Ige: Ki látja, és ismeri Istent?

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt* (Ján. 1,18)

*Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és elvonultatom előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod, mert ember nem láthatja meg” (2 Móz. 33,18-23).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát. 11,27 és Luk 10,22).

Mert: „Nem mintha az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség, tisztelet és örökkévaló hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istenből született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

És bár: Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk” (1 Ján. 4,12)  .

Urad vagyok és gyógyítód.

Az Úr elhívása.

Amikor az Úr hív el az általa elkészített szolgálatra, akkor képessé tesz arra, hogy be is tudd tölteni szolgálatodat. Betölt az Ő Szellemével, bölcsességgel, értelemmel, isteni tudománnyal, és alkalmassá tesz arra is, hogy tanítani tudj. (2Móz. 35,30-32. 34-35)

 „Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. És betöltötte őt Istennek Szellemével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterségben:

Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson…” (2Móz. 35,30-32. 34-35)

Tégy csodát híveddel.

Tedd csodálatossá szerető kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől” 

(Zsolt. 17,7)

Megvallás és ima.

   Uram! Ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak Téged. A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. Én pedig dicsőítlek azért, hogy mily bőséges a Te jóságod, amelyet fenntartasz a Téged félőknek, és megbizonyítasz a Te benned bízókon. Elrejtesz engem, és sátorban őrzöl engem a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott vagy Uram, amiért csodálatossá tetted kegyelmedet rajtam, mint egy megerősített városon! (Zsolt.31,18-22)

A kiengesztelésről

 „Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte”

(2 Kor. 5,19)

Pintér Béla - Közelebb hozzád

Reinhard Bonnke: Az ordító oroszlánról

A Biblia azt tanítja, hogy az ördög olyan, mint egy ordító oroszlán (1 Pét. 5,8)

A sötétben rejtőzik, és próbálja megrettenteni Isten gyermekeit az ordításaival.

Azonban, ha felkapcsolod Isten igéjének lámpáját, felfedezed, hogy nincs semmiféle oroszlán. Csak egy egér nagy mikrofonnal! Érted?

Teremtő Istenünk

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”

(139. Zsoltár 13-16. vers)

„A gép forog az alkotó pihen” - hangzik ismerősen Madách Imre, Az ember tragédiája című művének sora, melyben sokak hitetlenkedő véleménye fejeződik ki; ’Elismerem, van Isten, aki megalkotta a világot, de hogy most nem figyel ránk az biztos.’

Hogy is van ez? Tényleg elfordult tőlünk, magunkra hagyott minket a Teremtőnk? A Szentírás úgy mutatja be, hogy Ő nem pihen, a teremtés nincs befejezve a hatodik napon. Persze, már nem új földi fajokat alkot, hanem amire Dávid is utal, az új egyedeket formálja.

S hogy Madách által idézett deista szemlélet mennyire tarthatatlan a Biblia szemszögéből, azt az evangéliumok még inkább bizonyítják. János evangéliumának elején az Igéről (Ján.1:1-3) ír, aki maga az Isten, és aki által minden lett, majd úgy folytatja ez az Ige a világba jött (14.vers).

Igen, ez az Ige Jézus. Vagyis Isten nem magára hagyta a fellázadt embert, épp ellenkezőleg, eljött megkeresni, ami elveszett (Luk. 19:10)  És ha megtalálja, kijavítja, újjáformálja, újjáteremti az elromlottat.

Ezért olvashatunk arról: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor.5:17)

És ezekre a krisztusi elveket élőkre vár az ígéret: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. Akikre az új ég és az új föld vár.” (2Pét.3:13-14)

Ezért a mi Teremtő Istenünk egy szüntelen munkálkodó Örökkévaló Isten, nem lankad, nem fárad (Ézs.40:28). S ma is azon van, hogy felismerjük Őt és munkáját, mely még a bűn által megrontott természet szemlélése kapcsán is lenyűgöző.

