PéldAbeszédek 6. fejezet: Kezességtõl való óvás; (Héberrel, és kapcsolódó igékkel)

Péld. 6,1 [Szerelmes] Fiam! Ha kezes lettél a te barátodért [(ʿáraḇ réjaʿ réʿa): kezességet vállaltál, vagyis jótálltál másért, akár embertársadért], és kezedet adván, kötelezted magadat másért [Más fordítás: Fiam, ha (kap̄): tenyerébe csaptál egy (zúr): idegennek, nem hozzád tartozónak, nem rokonnak]*

*És hangzik a figyelmeztetés újra - és újra: „(Igen rosszul jár), és teljességgel megrontatik, aki kezes lesz (aki kezességet vállal) idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet (a jótállást), bátorságos lesz (biztonságban marad)” (Péld. 11,15).

Mert: „Értelmetlen (esztelen) ember az, aki kezét adja, fogadván kezességet (vállalva) barátjáért” (Péld. 17,18).

„Ne légy azok közt, akik kézbe csapnak, akik adósságért kezeskednek. Ha nincs néked miből megadnod (ha nem lesz miből fizetned); miért vegye el a te ágyadat (fekvőhelyedet is) te alólad?” (Péld. 22,26-27).

„Vedd el ruháját, mert kezes lett (kezességet vállalt) másért, és az idegenért vedd el zálogát” (Péld. 20,16).

Ezért azt kéri Jób az Úrtól: „Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet. (Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem)?” (Jób. 17,2).

És Isten Az Úr Jézust rendelte, aki nemcsak kezességet vállalt, hanem ki is fizette: „Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. (Róm. 3,24).

Péld. 6,2 Szádnak beszédei [('émer): saját kijelentéseid] által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel [foglyává váltál saját szavaidnak, és rabbá tett saját beszéded].

Péld. 6,3 Ezt műveld, és [(ʿáśáh): így cselekedj] azért [(nácal): hogy szabadulj] fiam, mentsd [szabadítsd] ki magadat, mert [ha] a te felebarátodnak [(réjaʿ réʿa): embertársadnak] kezébe jutottál; eredj, [hozzá sietve] alázd meg magadat, és kényszerítsd [és zaklasd, ostromold] felebarátodat.

Péld. 6,4 Még álmot se engedj [ragyogó] szemeidnek se szunnyadást [és szendergést] szemöldökidnek [Más fordítás: Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni].

Péld. 6,5 Szabadítsd [(nácal): ragad] ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. [Más fordítás: Menekülj, mint a (cəḇí): gazella a vadász] (jáḏ): fegyvere elől, és mint (cippór cippôr): kismadár [(jáqúš): a madarász (jáḏ) : hálójából]*

*Menekülj az Úrhoz: „Mert ő szabadít meg téged a madarásznak csapdájából, tőréből” (Zsolt. 91,3).

Péld. 6,6 Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], nézd meg [(rá'áh): szemléld, nézegesd, figyeld meg] az ő útjait [(dereḵ): életmódját, életvitelét, életútját, sorsát], és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre tanít]!

Péld. 6,7 Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki].

Péld. 6,8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem): élelmét], aratáskor gyűjti eledelét*

*Nézd: „A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét” (Péld. 30,25).

Tanulj tőlük, mert: „Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú” (Péld. 10,59.

„A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit” (Péld. 20,4). És az eredmény: „Elmúlt az aratás, elvégződött (véget ért) a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer. 8,20).

És az Úr Jézus kijelentése: „Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]” (Ján. 9,4).

Péld. 6,9 Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig akarsz még heverészni]? Mikor kelsz fel a te álmodból [(šéná' šénáh): mikor hagyod abba az alvást]?

Péld. 6,10 Még egy kis álom [(məʿáṭ məʿaṭ šéná' šénáh): még egy kevés alvás], még egy kis szunnyadás [még egy kis szendergés], még egy kis kéz-összefonás [összetett kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy pihenjek. Így jő el [(bô'): így tör rád, és állít be hozzád], mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint a csavargó], a te szegénységed [az ínséged], és a te szűkölködésed, [nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú*

*Bizony: „A bolond, az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát” (Préd. 4.5).

 „A rest (a lusta) embernek mezejénél (földje mellett) elmentem, és az esztelennek szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és láttam, hogy egészen fölverte a gaz) és színét elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén, ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a szegénység, mint az útonálló) és a te szükséged, (a szűkölködés) mint a pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34).

Mert a rest „A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit” (Péld. 20,4).

És újabb kifogása is van, és „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, restelli azt csak szájához is vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ád” (Péld. 26,13-16).

Hát: „Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).

Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen” (Ján. 4,35-36).

 

Péld. 6,12 Haszontalan [(bəlijjaʿal): értéktelen, hitvány, gonosz, elvetemült, semmirekellő, ravasz, hitszegő, mihaszna] ember, hamis férfiú, [('áven 'íš): üres, hazug, csaló, romlott, gonosz, igazságtalan ember] aki álnok [(ʿiqqəšúṯ): torzult, fonák, csalárd] szájjal jár. [aki bajt, csapást, szerencsétlenséget beszél, és (hálaḵ): pusztulásba visz]

Péld. 6,13 Aki hunyorgat [(qárac): kacsingat] szemeivel; lábaival is szól [(szémainó): jelez], és ujjaival jelt ád [(málal járá' járáh): szól, tanít]*

*És: „Aki szemmel hunyorgat, (kacsingat) bántást (fájdalmat) okoz; és a bolond beszédű elesik” (Péld. 10,10).

„Aki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; aki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot” (Péld. 16,30).

Ezért így imádkozik Dávid: „Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt. 35,19).

Péld. 6,14 Álnokság [(tahəpúḵáh): elvetemedettség, hamisság,

fonákság] van az ő szívében [(léḇ): bensőjében], gonoszt forral minden időben [(ráʿ ḥáraš): rosszat kohol mindenkor; gonoszságon járatja az eszét], háborúságot indít. [és (məḏán): vitát, veszekedést, viszálykodást szít, és hint el szüntelen].

Péld. 6,15 Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód] »Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan; egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése«*

*És folytatódik a kijelentés: „Láttam, [(rá'áh): észrevettem] hogy egy bolond [('ĕvíl): esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett [(šáraš): gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm piṯə'ôm): hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára [hirtelen elkorhadt a lakóhelyén]” (Jób. 5,3).

Ézsaiás erről így ír: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).

Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15).

„Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el” (Péld. 14,32).

Péld. 6,16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének. [Más fordítás: E hat dolog (śáné'): ellenszenves (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló előtt, és hét dolog (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálatosság számára]*

*És: „A rossz úton járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik az Úr, [ez utálatosság Előtte]…” (Péld. 3,32).

Péld. 6,17 A kevély [nagyravágyó; gőgös; fennhéjázó] szemek, a hazug [a hamis] nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek*

*Mert: „…a kevélységet és felfuvalkodást és a (helytelen) gonosz utat, és az álnok szájat (az álnok beszédet) gyűlölöm” (Péld. 8,13).

És: „Utálja az ÚR a hazug ajkat ..., és (utálatosak az Úrnál a csalárd beszédek)” (Péld. 12,22).  

Mert: „Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű!” (Péld. 30,13).

Péld. 6,18 Az álnok gondolatokat forraló elme [a gonosz terveket forraló szív], a gonoszra [a rosszra] sietséggel futó (sebtében siető) lábak*

*Azt mondja az Úr: „A csalárd szív távol van (távol áll) én tőlem, gonoszt nem ismerek (tudni sem akarok a gonoszságról)” (Zsolt. 101,4).

„Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak] (Péld 1,16).

Ézsaiás is erről prófétál: „Lábaik a gonoszra (gonosz cél után) futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai (ártó gondolatok), pusztítás és romlás ösvényeiken” (Ésa. 59,7).

„Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon” (Róm. 3,16).

Péld. 6,19 A hazugságlehelő [a hazugságot beszélő] hamis tanú, és aki szerez háborúságokat [viszályt szít] az atyafiak között!*

*Mert: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, azt elnémítom; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem (nem tűröm meg)” (Zsolt. 101,5).

Péld. 6,20 Őrizd [(nácar): tartsd hát] meg, fiam, atyád [('áḇ): alkotód] parancsolatját [(micəváh): előírását], és [('ém): kiindulópontod (tóráh tôráh): tanításától, irányításától, utasításától (náṭaš): el ne távozz] anyád tanítását el ne hagyd [ne vedd semmibe]*

*És a Szent Szellem megismétli a figyelmeztetést: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Ne vedd semmibe [el ne hagyd] anyád tanítását! [Héber szerint: Hallgass fiam, ('áḇ): alkotód (músár): tanítására, útmutatására, és a te ('ém): kiindulópontod (tóráh tôráh): tanításától, irányításától, utasításától el ne távozz] (Péld. 1,8).

Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a bensőd); Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet, és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked bőven” (Péld. 3,1-2).

Bizony: „A bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának intését); aki pedig megbecsüli a dorgálást (figyel a feddésre), igen eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).

