Kolossé levél 3 fejezet: A Krisztusban elrejtett életünk (revidiált)

Kol. 3,1 Annakokáért ha feltámadtatok, ha életre keltetek a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Kol. 3,2 Az odafelvaló dolgokkal, a mennyeiekkel törődjetek* azokon elmélkedjetek, nem a földiekkel**

*Törődjetek (phroneó): gondolkodjatok; vágyakozzatok, az kösse le a figyelmeteket; egy cél felé irányultan törekedjetek a cél elérésére, és ne engedjétek magatokat semmitől eltéríteni. (szinte szemellenzősen halad).

**Föld (gé): föld, mint látható világ; földi ország.

Kol. 3,3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

Kol. 3,4 Mikor a Krisztus, Aki a mi életünk, megjelenik* láthatóvá lesz, akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek láthatóvá lesztek dicsőségben, azaz akkor ti is megdicsőülve** fényben, ragyogásban vele együtt láthatókká lesztek, és megmutatkoztok***

*Megjelenik (phaneroó): láthatóvá lesz.

**Megdicsőülve (doxa): fényben, ragyogásban.

***Mert az Úr: „Minket, kik meg voltunk halva az eleséseink miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből kaptátok a megváltást, és kegyelemből tartattatok meg - kinek kegyelme által megszabadultatok, azaz üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre keltett és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,5-6).

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, elszakadtatok, és megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: (Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, olyan szabályokat, - mintha még a világban élnétek - amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)” (Kol. 2,20).

Mert nemcsak meghaltatok, hanem Vele együtt el is temettettek: „Eltemettetvén azaz szellemben hasonlóvá válva Ő vele együtt a Szent Szellembe való bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta” (Kol. 2,12-13).

És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, azaz a Szent szellembe, az Ő -  Jézus - halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5).

Mert: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is Ővele” (Róm. 6,8).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt” (1Kor. 6,14)

A bemeritkezés következménye: Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

Kol. 3,5 Öldököljétek* meg, adjátok halálra azért a ti földi testi tagjaitokat** [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot, azaz házasságtörést, fajtalanságot, prostitúciót, tisztátalanságot*** bujaságot**** szenvedélyt, gonosz***** kívánságot rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt, gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami bálványimádás hiszen az a bálványimádás egyik fajtája******

*Öldököljétek meg: (nekroó): halálba ad, halottá tesz.

**Tagjaitokat: (melosz) a test, azaz a (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.

***Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes érzületet, mindazt, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.

****Bujaság (pathosz): felfokozott érzelmek, szenvedély.

*****Gonosz: (kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan.

******Már az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, azaz bűnre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz, kelepcébe csal, távolítsd el azt és vesd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen, egy pusztuljon el, és semmisüljön meg a te tagjaid, a te testrészeid, vagyis egész személyed egy-egy funkciót végző része közül, semhogy egész tested, azaz egész valód a Siralom-völgyébe vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg, és ejt tőrbe, botlásba, csal kelepcébe, csábít bűnre téged, hiúsítsd meg, akadályozd meg azt és dobd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el, egy pusztuljon el, és semmisüljön meg a te tagjaid testrészeid, vagyis személyed egy-egy funkciót végző része közül, semhogy egész tested, azaz egész valód a gyehennára vettessék, vagyis a halottak tartózkodási helyére kerüljön” (Mát. 5,29-30).

A Szent Szellem pedig kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „És paráznaság… és bármiféle tisztátalanság vagy fösvénység, vagy nyerészkedés ne is neveztessék, sőt még szóba se kerüljön ti közöttetek, amint szentekhez illik, és méltó. Sem undokság, vagy szemérmetlenség, vagy bolond, és ostoba beszéd, vagy trágárság, vagy kétértelműség, melyek nem illenek. Hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, vagy nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel, mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és engedetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, és ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,3-7).

Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a hústest kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették indulataival, szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24).

„Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, és a halálba viszitek;, ha halálra juttatjátok, éltek” (Róm. 8,13).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok, gonoszok, hamisak nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek, és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg, ne ejtsétek tévedésbe magatokat, és ne vezessenek félre titeket. Se paráznák, kicsapongók se bálványimádók, azaz kép - szolgálók vagy - imádók. Se házasságtörők, se pulyák, kéjencek, elpuhultak, sem természetellenes célokra tartott férfiak. Se férfiszeplősítők, azaz férfiakkal paráználkodó - közösülők. Se lopók, tolvajok se telhetetlenek, kapzsi, fösvény, nyerészkedő, haszonlesők, se részegesek, se szidalmazók, átkozódó, rágalmazó, gyalázkodó, káromkodó, gúnyolódók, se ragadozók, rablók, harácsolók, zsarolók nem örökölhetik Isten országát” (1 Kor. 6,9-10).

„Kerüljétek, távoztassátok el, és fussatok, meneküljetek a paráznaságtól, vagyis a bálványimádástól, az Istentől való eleséstől. Minden bűn, azaz céltévesztés, melyet az ember elkövet a testen, a te személyiségeden kívül van. De aki paráználkodik, azaz bálványt imád, a maga teste, azaz személye ellen vétkezik, azaz a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot” (1 Kor. 6,18).

 Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

 Mi is ilyenek voltunk, amíg a világban éltünk: „Akik között forgolódtunk egykor, és közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet, azaz születésünknél fogva, emberi természetünk szerint haragnak fiai valánk, mint a többi ember is” (Eféz. 2,3).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).

Ezért: „Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezetnek,  Megújuljatok pedig a ti elméteknek, a ti bensőtök szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új, újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban, vagyis hit által való megigazulásban,  és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24).

Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok - ápoljátok - hústesteteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14).  

Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

És ezt akkor tudjátok megtenni, ha bemerítkeztetek Szent Szellembe: „Mert mindannyian akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel, Őt öltöttétek magatokra” (Gal. 3,27).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, és aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).

„Azért ha valaki, vagyis mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés az egy új teremtmény; a régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, mert valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).

„Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).

Kol. 3,6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség* hitetlenség, makacsság; csökönyös és lázadó fiaira;

*Engedetlenség (apeitheia): hitetlenség, engedetlenség; makacsság; csökönyös és lázadó.

Kol. 3,7 Melyekben ti is jártatok régente. Ti is ezeket tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor, mikor ezekből állt az életetek*

*És így folytatja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).

De: „Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3).

Mert bizony ti is így éltetek: „Melyekben jártatok, és éltetek egykor e világ folyása a létkorszak szokása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, és működik. Közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak hajlamait, és akaratát, és természet vagyis születésünknél fogva emberi természetünk szerint haragnak fiai valánk, mint a többi ember is” (Eféz. 2,2-3).

Kol. 3,8 Most pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el magatoktól ti is mindazokat. Haragot, és ne haragudjatok többé senkire, fölgerjedést, vagyis az indulatot, rosszindulatot, rosszakaratot, és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány beszédet, az átkozódást, és gyalázatos* mocskos, trágár beszédet szájatokból.

*Gyalázatos (aiszkhrologia): mocskos, ocsmány, trágár.

Kol. 3,9 Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt*

*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett ember számára: „Minden mérgesség, keserűség és fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok)” (Eféz. 4,31). Hanem: „vessetek le, és tegyetek hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást, megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).

 És: „Ne szóljátok meg, ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim.  Aki megszólja, vagy rágalmazza atyjafiát, testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki megmenthet és elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).

A helytelen beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, vagy önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).

Az Úr Jézus jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből, a jó tárházából hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz, káros, semmirekellő, hitvány kincseiből, tárházából hozza elő, és szórja ki a rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, amit beszélnek, és amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel, és szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).

Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az embert…” (Mát. 15,18-20).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó beszéd, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet, a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).

 És: „Ezek azok a dolgok, ezek az Igék, amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).

