Ige: Ábrahám fiairól.

Ábrahámot az Úr körülmetéletlen állapotában fogadta el igazak, azért:

 „És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik, és lépést tartva menetelnek is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokaival* (Róm. 4,12)

*És így folytatja az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és hústesten látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az, és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. Istentől jön, és származik. Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a nemzeteké is. Mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül” (Róm. 2,28-30).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).

„Értsétek meg, ismerjétek fel tehát, hogy akik hitből vannak, hitből élnek, azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)