

1 Kor. 12,9 Egynek hit* olyan hit, amely hegyeket mozdít meg ugyanazon Szellemben; másnak pedig gyógyítások megnyilvánulása azon egy Szellemben**

*Hit (pisztisz): bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg.

**Az Úr Jézus ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik: az én nevemben ördögöket, azaz démonokat űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

Az Úr Jézus azoknak adott - és ad - hatalmat és erőt, akik állandóan Ővele vannak: „És előszólítván, vagyis magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek, azaz a démonok felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és minden erőtlenséget” (Mát. 10,1)

„A tanítványok pedig elindultak és prédikálják, hirdetik az embereknek, hogy térjenek meg. És sok ördögöt, azaz démont űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)

Az apostol tanítása szerint, ez nem változott, ezért így biztatja a hívőket: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak érte, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer” (Jak. 5,14-15)

 A tanítványok keze által sok csoda és gyógyulás, szabadulás történt, de ezután odavittek hozzájuk egy epilepsziás gyereket, és nem tudták a démont kiűzni belőle: „Ekkor a tanítványok magukban külön Jézushoz menvén, megkérdezték: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig így válaszolt: A ti hitetlenségetek, a ti kishitűségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, odamenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat, vagyis a hitetlenség szelleme pedig ki nem megy, el nem távozik, hanemha könyörgés és böjtölés által” (Mát. 17,19-21).

1 Kor. 12,10 Némelyiknek csodatévő erőknek munkái*  azaz Isten erejének megnyilvánulása; Némelyiknek meg prófétálás** prófétai igehirdetés. Némelyiknek pedig szellemeknek megkülönböztetése, vagyis a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül, másiknak nyelvek nemei*** vagyis különféle nyelvek, másnak  pedig nyelvek magyarázása, - értelmezése, tolmácsolása****

*Csodatévő erőknek munkái (dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének megnyilvánulása; a csodák cselekvéséhez szükséges erő.

**Prófétálás (prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó, prófétai igehirdetés.

***Nyelvek nemei (gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle nyelvek.

****És a Szent Szellem bizonyságtétele: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, lángnyelvek, amelyek szétoszlottak és leszálltak leereszkedtek mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más, azaz különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)

„Minekutána pedig ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság és megzavarodik, és nagy zavar keletkezett, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak, és megdöbbennek pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Pártusok és médek, és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában,  Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Cziréne mellett van. És a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok. Krétaiak és arabok halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos, és felséges dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván és egymástól kérdezgetve: Vajon mi akar ez lennie?” (Csel. 2,6-12)

 Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki, aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet, ez igét. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett, kiárasztatott a Szent Szellem. Mert hallják ugyanis, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon eltilthatja-é, vagy megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy ezek be ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És úgy rendelkezett, hogy meritkezzenek be az Úrnak, Jézus Krisztusnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48).

És a pünkösdi csoda folyamatosan történik: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthuszban volt, hogy Pál végigjárva a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy eljött már a Szent Szellem. És ezután megkérdezte tőlük: Mire meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be, és amikor bemerített, megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerikezének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala különböző nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7).

 Az apostol így folytatja, tanítva a korinthusi hívőket: „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. (Más fordítás: Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen)” (1 Kor. 14,10).

1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi*  érezteti hatását, fejt ki erőt, osztogatván mindenkinek külön, tetszése szerint, amint elhatározza**

*Szellem cselekszi (energeó): megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti hatását; erőt fejt ki.

**A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint történik: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne becsülje magát többre, és ne gondoljon magáról a kelleténél többet; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem Isten Igéje szerint gondolkodjon, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róm. 12,3).

Ugyanis: „…a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott kegyelem szerint.. „ (Róm. 12,6)  

„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7).