Kol. 3,10 És felöltöztétek amaz új embert, aki megújult Annak ábrázatja szerint való ismeretre, és annak képére és hasonlatosságára, aki teremtette azt. [Más fordítás: Aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt; a teljes megismerésig]:

Kol. 3,11 Ahol nincs többé görög, vagyis pogány és zsidó* körülmetélt és körülmetéletlen, idegen** scithiai, rabszolga, szabad*** azaz kötelékektől mentes, hanem minden a Krisztus, és mindenekben Krisztus van. [Más fordítás: Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is]****

*Zsidó (iúdaiosz): júdeai.

**Idegen (barbarosz): barbár, műveletlen.

***Szabad (eleutherosz): szabad, független, a kötelékektől, a rabszolgaság kényszerétől mentes.

****És így folytatódik a kijelentés: „Mert egy az Isten, aki megigazítja, azaz megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlen pogányt hit által” (Róm. 3,30).

„Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség, azaz megkülönböztetés zsidó meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot nyer, és megmenekül rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból. Megszabadul mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől / démonoktól ” (Róm. 10,11-13)^.

És azért vagyunk egyek, mert: „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Mert mindannyian, akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs többé zsidó, sem görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Beteljesült az Ige, amely azt mondja: „… monda Isten: Teremtsünk, és alkossunk embert a mi képünkre, azaz képmásunkra és hasonlatosságunkra, vagyis hozzánk hasonlóvá; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26)

„Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté, Istenhez hasonlóvá alkotta azt. Férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak, azaz embernek, amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2).

Kol. 3,12 Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai* kedvencei. Szentek** Istennek szenteltek, és a világtól Isten számára elkülönítettek. És szeretettek*** - Mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele – könyörületes, a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző szívet**** jóságosságot, kedvességet, gyengédséget, alázatosságot, szerénységet, szelídséget***** jóindulatot, higgadtságot, türelmet, hosszútűrést******

*Választottai (eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvence.

**Szentek (hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített.

***Szeretettek (agapaó): Ez azt jelenti: hogy magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni a szeretett szemáééyel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és elveszni, feloldódni a szeretetben. 

****Szívet (szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések.

*****Szelídség (praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság.

******És így folytatódik a kijelentés: A szentség konkrét cselekedetet jelent: „És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, vagyis értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, azaz gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és megítélhessétek, felismerjétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).

Hiszen: „… az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját, tulajdon népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (5 Móz. 7,6).

És az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, azaz tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. (Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után)” (Gal. 5,26).

Mert ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek, [a tisztelet dolgában legyetek egymással versengők” (Róm. 12,10).

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. (Más fordítás: Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást)” (Eféz. 4,2).

Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).

Továbbá: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségvágyból, önhittségből, hanem alázatosan egymást különbeknek, és kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál. (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).

„Egymás terhét, vagyis az olyan terhet, amelynek hordozásához testvéri segítség kell hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét, azaz Krisztus útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki. (Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének)” (Gal. 6,2).

Az Úr Jézus bemutatta, hogy mindezek a tulajdonságok hogyan nyilvánulnak meg a cselekedetekben: „És bejárta vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának Evangéliumát, az Isten királyságáról szóló örömhírt; És gyógyítván mindenfajta betegséget, és mindenféle erőtlenséget, gyengeséget, minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, a tömeget, könyörületességre indult rajtuk, megszánta őket, megesett rajtuk a szíve, mert el voltak gyötörve és szét voltak szórva, és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,35-36).

És az Úr Jézus: „bejárá az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget, fogyatékosságot, bajt, gyengeséget” (Mát. 4,23).

Kol. 3,13 Elszenvedvén* elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus,- az Úr - is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is**

*Elszenved (anexomai anekhó): elnézőnek lenni a másikkal szemben; eltűrni, elviselni.

**És így folytatja az Úr: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket, a ti botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat…” (Márk. 11,25-26).

Hogy mit jelent a türelem, arról így beszél az Úr: Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mát. 18,21-22).

 „Nézzünk fel Jézusra, a hitnek fejedelmére, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid. 12,2).

És: „… az az indulat, az az érzés, észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte” (Fil. 2,5)

Aki: „… tökéletesen engedelmeskedett Istennek mind halálig…” (Fil. 2,8). 

„És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek” (Zsid. 5,9).

