Ige: Mit tett a Megváltó értünk?

 „Krisztus váltott meg minket* váltságdíj ellenében felszabadított, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, átokká, és az átok hordozójává levén, vagyis átok alá került érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán függ**(Gal. 3,13)

*Mert Isten: „… azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21)

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 „Az Ő - Isten - munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

 Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn, azaz a céltévesztés és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőkké tett, az Isten anyaszentegyházának, azaz a kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)  

Ézsaiás prófétán keresztül ezt már kijelentette Isten: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR - Jahve -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett, nem alkottatott Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR - Jahve, - rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11).

**A törvény ugyanis kimondja: „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, vagyis főbenjáró vétket követ el, és megölik, vagyis kivégzik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste az ő holtteste, teteme a fán, hanem okvetlenül temesd el azt még azon a napon. Mert átkozott Isten előtt, aki fán függ, és meg ne fertéztessed és ne tedd tisztátalanná, ne szennyezd, és ne mocskold be azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23).