1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test, azaz a személy egy és sok tagja* vagyis más -más funkciót végző része van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind  egy személy, azonképpen a Krisztus is. [Más fordítás: Mert úgy van a Krisztussal is, mint a személlyel, amely egy, azonban tagja sok van: a személy valamennyi funkciót végző része is, noha sokféle, mégis egy személyt alkot]**

*Tagja (melosz): egy- egy funkciót végző része.

**Mert egy kenyér, és egy személy vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17).

Az Úr Jézus kijelentése a kenyérről, amelyből részesedünk: „Én vagyok az életnek ama kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35).

 Úgy van ez, mint a természetes személynél: „Mert ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy személy vagyunk. egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, azaz egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (Róm. 12,4-5).

1 Kor. 12,13 Mert hiszen mi mindnyájan egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok; akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellem öntöz*

*Hiszen: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

Mert: „Egy a személy, és egy a Szellem, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,4-6).

Már Bemerítő János erről prédikált: „Én vízbe merítettelek titeket: Ő majd Szent Szellembe fog meríteni titeket” (Márk. 1,8).

Az Úr Jézus ígérete a Benne hívőknek: „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39).

1 Kor. 12,14 Mert a test a személy sem egyetlen tagból áll, hanem sokból, azaz nem csak egy- egy funkciót végző része van, hanem sok.

1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, tehát nem tartozom a személyhez, avagy nem a személyhez tartozik-e?

1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem tehát nem vagyok a személy része. Avagy nem a személy része?

1 Kor. 12,17 Ha az egész személy csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg az egész csupa hallás, hol volna a szaglás?

1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte, és elrendezte a tagokat, azaz az egy- egy funkciót végző részeket a személyben, és Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a tetszése szerint.

1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna az egész személy?

1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag van ugyan, de egy a személy*

*Mert: „Azonképpen sokan egy személy vagyunk, egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (Róm. 12,5).

Az apostol az ember személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a személy egy, és sok tagja, vagyis szerepe, helyzete van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy személy, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a személy sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14).

 „Ti pedig Krisztus teljes lénye vagytok, és egyenként annak tagjai, azaz egy - egy funkciót végző részei” (1Kor. 12,27).

 „Mert az Ő testének, azaz az Ő személyének, teljes lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, húsából és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.

1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a személy legerőtlenebb, leggyöngébb, legtehetetlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:

1 Kor. 12,23 És amelyeket a személy tisztességtelenebb*  kevéssé becses tagjainak részeinek tartunk, és gondolunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk. És amelyeket a személy kevésbé értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül, és amelyek éktelenek** illetlenek, szemérmetlenek, bennünk, azok nagyobb megbecsülésben, tisztességben részesülnek;

*Tisztességtelenebb (atimosz): - 1) nem megbecsült / tisztelt, megvetett, megvetéssel sújtott, lenézett; 2) tiszteletet nem érdemlő, nem tekintélyes; kevéssé becses; becstelen.

**Éktelenek (aszkhémón): - illetlen, szemérmetlen, hitvány, tisztességtelen.

1 Kor. 12,24 Amelyek pedig jól-formázott, tisztességes, tiszteletre méltó tagok bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten úgy szerkeszti egybe, úgy alkotta, állította, és kapcsolta össze a teljes személyt, hogy az alábbvalónak, az alacsonyabb rendűnek, ami hiányosabb, nagyobb, és több tisztességet, megbecsülést ad, 

1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen, ne támadjon hasonlás* szétválás, összekülönbözés, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt a teljes személyben, hanem ugyanarról kölcsönösen gondoskodjanak, és törődjenek egymásról a tagok, azaz a személy különböző funkciót végző részei.

*Hasonlás (szkhiszma): szétválás; összekülönbözés; meghasonlás; amely egy tett következményeként beállt állapotra utal, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt.

1 Kor. 12,26 És akár szenved* - vagyis olyan helyzetbe kerül, amely kellemetlen, vagy fájdalmas - az egyik tag, vele együtt szenvednek** a tagok mind. Akár tisztességgel*** illettetik, vagyis tiszteletben van része az egyik tagnak, vele együtt örülnek**** és örvendeznek a tagok mind*****

*Szenved (paszkhó): kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved.

