"Csendesedjetek és
ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" (Zsolt 46,11).
Az állhatatosság több mint
puszta kitartás; azt jelenti: kitartunk azzal a feltétlen bizonyossággal, hogy
megtörténik az, amit várunk. Az állhatatosság több, mint szívós ragaszkodás,
mert fakadhat abból a gyengeségből is, hogy a leeséstől rettegünk. Az
állhatatosság annak az embernek a legnagyobb erőfeszítése, aki visszautasítja
még a gondolatát is annak, hogy hőse legyőzhető. A tanítvány nem attól fél a
legjobban, hogy kárhoztatni fogják, hanem hogy Jézus Krisztust legyőzhetik, és
mindaz, amiért Ő síkra szállt: a szeretet, az igazságosság, a megbocsátás, az
emberek iránti jóakarat - végül mégsem győz; mindez olyan, mint a délibáb.
Ilyenkor hív fel az Úr szellemi állhatatosságra, hogy ne tétovázzunk és ne
tétlenkedjünk, hanem nyugodtan dolgozzunk tovább azzal a bizonyossággal, hogy Isten
legyőzhetetlen.
Ha talán éppen most
csalódtunk reménységünkben, ez csak azt jelenti, hogy tisztuláson megyünk át.
Nincsen olyan nemes dolog a világon, amit valaha remélt vagy álmodott az ember,
ami be ne teljesednék. Az élet egyik legnagyobb feszültsége az Istenre-várás.
"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet..." (Jel 3,10).
Maradj szellemileg állhatatos!
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.