Így Dáviddal együtt adjunk hálát neki:

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/10/teremto-istenunk.html

BIBLIA

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Lukács 10:20
De ne annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben! 

Perei Timóteus - Forog a föld

Ige: egy beteljesült prófécia.

Bemerítő János édesapja az Úr által meghatározott nevet adta fiának. És az engedelmesség jutalma: Újra tudott beszélni.

„És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? Az pedig egy kis írótáblát kérvén, ezt írá mondván: János a neve. És elcsodálkozának, meglepődtek mindnyájan. És feloldódék, és megnyílt az ő szája, és megoldódott nyelve azonnal, és szóla, áldván, és magasztalva az Istent, és dicsőítve beszélni kezdett* (Luk. 1,62-64

*És beteljesedett a prófécia, mely így hangzott: „Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr” „Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz, és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és intő jelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr” (Ezék. 29,21;24,27).

Táncolok és újjongok

Ne légy megvesztegethető!

„Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van” (2 Móz. 23,8)

Imádság:

Urunk, Istenünk, Úr Jézus Krisztus!

Köszönjük általad kirendelt életutunkat, családunkat, rokonainkat, barátainkat. Segíts, hogy szavainkkal, példánkkal segítsük őket a hozzád vezető útra, mi magunk pedig készüljünk a veled való találkozásra. Ámen.

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

Jézus kiválasztottja vagyok, hogy maradandó gyümölcsöt teremjek, hogy akármit kérek az Atyától, Ő megadja nékem. (Ján. 15,16)

Joyce Meyer: Ne aggódj, imádkozz!

 „Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!” (Filippi 4:6, EF)

Hány problémát sikerült már megoldanod aggódással? Mennyi időt töltöttél aggódással olyan dolgok miatt, amik végül nem történtek meg? Jobb lett bármi is amiatt, hogy aggódtál felőle? Hát persze, hogy nem!

Abban a pillanatban, amikor elkezdenél aggódni, add át a nyugtalanságodat Istennek. Dobd le magadról a problémák súlyát, és bízz teljes mértékig Istenben, hogy vagy megmutatja, mit tegyél, vagy Ő maga intézi el a dolgot.

Az ima a sikeres élet titka. A földön eltöltött ideje alatt, Jézus is imádkozott. Mindent Istenre bízott – az életét és a hírnevét is. Mi is megtehetjük ugyanezt. Ne bonyolítsd túl az Istennel való kommunikációt. Higgy Benne és kérd Tőle azt, amire szükséged van, egyszerű, bizalommal teljes imában.

Erőt adó gondolat: Aggódással nem érek el semmit. Teljesen az Úrban bízom.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/571-ne-aggodj-imadkozz.html

Pintér Béla - Minden áldás

Isten gyermekeihez így szól az Úr!

Akik már nem jövevények, hanem Isten országának polgárai: ne nyomd el az ádámi idegent, aki még nem az Úré.

Mert meg van írva:

„Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban / e világban” (2 Móz. 23,9)

Pastor Chris: Tetszeni Neki.

Készítette: Zoltan Berki

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik (Zsidó 11:6).

Ahhoz, hogy tetsz Istennek, hitben kell járnod. Ez az, amit a nyitóvers kiemel; így szól, "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni..." Hadd mutassak meg nektek itt egy képet: a Mózes 1. könyve 2:16-17 azt mondja, "És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." Ez volt Isten utasítása Ádámnak, hogy a jó és gonosz tudás fájáról ne egyen; a Kert többi fájáról ehetett.

Na most, a kertben volt az élet fája; arról nem evett; odament a jó és gonosz tudás fájához, ahhoz az egyhez, melyről Isten megmondta, hogy ne egyen. Evett belőle és meghalt. Felteheted a kérdést, hogy Isten miért tette oda azt a fát; azért tette oda, hogy kísértse Ádámot? Nem; Ádám megmutatta a hit hiányát Istenben, amikor úgy döntött, ellene megy Isten egyértelmű utasításának és az a választás halált hozott. A hit az emberi szellem válasza Isten Igéjére, és az Igével szembe menni annyit tesz, mint test szerint járni. Azok, akik testben vannak és testi gondolkodásúak, nem tetszhetnek Istennek.