Kol. 3,14 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. [Más fordítás: Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség, a célbajutottság köteléke, és összefogó ereje]*

*Az apostolok újra-és újra arra tanítják a mindenkori hívőket, hogy: „És járjatok, és éljetek isteni szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. (Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek): (Eféz. 5,2).

És ismét: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre, az egymás odaadó isteni szeretetében; mert a szeretet sok vétket, sérelmet, elfedez, befed, betakar, elleplez” (1Pét 4,8).

És nemcsak az egymás szeretetére buzdítanak, hanem minden ember szeretetére: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, ne legyetek adósok, hanem csak azzal, hogy egymást, vagyis az ugyanabból a fajtából valót - azaz a Krisztusit - egy másikat szeressétek. Mert aki szereti a felebarátját, vagyis embertársát, a különböző, „másféle” más fajtából való, - azaz az Ádámi - idegent, a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, megvalósította, tartalmat adott neki” (Róm. 13,8).

Az Úr Jézus így szólt a mindenkori tanítványaihoz: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

És ismét: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1).

Ennek eredménye, hogy: „És akármit kérjünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott” (1 Ján. 3,22-24).

És ismét: „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1 Ján. 4,21).

Kol. 3,15 És az Istennek, azaz Krisztusnak békessége* vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás uralkodjék a ti szívetekben, azaz a ti bensőtökben.** Amelyre el is hívattatok az egy testben*** azaz az egy személyben****

és háládatosak legyetek*****

*Békessége (eiréné): vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

**Az Úr Jézus ígérete az övéinek: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, és ne is csüggedjen!” (Ján. 14,27).

***Testben (szóma): személyben.

****Egy testben hívattatok el, mert: „… sokan egy test, azaz egy személy vagyunk, vagyis egy testet képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, azaz egy-egy funkciót végző tagja vagyunk” (Róm. 12,5).

hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor 12,13).

Így:„… az Ő testének, azaz az Ő személyének, teljes lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, azaz húsából és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Hiszen. „Csak egyetlen Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket” (Eféz. 4,4).

*****Pál apostol mutat példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4).

„Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos” (2 Kor. 9,15).

Kol. 3,16 A Krisztusnak beszéde Igéje lakozzék, és éljen ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben. Tanítván és intvén* és eszébe juttatva, emlékeztetve egymást zsoltárokkal** dicséretekkel*** azaz magasztaló énekekkel, és szellemi énekekkel**** vagyis nyelveken énekléssel, vagy annak magyarázatával. Hálával zengedezvén a ti szívetekben, azaz a ti bensőtökben az Úrnak. [Más fordítás: Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent Szellemtől származó énekeket]*****

*Intvén (nútheteó): eszébe juttatva, emlékeztetve, figyelmeztetve.

**Zsoltárokkal (pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés.

***Dicséretekkel (hümnosz): elbeszélő stílusú dicséret, magasztaló ének, Istent dicsőítő költemény.

****Énekekkel (ódé): prófécia, vagy nyelveken éneklés, vagy annak magyarázata.

*****És folytatódik a kijelentés: „Mi következik ebből, mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim? Mikor összejöttök, mindeniteknek van zsoltára, dicsőítő éneke, tanítása, vagyis az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve, kijelentése, azaz kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre szolgáljanak”  (1 Kor. 14,15.26).

És nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, szellemi dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben, a ti bensőtökben az Úrnak. (Más fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket). Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek vagyis az Atyának” (Eféz. 5,19-20).

És így folytatja az apostol: „mi következik ebből? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek dicséretet a szellemmel, de dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is” (1 Kor. 14,15.26).

Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).

Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt, és megóv engem az ő hajlékában, az Ő sátrában a veszedelem napján; eltakar, és elrejt engem sátrának rejtekében, sátra mélyén. Sziklára emel fel engem, magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak)” (Zsolt. 27,5-6).

Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk, és ujjongjunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, ujjongjunk előtte énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).

És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2).

Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1 Thess. 5,17-18).