**Együtt szenvednek (szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át (speciális értelemben, üldöztetést.

***Tisztesség (doxadzó: megbecsülésben részesül.

****Örülnek (szünkhairó): - részt vesz a boldogságban, együtt örülnek

*****Az apostol egyszerűen így fejezi ezt ki: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm. 12,15).

1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste, azaz teljes lénye vagytok, és tagjai rész szerint, vagyis egy-egy funkciót végző tagja vagyunk egyenként*

*Az apostol az ember teste, azaz teljes személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert miképpen egy testben sok tagunk van, vagyis ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy test egy személy vagyunk, azaz egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5).

És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli: „Mert amiképpen a test, azaz a teljes személy egy és sok tagja, szerepe, helyzete van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azaz egy személy, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté, azaz személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test, azaz a teljes személy sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14)

És: „Mert az Ő testének, azaz  az Ő személyének, teljes lényének  tagjai vagyunk, az Ő testéből húsából),és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből, azaz húsomból való hús: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)  

Mert: „… Ádám… ama következendőnek, vagyis Eljövendőnek - Krisztusnak  - kiábrázolása, előképe” (Róm. 5,14).

1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt, vagyis a különböző tagokat elhelyezte az Isten a kihívottak közösségeiben, az eklézsiában először apostolokul* Másodszor prófétákul.  Harmadszor tanítókul** azután csodatévő erőket*** azaz erő-megnyilvánulásokat, aztán gyógyításoknak ajándékait, azaz gyógyító erőt****. Gyámolokat***** segítő szolgálatot, pártfogolást végzőket. kormányokat****** azaz vezetőket; nyelvek******* - azaz idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd - nemeit azaz különféle nyelveken való szólást********

*Apostolokul (aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik.

**Tanítókul (didaszkalosz): másokat oktat, átadja a tudást, mester.

***Csodatévő erők (dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); - képesség, ami képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás.

****Gyógyító erő (iama):- gyógyulás (a hatás); a megromlott egészség helyreállítása.

*****Gyámolok (antilé(m)pszisz): támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás.

******Kormányokat, azaz vezetőket (kübernészisz): irányító; egy hajó útjának ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is.

*******Nyelvek nemei (glóssza): beszéd; nyelv (amit beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd nemei: (genosz): - fajta, különféle; itt: különféle nyelveken való szólás.

********Mindez pedig Isten ajándéka: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)

És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az eklézsia által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10).

1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok, kiküldött követek-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? [Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Vagyis valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal? Mindenkiben van csodatevő erő?

1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való ajándékai? Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Mindnyájan értelmezik, és meg tudják magyarázni a beszédeket?*

*És az apostol válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, vagy a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta” (1Kor. 12,10)

1 Kor. 12,31 Igyekezzetek, és törekedjetek pedig a hasznosabb, a jobb, fontosabb, a nagyobb kegyelmi megnyilvánulásokra. És ezen felül, vagyis mindezek felett, még egy kiváltképpen való, mindennél magasabb rendű utat mutatok néktek.

Azt mondja az Úr neked,

hogy „ahol vagy, ott emeld fel szemeidet, és nézz arról a helyről ahol éppen most vagy” – abból a helyzetből, amiben éppen benne vagy – és láss! Vagyis: vedd elő az ígéretek könyvét, a Szentírást és olvasd szorgalmasan, „látó szemekkel”, hogy megláthasd mindazokat az ígéreteket, amelyeket Isten neked adott éppen arra a helyzetre vonatkozóan, amelyben most vagy. Keresd, hogy mi Isten elgondolása, akarata, megoldása a te helyzetedre vonatkozóan, és ha „megláttad”, vedd birtokba, és járj az ígéretekben. 

(1 Móz. 13,14-17)