Péld. 6,21 Kösd azokat szívedre mindenkor [fűzd a nyakadba [hordozd a nyakadra fűzve]. »Héber szerint: (qášar): erősítsd a (léḇ): a szellemi életed központját, az Ige befogadásának szervét (támíḏ): folyamatosan, szüntelenül, és legyen (ʿánaḏ garəgereṯ): körbekötve nyakadon« *

*És így folytatódik a kijelentés: „Fiam, (őrizd), és tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat (zárd magadba) rejtsd el magadnál. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat, mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára” (Péld. 7,1-3).

És hogy el ne felejtsed: „... gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül (a kezeid cselekedjék), és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (hogy mindig az igére nézz). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5 Móz. 6,7-9).

„ „Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.” (Péld. 7,3).

„És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.” (2 Móz. 13,9-10).

„Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg]. Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld. 3,23-24).

Péld. 6,22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, [virrasszon fölötted] mikor felserkensz, beszélget te veled. [Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat]*

*És folytatódik a kijelentés: Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel, és (biztonságban alszol). Mert: senki sem riaszt föl…” (Jób. 11,18-19).

Péld. 6,23 Mert szövétnek [(nér nêr nir nír): lámpás] a parancsolat, [(micəváh): Isten előírása] és a tudomány [(tóráh tôráh): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] világosság [('ôr): fény], és életnek útja [és (ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló életre vivő, életre vezető út] a tanító-feddések [(tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh músár): a tanító érvek példa, és útmutatás]*

*Dávid megvallása: „Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] rendelései [(piqquḏ piqqúḏ): előírása, végzései] helyesek [(jášár): igazságosak, egyenesek]. Megvidámítják [(śámaḥ): földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják] a szívet [(léḇ): a bensőt]; az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] parancsolata [útmutatása] világos, [(bar): érthető, tiszta] megvilágosítja [('ôr): ragyogóvá teszi] a szemeket” (Zsolt. 19,9).

„Az én lábamnak szövétneke (lábam előtt mécses) a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,105).

És én: „Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el” (Zsolt. 119,16).

Mert: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr): fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, azaz üdvösségem]: kitől féljek [(járé'): kitől tartsak, féljek, remegjek, reszkessek]? Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [(ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló] életemnek erőssége [(máʿôz): védelme, menedéke, ereje, oltalmazója]: kitől remegjek [kitől rettegnék]? (Zsolt. 27,1).

És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, (az én mécsesem) Uram, S az Úr (fénysugarat ad nekem), és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29).

Mert: „Világosság támad fel, és (fényözön árad) az igazra, és a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

Igen: „Az igazakra világosság fénylik, és (ragyog) a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).

Az Úr Jézusban teljesedtek be ezek a próféciák is, aki kijelenti: „Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad« (Ján. 8,12).

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

Péld. 6,24 Hogy a gonosz [(ráʿ): rossz, veszélyes, rosszindulatú] asszonytól, a [('iššáh): más feleségétől] téged megőrizzenek, [(šámar): megóvjanak, és biztonságban tartsanak], az idegen [(náḵərí): ismeretlen; nem a családhoz tartozó] asszony nyelvének hízelkedésétől, [(lášón lášôn ḥeləqáh): mézesmázos beszédétől, és alakoskodásától]*

*Igen: „Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).

 A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26).

Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

 Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Péld. 6,25 Ne kívánd az ő szépségét szívedben [(ḥmḏ jŏp̄í léḇáḇ): ne vágyakozz, és ne gyönyörködj a szépségében, ragyogásában, a te bensődben], és meg ne fogjon [(láqaḥ): meg ne ejtsen, meg ne hódítson] téged szemöldökeivel [(ʿap̄əʿap̄) szempilláival, hunyorgásaival, kacsintásaival]*

*Mert: „Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség” (Péld. 31,30).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében, vagyis aki bűnös vággyal, bűnös kívánsággal asszonyra néz, azaz: aki azért néz egy nőt, mert megkívánta, szívében már házasságtörést - szövetségtörést - követett el vele” (Mát. 5,28).

Mert ahogy: „A te szemeid nézik az idegen asszonyt, a szemed zavaros dolgokat lát, és a te elméd gondol gonoszságot, te magad pedig össze-vissza beszélsz. És olyan leszel, mint aki fekszik a tenger közepében, és mint aki fekszik az árbócfának tetején az árbockosárban” (Péld. 23,33-34).

Péld. 6,26 Mert a parázna [(zánáh) szövetségtörő, bálványt imádó, idegen istent követő] asszony miatt jut az ember [('iššáh baʿaḏ): mindenki] egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!*

*A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,4).

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26).