És továbbiakban így buzdít Dávid: „Örvendezzetek és vigadjatok ti igazak, azaz megigazultak, az Úrban; a hívőkhöz, a megigazult emberekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat, és adjatok hálát az Úrnak citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón, szépen zengjenek hangszereitek” (Zsolt. 33,1-3).

„Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: zengjetek neki éneket, énekeljetek bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8).

Kol. 3,17 És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében* cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala**

*Név (onoma): név, amely magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet.

**És Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).

„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1 Thess. 5,17-18).

Az Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14)^.

Kol. 3,18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt, amiképpen illik az Úrban*

*Így folytatódik a kijelentés: „Szeretném, ha megértenétek, és tudatában lennétek, hogy minden férfiúnak, / érettkorú embernek feje, azaz eredete, forrása a Krisztus; az asszonynak / a Krisztusban kiskorúnak feje, azaz eredete, forrása pedig a férfiú  / érettkorú ember; a Krisztusnak feje, azaz eredete, forrása pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje eredete, forrása a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje, eredete, forrása az egyháznak, és ő a test, azaz az egész személy üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben” (Eféz. 5,22-24).

Péter apostol részletesen kifejti az engedelmesség okát, és a feleség feladatát: „… az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, vessék magukat saját férjeik alá, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének, nem fogadnának szót, mert nem hinnének is az igének, vagyis engedetlenek volnának is az igével szemben, feleségük életvitele, magatartása által ige nélkül is meggyőzessenek, mert őket az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerte. Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen, tiszta, ártatlan, szerény, egyszerű, tökéletes, szemérmes életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből legyen. Hanem a szívnek elrejtett embere, a belső ember, a szelíd, alázatos és csendes, a helyét megtartó, egy helyben maradó, nyugodt, békés szellem a maga romolhatatlan valóságában. Ami igen becses, értékes az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és bíztak, engedelmeskedvén az ő férjüknek. Így ékesítgették ugyanis egykor magukat, és férjüknek alárendelték, alávetették magukat. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és helyesen éltek, és semmi fenyegetéstől nem rettegtek, nem rémültök meg, és nem féltek” (1Pét 3,1-6).

És: „Legyenek mértékletesek, józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit. 2,5).

Kol. 3,19 Ti férfiak, isteni szeretettel* szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek, mogorvák, s ne bánjatok és viselkedjetek durván velük, és ne legyetek kemények és indulatosak velük szemben**

*Isteni szeretet (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad, eggyé válni vele.

**A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak, szeressétek önmagatok teljes átadásával és teljesen eggyé válva vele, - vagyis teljesen szánjátok oda magatokat, feloldódva a szeretetben - a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, a kihívottak közösségét, az eklézsiát, és Önmagát adta, kiszolgáltatta, és feláldozta érte a saját életét” (Eféz. 5,25).

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon - megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel. Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb, erőtlenebb edénynek, tisztességet, azaz tiszteletet tévén, és részesítsék őket megbecsülésben, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak, és imáitoknak ne legyen akadálya” (1Pét 3,7)

„A feleségének, az asszonynak adja meg a férj, amivel tartozik, a köteles jóakaratot, vagyis teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben. Hasonlóképpen a feleség, vagyis az asszony is ugyanazt a férjének. Ne fosszátok meg egymást, ne tartózkodjatok, ne vonakodjatok egymástól legföljebb] közös megegyezéssel, egyenlő akaratból bizonyos ideig, azaz egy időre. Hogy ráérjetek a böjtölésre, és időt szentelhessetek az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, és legyetek együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok, azaz az önmegtartóztatás, az önfegyelmetek hiánya miatt” (1 Kor. 7,3.5).

És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És éljetek isteni szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

 És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt, megengedvén, azaz mindig meg bocsátván egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).

Kol. 3,20 Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek, és hallgassatok mindenben szüleitekre; mert ez kedves az Úrban*

*A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző kihívott közösségekben: Ti gyermekek szót fogadjatok, engedelmeskedjetek a ti szüleiteknek az Úrban; Elfogadva a tanácsukat, mert ez az igaz, és ez a helyes. (Más fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség). Tiszteljed, becsüld, értékeld a te atyádat és a te anyádat, ami az első, az eredeti parancsolat és útmutatás, amelyhez ígéret is kapcsolódik. Hogy jól legyen néked dolgod, hogy boldog, sikeres és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3).