A Róma levél 8:6-8 elmondja nekünk, "Mert a testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt."

Ha az érzékek birodalmában vagy, olyan vagy, mint Ádám, aki akaratlanul a halált választotta az élet helyett. Közben Isten azt szeretné, hogy válassz élet és halál között. Azt mondja, "Válaszd az életet – hogy élhess" (Mózes 5. könyve 30:19).

A Galata 3:11 azt mondja, az igaz hittel él. Hit által élni azt jelenti, hogy az Igében és az Ige által élni: hinni és megcselekedni Isten akaratát. Bárki, aki hisz Istenben, és megteszi az Ő akaratát, annak örök élete van. Amikor Isten élete van benned, kiéled azt az életet; kinyilvánítod az Ő igazságát és hit által élsz az Igében. Így tudsz Istennek tetszeni.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy az életedet adtad nekem, és a hitet, hogy sikeresen éljek. Nem testi okokból élek, és meg sem próbálom megítélni magam a jó munka által, hanem hit által élek és ezért tetszem neked minden jó munkában a Szent Szellem ereje által, a Jézus Nevében. Ámen.

További Tanulmányok:János 14:15; 2 Korintus 5:7

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Szeretlek, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy

Nem ad ilyet senki más

Zsoltár 36. A BŰNÖS VAKSÁGA - ISTEN JÓSÁGA (héberrel, és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 36,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek; karvezetőnek]; az Úr [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] szolgájáé, Dávidé [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember].

Zsolt. 36,2 A gonosznak hamissága [(rášáʿ) a hitetlennek hitetlensége (pešaʿ): lázadása, elszakadása] felől így gondolkozom szívemben [(nə'um qereḇ): ez a kijelentés, üzenet bensőmben]: nincs ő előtte isten-félelem [Más fordítás: Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem]*

*Dávid így panaszkodik az Úrnak: „...Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. ...Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs aki jót cselekedjék. (Zsolt. 14,1; 53,2).

Sőt: „Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utjaidról! Kicsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, (hogy szolgáljuk) és mit nyerünk vele, (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk), és ha esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).

A magát mindenhatónak képzelő gonosz előképe így válaszol az Úr szavára: „A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak…? Nem ismerem az Urat…” (2 Móz. 5,2).

 És: „ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]. Mikor a fundamentumok is elrontattak, [mert amiket te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz. [Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras): erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember]” (Zsolt. 11,2-3).

Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5).

Mert: „A csalárdnak eszközei gonoszak, / a gonosznak  eszközei csalárdok / ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat (az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakat) hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7).

„A gonosz [hitetlen, célt vesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja fejében], ez minden gondolata” (Zsolt. 10,4).

„Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt” (Róm. 3,18).

Az Úr kijelentése a testi emberről: „És látá az Úr, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve szándéka, és gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

Zsolt. 36,3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. [Más fordítás: Sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani; Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi, és el nem ítéli]*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13).

„Szája telve [átokkal, és túlcsorduló] átkozódással, csalárdsággal [(mirəmáh): ravaszsággal, csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, és hazugsággal] és erőszakossággal; [(tôḵ tóḵ): elnyomással, durvasággal, keserűséggel]. Nyelve alatt hamisság [(ʿámál): hazugság, csalás, szenvedés, gyötrődés, vesződés, kellemetlenség, fájdalom, zaklatottság, gond, baj, fáradtság] és álnokság [romlottság, gonoszság, igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség romlás és gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz]” (Zsolt. 10,7).

 Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10) )

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, (vagyis Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez, (vagyis Krisztushoz)” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16).

