Ha lefekszel, nem rettensz
fel, hanem fekszel, és édesen alszol" (Péld 3,24).
Talán betegágyhoz vagy kötve
hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre
az ígéretet: Ha lefekszel, nem rettensz fel".
De akkor is, amikor este
aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,
amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy
az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok
palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is
letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten,
ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak
tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen
tudjuk, hogy csak álmok.
Ha így tudunk aludni, jó
dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége
sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze.
Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a
mártírok is máglyahaláluk előestéjen. Akit az Úr szeret, annak álmában is ad
eleget" (Zsolt 127,2).
De ahhoz hogy ilyen nyugodtan
tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és
gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát
egész életünkben.
C.
H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.