És az Ószövetségben fejti ki a Szent Szellem az Ige értelmét: „Tiszteld atyádat és anyádat amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott, aki kevésre becsüli, és aki gyalázza az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).

Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld, és meg ne vesd a te anyádat, ha megöregszik” (Péld. 23,22).

„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a szíved, a te bensőd; Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven. (Más fordítás: Mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked). Az irgalmasság és igazság, a szeretet és hűség ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz kedvességet és jóindulatot Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4)

Hát: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, azaz útmutatását, és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, és hordozd a nyakadba fűzve. Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat). Mert szövétnek, és lámpás a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések, a figyelmeztető intések” (Péld. 6,20-23)

Kol. 3,21 Ti atyák, ne ingereljétek* ne bosszantsátok, és ne  keserítsétek el a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek, hogy el ne csüggedjenek, és nehogy bátortalanokká, kedvetlenné váljanak;

[Más fordítás: Atyák, ne bánjatok keményen gyermekeitekkel, és ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek, és hogy meg ne riadjanak]**

*Ingerel (erethidzó): ingerel, elkeserít.

**Az efézusi gyülekezetnek így ír az apostol: „Ti is atyák ne ingereljétek, ne haragítsátok meg, és ne keserítsétek el gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása szerint, és figyelmeztessétek őket a jövőben rájuk leselkedő veszélyekre” (Eféz. 6,4).

Mert: Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki” (Péld. 13,24).

 Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól). A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság szívéhez / bensőjéhez hozzátartozik az ostobaság; de a figyelmeztetés, a példa, tanítás, útmutatás messze elűzi őtőle azt” (Péld. 22,6.15).

És: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne” (Péld. 29,17).

Kol. 3,22 Ti rabszolgák, szót fogadjatok, engedelmeskedjetek minden tekintetben a ti hústest szerint való, vagyis a ti földi uraitoknak, nem a szemnek szolgálván - még akkor is, mikor nem látnak benneteket, - ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem szíveteknek egyenességében, tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben, az Úr iránti tiszteletből.

Kol. 3,23 És valamit tesztek, szívből cselekedjétek, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint embereknek. [Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek];

Kol. 3,24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak rabszolgáltok. [Más fordítás: Tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti rabszolgák, engedelmesek legyetek a ti hústest szerint való, vagyis földi uraitoknak, tiszteletteljes félelemmel, szíveteknek egyenességében, azaz félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint a Krisztusnak. Nem a szemnek szolgálván, ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem mint Krisztus rabszolgái, cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással, lelkesen. [Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok. Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással]. Jó akarattal, örömteli szívvel dolgozzatok, jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, buzgósággal végezve rabszolgálatotokat, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek. Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek vagyis a szolgák teljes tisztelettel engedelmeskedjenek az uraknak, vessétek magatokat parancsolóitok alá; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, nemcsak a  szelídeknek, és jóindulatúaknak, de a szívteleneknek, a szigorúaknak is” (1Pét 2,18).

És: „Akik iga alatt vannak, iga alatt görnyednek, mint szolgák, az ő uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

Titusznak ezt parancsolja az apostol:  „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, legyenek készségesek, mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne tolvajkodjanak, azaz ne lopjanak, hanem teljes jó hűséget, igazi, teljes megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy a mi megtartó, üdvözítő Istenünknek tudományát ékesítsék, és mindenben díszére váljanak” (Tit. 2,9-10).

Kol. 3,25 Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, vagyis igazságtalanságával kárt tesz, jutalmát veszi igazságtalanságának. Mert azt kapja vissza, amit tett, és nincsen személyválogatás, vagy részrehajlás*

*Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „Mert ugyanis Isten nem személyválogató, Nála nincs részlehajlás, és protekció” (Róm. 2,11).

 Hát: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7).

Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,8).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, erős, hatalmas és félelmes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17).