Zsolt. 36,4 Szájának beszéde hiábavalóság [(dáḇár'áven): ígérete üresség, hazugság] és hamisság [(mirəmáh): csalás, becsapás, félrevezetés]; megszűnt bölcs lenni [(ḥáḏal śáḵal): felhagyott azzal, hogy értelmes legyen, okosan cselekedjen] és jót cselekedni [(jáṭaḇ): jól, helyesen cselekedjen].

Zsolt. 36,5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a [gonoszt] a rosszat. [Héber szerint: ('áven ḥášaḇ mišəkáḇ): gonoszságon gondolkodik, elmélkedik, bajt, csapást, szerencsétlenséget tervez, eszel ki, ágyában. (ṭôḇ dereḵ má'as): elutasítja, nem választja a boldog, sikeres, áldott életutat, sorsot]*

*És folytatódik a kijelentés: „Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az éles borotva, romlásomra törsz, te álnokságnak mestere te cselszövő! Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. Szeretsz minden ártalmas beszédet, (szeretsz bántó szavakat mondani) és az álnok nyelvet” (Zsolt. 52,4-6).

„Héber szerint: „Mert aludni sem tudnak azok, ha rosszat nem cselekesznek, és nem ártanak valakinek. Nincs nyugtuk, kerüli őket, fut tőlük az álom, ha nem vethetnek gáncsot, ha mást tőrbe nem csalhatnak, valaki botlását, bukását nem okozzák” (Péld. 4,16).

Az Ige figyelmeztetése: „Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez...” (Mik. 7,3).

És az Úr szava róluk: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az!” (Mik. 2,1-3).

Zsolt. 36,6 Uram, az égig ér a te kegyelmed, és [szereteted]; a te hűséged a felhőkig!*

*És Dávid újra-és újra megvallja: „… az Úr kegyelmével [(ḥeseḏ): irgalmával; jóvoltával, szeretetével] telve a föld” (Zsolt. 33,5).

Ezért: „Hálát adok néked, (magasztallak) én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, (szereteted) és a (magas) felhőkig a te hűséged” (Zsolt. 57,10-11).

És ismét. „Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, (szereteted) és a felhőkig ér a te hűséges voltod!” (Zsolt. 108,4-5).

„Az Úrnak kegyelmét (kegyelmes tetteit) hadd énekeljem örökké! Nemzedékről nemzedékre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván” (Zsolt. 89,2-3).

Mert: „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme (szeretete) az őt félők iránt” (Zsolt. 103,10-11).

Hát: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok (ti nemzetek); magasztalják (dicsőítsétek) őt mind a népek! Mert nagy az ő kegyelme (szeretete) mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).

Zsolt. 36,7 Igazságod, mint az [('él): erős, hatalmas] Isten hegyei [mint a hatalmas hegyek]; ítéleteid [(mišəpáṭ): döntéseid], mint a nagy mélységek, mint a [(raḇ təhóm təhôm): hatalmas hullámok,

mint a tenger mélye]; az embert [('áḏám): emberiséget, az ádámi fajt] és barmot [(bəhémáh): állatot] te tartod [(jášaʿ): szabadítod, őrzöd] meg,Uram. [Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője]!*

*Nehémiás megvallása: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (te alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6).

Te vagy az: „Aki megöntözi (onnan fentről) a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. A ki füvet sarjaszt a barmoknak (az állatoknak) és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt. 104,13-14).

Az apostol boldog kiáltása: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok, kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei, tevékenysége” (Róm. 11,33).

Zsolt. 36,8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmed [(ḥeseḏ): a te szereteted]; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek [és menedéket  (cél ḥásah): védelmet találnak szárnyad árnyékában]*

*És így folytatja Dávid: „Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, [a Te csodálatos irgalmasságodat] aki megszabadítod, és [megmented] jobboddal azokat, [akik jobbodhoz menekülnek], a Tebenned bízókat a támadóktól [az üldözőktől, az ellenségtől, és (jáša): megőrzöd, és győzelmet adsz]. (Más fordítás: Tégy csodát híveddel. Tedd csodálatossá szerető kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől). Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]. A gonoszok [az Isten nélkül élők] elől, akik pusztítanak [šáḏaḏ: elnyomnak, nyomorgatnak, erősen szorongatnak, akik erőszakoskodnak velem, akik szenvedést okoznak, megnyomorítanak] engem; ellenségeim [halálos ellenségeim] elől, akik lelkendezve vesznek körül, akik [dühöngve körülkerítettek] engem. [Más fordítás: Az Isten nélkül élők elől, akik ellenségeim, és bőszülten, dühöngve körülvették életemet, körülkerítettek. Az életemre törő ellenségek szorongatnak engem]” (Zsolt. 17,7-9).

