Ige: Ha Jézus nevéért kell szenvedni:

 „a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, és szorongásunk igen-igen nagy, és minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra*(2 Kor. 4,17)

*És így folytatódik a kijelentés: „De akár nyomorgattatunk, elnyomást, megpróbáltatást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk, kínoztatunk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért van az. Vagyis: a bűnbocsánatért, megmenekülésetekért megszabadításotokért, oltalmazásotokért, biztonságotokért, jólétetekért, és jóllétetekért, azaz egészségetekért, és megtarttatásotokért van az, mely hathatós, és hatékonyan működik és erőt ad ugyanazon szenvedések - amit átéltek és megtapasztaltok - elviselésére, elhordozására, türelmes, kitartó várakozásra, amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi reménységünk erős, szilárd, és bizonyos felőletek” (2 Kor. 1,6)

„Mert azt tartom, és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban szenvedünk, amit megtapasztalunk, és ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

[Más fordítás: Véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz, és ki fog nyilatkozni rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)

 „Akiket Isten hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, meggyőződés, hitvallás, és hűség által az üdvösségre, a megmenekülésre, amely készen van és készen vár, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen, és lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, és ugrálva ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések ingerlés, provokáció, és a gonoszság megtapasztalása között, a sokféle, sokrétű kísértés miatt” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés végett támadt köztetek, amelyen kell átjutnotok, mintha valami rémületes, szokatlan dolog történnék, és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).

„Sőt, amennyiben részetek van, vagyis részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva rendkívüli módon örülve, és ujjongva örvendezhessetek. A legteljesebb mértékben boldogok, és áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok, ha ócsárolnak titeket, mert megnyugszik, megpihen rajtatok a dicsőségnek, az Istennek Szelleme. Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:13-14)

„A mindenkegyelemnek szerzője, és Istene pedig, aki az ő örök dicsőségébe hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig keveset szenvedtetek, rövid szenvedéstek után, ő maga tesz tökéletesekké, alkalmassá, erősekké, szilárdakká, és támogat, és megalapoz, megszilárdít a szellemi ismeretekben és hatalomban” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek provokáció és a gonoszság megtapasztalása által” (Jak. 1,2)

Mert: „Aki az ő tulajdon az Ő saját Fiának nem kedvezett, nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta mimódon ne ajándékozna, és miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32).