Péld. 6,27 Vihet-e [(ḥáṯáh): rejthet-e] valaki tüzet az ő kebelébe [ölébe], hogy ruhái meg ne égnének [meg ne gyulladjanak]?

Péld. 6,28 Vagy járhat-é [(hálaḵ): sétálgathat-e] valaki elevenszénen [(gaḥeleṯ geḥel): izzó szén parazsán], hogy lábai meg ne égnének [(káváh): hogy talpát meg ne perzselje]?

Péld. 6,29 Így van, ha valaki [(bô'): közösséget keres, és kapcsolatba kerülve] bemegy felebarátjának [(réjaʿ réʿa): embertársa, a másik / élet nélküli] feleségéhez, nem marad büntetlen, [(náqah): üres, elhagyatott, kifosztott lesz] valaki illeti  azt, aki [(nḡʿ): megérinti, összekapcsolódik vele]!*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert tűz volna ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná” (Jób. 31,12).

Az Úr azért ad bölcsességet: „Hogy [a bölcsesség] megszabadítson [megóvjon, és megmentsen] téged a nem hozzád tartozó asszonytól [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől [és ellenségestől], aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]. Aki elhagyja [és cserbenhagyja] az ő ifjúságának [ifjúkorának] férjét [társát, vezérét, bizalmasát], és az ő Istenének szövetségéről [vagyis az Isten kötötte szövetségről] elfelejtkezik. [Más fordítás: Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől]. Mert [ennek következtében] a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van]. És az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útját, és ösvényét]. (Péld. 2,16-19).

„Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr (és mint a kétélű kard). Az ő lábai a halálra mennek (a halál felé visznek), az ő léptei a sírba törekszenek (és a holtak hazájába tartanak). Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe venné (Más fordítás: Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja)” (Péld. 5,1-6).

„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek.” (Zsolt. 5,10).

A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem Pál apostolon keresztül, idézve, és kifejtve hogy kiről szól a Dávid által mondott prófécia: „Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk [gégéjük]. Nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság [nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás; sanyarúság] jár a nyomukban [ösvényeiken; útjaikon]. és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem érzi; nem észleli; nem biztos benne; nem érti]. Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]” (Róm. 3,13-18).

Mert: A hústesti ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

„Sírba vivő út az ő háza (és a holtak hazájába vezet), amely levisz a halálnak hajlékába (és a halál kamráiba visz le)” (Péld. 7,27).

És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Ezért: „Fiam! Az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet (és hallgasd meg értelmes szavaimat). Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék (Más fordítás: Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon)! És: „Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]” (Péld. 5,8).

Péld. 6,30 Nem utálják, és [(búz): nem vetik] meg a lopót [(gannáḇ): tolvajt], ha [(gánaḇ): belopódzik] és lop az ő [(nep̄eš): maga] kívánságának [õ szükségének] betöltésére, mikor éhezik;

Péld. 6,31 És mégis, ha rajta kapatik, hét annyit kell adnia [(šiḇəʿáṯajim šálam): hétszeresen kell megfizetnie], az ő házának minden marháját [egész vagyonát] érette adhatja*

*Már a törvény kimondja: „Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért. Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette (kétszeresen kell megtérítenie)” (2 Móz. 22,1.4).

Péld. 6,32 Aki pedig asszonnyal paráználkodik, [(ná'ap̄): követ el házasságtörést] bolond [(ḥásér): szűkölködik eszességben, mert nélkülözi az észt]; aki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

Péld. 6,33 Vereséget [(neḡaʿ): ütlegeket, csapást] és gyalázatot [(qálôn): szégyent] nyer, [(mácá'): von magára] és az ő gyalázatja, az ő [(ḥerəpáh): szégyene] el nem töröltetik [(máḥáh): letörölhetetlen, nem múlik el soha, le nem mossa semmi]*

*Hát: „Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]” (Péld. 5,8-12).

Így folytatódik a kijelentés, „… aki (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben  leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).

Péld. 6,34 Mert a féltékenység, a [(qinə'áh): féltő szeretet] a férfiú haragja [(ḥémáh): haragra lobbantja a férfit], és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján [(ḥámal): és ő nem ismer irgalmat, szánalmat, kíméletet a bosszúállás napján]*

*És: „A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt (a féltékenységgel szemben)?” (Péld. 27,4).

Mert ez van a nap alatt: „És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” (Préd. 4,4).

Péld. 6,35 Nem gondol semmi váltsággal, [nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné] nem nyugszik meg rajta, és [senki könyörgésének sem fog engedni], még ha nagy sok [ha bármennyi] ajándékot adsz is néki*

*Mert: „Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte” (Én. 8,7)