És Dávid folytatja: „Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!” „Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. A bölcs az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” „Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 31,21-22; 107,42-43; 117,2).

 Hiszen, még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákob néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz. 32,9-11)

„Azért hozzád fohászkodjék minden hívő, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!” (Zsolt. 32,6-7).

„Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem (pszühé = énem; életem; személyem), jobboddal támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9).

Hát kérlek: „Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízom (nálad keresek oltalmat); és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek” (Zsolt. 57,2).

Hiszen: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,1.4).

Zsolt. 36,9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. [Más fordítás: Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket; örömöt árasztasz rájuk, mint patakot]*

*Dávid próféciája a Krisztusban élőkről: „Füves legelőkön, [zöldellő réteken legeltet], és nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget, és [a megújulás vize mellett nevel] engem. Lelkemet megvidámítja, [felüdíti] az igazság [megigazultság] ösvényein vezet [hordoz] engem az ő nevéért [nevéhez híven]. »Héber szerint: (šúḇ): visszahoz, helyreállít, megújít (nep̄eš): engem, és a (ceḏeq): megigazulás (maʿəḡáláh maʿəgál): útjára (náḥáh): visszavezet az Ő (šém): nevéért«(Zsolt. 23,2-3).

Hát: „Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon [(járá' járáh): Ő oktatja, hogy melyik utat válassza]. Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec): az országot]” (Zsolt. 25,12-13).

Hát: „Vigadjanak [ujjongjanak] és örüljenek [(ránan śámaḥ): örömkiáltást hallatva örvendezzenek], akik kívánják, és kedvelik az én igazságomat, és mondják mindenkor: Nagy, és [magasztaltassék] az Úr, ki szolgája békeségét szereti. [Héber szerint: Aki (ḥáp̄éc ʿeḇeḏ): gyönyörködik, és örömét leli az Õ szolgájának (šálóm šálôm): békességében, biztonságában, sikerében, épségében, egészségében, teljességében]” (Zsolt. 35,27).

Zsolt. 36,10 Mert nálad van az életnek forrása [az életnek kútfeje]; a te világosságod [('ôr): fényességed, ragyogásod] által látunk világosságot*

*Az Úr Jézus az élővíz: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó, örök életre szökellő víznek kútfeje, és forrása lesz őbenne” (Ján. 4,14).

 Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek, és nem rettegek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

„És vezérel téged az Úr szüntelen, kopár földön is jól tart téged, és megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

És Ő a világosság, a fény is: „Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye]. (Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad)”(Ján. 8,12).

Mert: „Őbenne vala az örökélet, a soha véget nem érő, természetfeletti élet, és az örökélet vala az emberek világossága, fénye. Az Ige az igazi világosság, a fény, érkezőben volt már a világba, amely megvilágosít, és fénybe borít, beragyog minden e világra jövő embert. Ő jött el a világba” (Ján. 1,4.9).

 Dávid megvallása: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr): fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, azaz üdvösségem]: kitől féljek [(járé'): kitől tartsak, féljek, remegjek, reszkessek]? Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [(ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló] életemnek erőssége [(máʿôz): védelme, menedéke, ereje, oltalmazója]: kitől remegjek [kitől rettegnék]? (Zsolt. 27,1).

És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, (az én mécsesem) Uram, s az Úr (fénysugarat ad nekem), és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29).

