Ige: Hitben járunk, nem látásban,

 „Mivelhogy nem a láthatókra, nem a rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti dolgokra és történésekre nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók*(2 Kor. 4,18)

*És: „Mert reménységben tartattunk meg, ugyanis megváltásunk még reménybeli, met bár a megváltásunk már megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, amit már teljesedni látunk, többé nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással, állhatatosan, örömteli és békességes tűréssel, türelemmel várjuk” (Róm. 8,24-25)

És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)

A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7)

És mi: „… hirdetjük, és prédikáljuk amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, föl nem fogta, meg se gondolt, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „… hitben járunk, nem látásban” (2Kor. 5,7)