Kolossébeliekhez írott levél. 4. fejezet: Isten nyitja meg az Ige ajtaját (revidiált)

Kol. 4,1 Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti rabszolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben*

*Az efézusi gyülekezetet is erre figyelmezteti az apostol: „Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás részlehajlás, kedvezés nincsen Őnála; [Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is, akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit igazságosan ítél” (Eféz. 6,9).

Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik, és igazságtalanságával kárt tesz, azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás, részrehajlás” (Kol. 3,25).

„Ugyanis: Isten nem személyválogató, nem részlehajló” (Róm. 2,11).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas, erős és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17).

„Azért az Úr félelme / tisztelete legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel, vagy vesztegetés elfogadása” (2 Krón. 19,7).

Hát ezért: „Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem tiszteld a te Istenedet” (3 Móz. 25,43).

Kol. 4,2 Az imádságban állhatatosak, kitartóak és éberek legyetek, vigyázván, és őrködve virrasszatok abban hálaadással;

Kol. 4,3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, amelyért bilincset is viselek;

Kol. 4,4 Hogy nyilvánvalóvá, és világossá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell, ahogy azt hirdetnem kell*

*Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

Az apostol ezt kéri a Rómabeli gyülekezettől is: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szent Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt. [Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak, és buzdítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]” (Róm. 15,30).

És kijelentést nyer az is, hogy az ima egyben harc is, ezért: „Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, - hogy készen állhassatok a harcra - és felöltözvén a megigazultság mellvasába. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Eféz. 6,14.17).

„Testvéreim, így imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25).

„… hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is” (2 Thess. 3,1).

„amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9).

Kol. 4,5 Bölcsen viseljétek magatokat* ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásával a kívül valók** irányában, a jó alkalmatosságot*** az alkalmas / megfelelő időt áron is megváltván****és kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket*****

*Bölcsen viseljétek magatokat (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásával.

**Kívül valók (exó): idegenek.

***Alkalmatosság (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő.

****Áron is megváltván (exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket.

*****És így folytatódik a kijelentés: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván, és felismerve az időt, hogy ideje már, hogy az álomból, a szellemi kábultságból felserkenjünk, és fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).

És: „Mivel az Úr félelme / tisztelete átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket, hiszen az Isten ismer minket…” (2 Kor. 5,11).

De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az alkalmas időt, mert a napok, és idők gonoszok” (Eféz. 5,15-16).

És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7).

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29) .

Kol. 4,6 A ti beszédetek a ti Igéitek mindenkor* azaz minden időben kellemetes, kedves; megnyerő, elfogadható legyen, sóval, vagyis a Szent Szellemmel fűszerezett, és ízesített; hogy tudjátok, hogy kinek milyen választ kell adnotok**

*Mindenkor (pantote): minden időben.

**Maga a testté lett Ige mutat példát arra, hogy hogyan kell hirdetni az Igét: „És mindnyájan… elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott…” (Luk. 4,22).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Legyen bennetek só…”(Márk. 9,50).

És hogy mit jelent a só, arról így szól a feltámadott Úr: „… monda azért nékik / a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatva monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek, amiből hiányzik a lényeg, a belseje?” (Jób. 6,6).

Kol. 4,7 Minden én dolgaimat, és az én egész helyzetemet megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi, testvér, és hűséges, megbízható szolga és rabszolgatársam az Úrban;

Kol. 4,8 Akit éppen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat, és ti is megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja, és felbátorítsa a ti szíveteket, a ti bensőtöket.

Kol. 4,9 Onézimussal együtt megy, a hű és szeretett atyafival, testvérrel, ki ti közületek való; minden itteni dolgot, mindent, ami itt történik, megismertetnek és tudatnak ők veletek*

*Mert: „Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, testvérek, hogy az én dolgaim, a jelen körülményeim, és helyzetem inkább előmenetelére, és hasznára vannak az evangéliumnak, mert: az örömüzenet előrehaladását, és terjedését szolgálják. Annyira, hogy a Krisztusban ismertté, és híressé lett az én fogságom a császári testőrség egész házában, az egész pretóriumban és mindenki más előtt; Sőt: a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem” (Fil. 1,12-13).

És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22).

Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába megérkeztünk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel, katonával. Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő saját bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének, akik felkeresték. Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás, és akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,16.30-31).

Kol. 4,10 Köszönt titeket Aristárkhus, az én fogolytársam, és Márk, a Barnabás unokatestvére, ki felől parancsolatokat vettetek: ha hozzátok megy, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok őt szívesen,

Kol. 4,11 És Jézus, kit Justusnak is hívnak, kik a zsidók - a judabeliek - közül valók: csak ezek azok a munkatársaim az Isten országában, akik nékem vigasztalásomra voltak. [Más fordítás: A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében, és építésében. Ők, akik segítségemre szolgáltak, és mellém álltak]*

*De: „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, ne veszítsétek el bátorságotokat, és ne gyengítsenek el az én tiérettetek való nyomorúságaim, az elszenvedett megpróbáltatásaim, szorongattatásom, és az üldözésem miatt, amelyek néktek dicsőségetekre szolgálnak” (Eféz. 3,13).

 És én: „Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogatlak benneteket” (Fil. 2,24).

Kol. 4,12 Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, aki mindenkor küzd ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel, teljes bizonyossággal, állhatatosan, célba érkezetten, megmaradjatok az Istennek minden akaratában. [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy szellemileg érettek legyetek, és minden helyzetben egészen biztosan tudjátok, hogy mi az Isten akarata].

Kol. 4,13 Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad, és keményen küzd érettetek és azokért, kik Laodiceában és Jerápolisban vannak*

*És folytatja az apostol: „Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, megbízható rabszolgája tiérettetek a Krisztusnak” (Kol. 1,7).

Epafrás hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Kol. 4,14 Köszönt titeket Lukács, ama szeretett orvos, a mi kedves barátunk, és Démás.

Kol. 4,15 Köszöntsétek az atyafiakat, a testvéreket, kik Laodiceában vannak, és Nimfást, és a házánál összegyűlt kihívott gyülekezetet, eklézsiát*

*Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét:  „És köszöntsétek azt a kihívott gyülekezetet, eklézsiát, mely az ő házukban van….” (Róm. 16,5).

„Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19).

És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: És így köszönti az apostol Filemont: „…és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2).

Kol. 4,16 És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak kihívott gyülekezetében, eklézsiájában is felolvastassék, és hogy a Laodiceából átveendő levelet ti is felolvassátok.

Kol. 4,17 És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz, legyen gondod a szolgálatra, hogy betöltsed azt, melyre vállalkoztál az Úrban.

Kol. 4,18 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva. Emlékezzetek meg az én bilincseimről, az én fogságomról! A kegyelem veletek. Ámen. / A Kolossébeliekhez íratott Rómából, Tikhikus és Onésimus által /*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető hitelesítő jele minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17). 

„A köszöntést a saját kezemmel írtam, a Páléval. Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál” (1 Kor. 16,21).

„Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11).

És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított, és állítólag tőlünk érkező levél…” (2 Thess. 2,2).