Mert: „Világosság támad fel, és (fényözön árad) az igazra, és az a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

Igen: „Az igazakra világosság fénylik, és (ragyog) a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).

 Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, s benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket, és teszlek), pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (a börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7).

És Pál apostol megvallja, hogy a Krisztus testének is szól az isteni szó, amely így hangzik: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).

Hát: „Kelj fel, világosodjál (és tündökölj), mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége (rád ragyogott, és) rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály a nemzeteket) és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad (és fölötted ott ragyog) az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (és a rád ragyogó fényhez). Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed” (Ésa. 60.1-3.19).

Zsolt. 36,11 Terjeszd ki kegyelmességedet [(mšḵ ḥeseḏ): erősítsd meg szeretetedet, kegyelmedet] a te ismerőidre, azokra, [(jḏʿ): akik megismertek Téged] és igazságodat [(cəḏáqáh): megigazításodat] az igaz szívűekre*

*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] rosszasága [gonoszsága. Vess véget a galádok gazságának] és erősítsd meg [és vezéreld, bátorítsd, tedd erőssé] az igazat… ” (Zsolt. 7,10).

„Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]” (Zsolt. 11,2).

Zsolt. 36,12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [Héber szerint: Ne (bô'): törjön rám, és érjen el a (ga'ăváh): gőgös fennhéjázók, a dölyfösök (reḡel): lába. (núḏ): Ne kergessen, ne űzzön el a (rášáʿ): gonoszok (jáḏ): ereje, fegyvere Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze]*

*És Dávid így könyörög tovább: „Légy sziklaváram, (erős kősziklám) ahova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. Én Istenem, (ments), és szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és (erőszakos) kegyetlennek markából!” (Zsolt. 71,3-4).

Azoktól: „Akik gonoszt gondolnak szívükben, és minden nap háborút kezdenek. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; (Őrizz meg, a bűnösök hatalmától) a zsarnok férfitól (az erőszakos emberektől) védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet” (Zsolt. 140,3.5).

Zsolt. 36,13 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak [kiűzetnek] és nem állhatnak fel. [Héber szerint: (náp̄al): meghiúsul a gonosztevők (páʿal): előkészített ('áven): hazugsága, csalása. (dáḥaḥ dáḥáh): Eltaszíttatnak (jáḵôl jáḵól): nem tudnak, nem képesek (qúm): felállni, és cselekedni]!*

*Mert azt mondja az Úr: „Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullnak. [Héber szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl jáḵól) míg nem lesznek képesek (qúm): felállni, és szilárdan állva maradni. (reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat]” (Zsolt. 18,39)

Mikor jelenléted betölti szívem

Istenismeret

„Istent nem ismerheti teljesen senki, csak Istennek bennünk lakozó Szelleme”

(1 Kor 2,11)

Ima

Drága Úr Jézus!

Miközben mentél a Golgotára, közben úgy hanyatlottál el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, mert térdeid tántorogtak (Zsolt.109,23.24)  kínjaidtól és sok lelki és testi gyötrettetésedtől. És ezt is vállaltad Uram, ezért az én lábaim nem tántorodnak meg (Zsolt.66,9)és nem engeded Istenem, hogy az én lábam inogjon, hanem őrzöl engem (Zsolt.121,3) és bátorsággal járom az én utamat (Péld.3,123), mert megszilárdítottad az én lépteimet, s ha elesek sem terülök el, mert Te támogatsz engem Uram. (Zsolt.37,23.24.)

Ne csak hallgassátok az igét:

Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, [nem cselekszi meg] az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti [testi] ábrázatát [arcát]. Mert megnézte [és megszemlélte] magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” 

(Jak. 1,23-24)

Az Úr jelenlétéről.

 „Az Úr jelenléte szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre kiválasztott a számotokra: Jézust, akit Messiásul rendelt” 

(Csel. 3,20)

Pintér Béla - Megszabadítottál

Az új időszámítás:

Megtéréskor, amikor a Bárány vére elfedezte bűneinket – kezdődik az életünk. Ez a hónap lesz a hónapok elseje, ez lesz első az esztendő hónapjai között.

(2 Móz. 12,2)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Amikor Saul - aki később Pál apostol lett - találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, ezt kérdezte tőle: „Uram, mit akarsz, hogy tegyek?” (ApCsel 22:10).

És itt kezdődik a mi utunk is, egy egyszerű kérdéssel. Nem az a kérdés, „Mit akarok tenni az életemmel?”, hanem „Uram, mit akarsz, hogy tegyek az életemmel?” DANIEL KOLENDA

Szeretete Isten

Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget Neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége elkészítette magát, és adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba. Mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. 

(Jelenések 19, 7-8)

Szeretet Szívből

Uram, Neked adom szívem - Csiszér László

Hálaadás.

Hálát adok értetek Istennek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

Térjetek vissza az Úrhoz.

„Gondoljátok hát meg magatokat, és térjetek vissza - az Úrhoz, - hogy eltöröltessen a ti céltévesztésetek, és így eljöjjenek fellélegzés, felüdülés, enyhülés, frissülés idei az Úrnak jelenlététől” (Csel. 3,19)

Ne légy feledékeny.

 „Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek [és az igét váltsátok tettekre] és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot]” (Jak. 1,22)

Áraszd ránk Lelkedet

Mikor már Isten lesz minden mindenben, akkor:

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni.

Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni.

Legyen bár ökomenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Szakály Csaba

Isten hallja, és válaszol, ha imádkozol! 
- Derek Prince

új forrás, ha mástól már,

Ige: A Teremtőről.

 „Mert Őbenne - Krisztusban - teremtetett minden, ami van az egekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár uralmak* felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek** kormányzatok, birodalmak, akár fennhatóságok***Mindenek Őáltala és Őreá nézve, Őbenne, és Őérte teremttettek**** (Kol. 1,16)

*Uraságok (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók.

Dánielhez is angyal küldetett, aki által kijelentést nyernek a birodalmak uraságai: „De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál. Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia fejedelmével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök fejedelme következik” (Dán. 10,13.20)

**Fejedelemségek (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó. Például mennyei angyalok: Mária kérdésére a mennyei küldött így válaszol: „És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked” (Luk. 1,19).

***Hatalmasságok (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom; hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok.

****Isten mindent az Ige által teremtett: „Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett, ami létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle.  Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (Jn. 1,3)

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1)

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, Isten megnyilatkozása, által teremtetett, hogy a világokat Isten szava, rémája=kijelentése alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3)

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted, Te alkottad az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr, Jahve, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva, aki az anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az ÚR Jahve, alkottam mindent. Aki egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24)

A világokat teremtő Igéről így hangzik a bizonyságtétel: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

Isten Őt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő, azaz Isten dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki miután minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3)

És aki tette: „Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik, és amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a létkorban, hanem a következendőben is” (Eféz. 1,21)

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)

 A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,a  teremtett világ eredete” (Jel. 3,14)  

Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is embernek bizonyult” (Fil. 2,6-7)

Agur elmélkedése: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította, és ki határozta meg a földnek minden határit, talán tudod? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld. 30,4)

És a hústestté lett Ige válasza: „És mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13)

Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz. 4,9-10)

 János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és megfigyeltünk, és kezeinkkel is illettünk, megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál vala, most pedig megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt hirdetjük néktek is, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)

János apostol elragadtatásban így látta az Urat:  „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13)

Ezékiel is látta látomásban Őt: „És vala mintegy mennyezet az élőlények feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett. És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala amonnan az ő testüket. És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy, mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. És lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejük felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr, Jahve dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,22-28)

János apostol látomásában lát egy királyiszéket: „És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy élőlény, szemekkel teljesek elől és hátul. És a négy élőlény, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van, és aki eljövendő. És mikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak, aki örökkön örökké él. Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt. Mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel. 4,6.8-11).