Zsoltár 12. Az Úré a szabadítás (szerkesztett);

Zsolt. 12,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek, karmesternek] a seminithre; [nyolc húrra, basszusra, nyolcadra, mélyhangú húros hangszerekre] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára.

Zsolt. 12,2 Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a kegyes, az [(ḥásíḏ): istenfélő], az igazak / megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az ádámi / emberi faj] fiai közül.

[Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség].

Zsolt. 12,3 Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. hizelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek].

Zsolt. 12,4 Vágja, és [irtsa] ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az Úr mind a hizelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok, hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő, kevély] nyelvet, amely nagyokat mond.

Zsolt. 12,5 [Azokét], akik ezt mondják, és azzal [('ámar): dicsekednek]: Nyelvünkkel felülkerekedünk, [(gáḇar): győzedelmeskedünk, diadalmaskodunk, nyelvünkben az erőnk, ezért mindent megtehetünk] ajkaink velünk vannak, [szánk a segítőnk] ki lehetne Úr felettünk?

[Más fordítás: Akik EZT mondják: "Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne Urrá felettünk]?

Zsolt. 12,6 A szegények [(ʿání): elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma], elnyomása [(šôḏ šóḏ): pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása] miatt, a nyomorultak [('eḇəjôn): segítségre szoruló, szegény, nincstelen koldusok]  nyögése [('ănáqáh): sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása] miatt legott, vagyis [most azonnal] felkelek, azt mondja az Úr [Jahve]. Biztosságba helyezem, és [(jéšaʿ ješaʿ): segítséget, szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget, egészséget, megtartást adok mindenkinek] aki arra [sóvárogva] vágyik, és [megszabadítom azokat, kiket törbe ejtett az ellenség s bizalmat gerjesztek bennük].

Zsolt. 12,7 Az Úr [Jahve] beszédei [szavai, ígéretei, kijelentései] tiszta [(ṭáhór ṭáhôr): nem kevert, szent, érintetlen, egyenes] beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott, és [a földtől elválasztott, tűzzel megpróbált, salaktalan] ezüst, [melyet földbe vájt formába öntöttek], hétszer megtisztítva.

Zsolt. 12,8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

[Más fordítás: URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és megszabadítasz ettől a nemzedéktől mindenkor].

Zsolt. 12,9 Köröskörül járnak a gonoszok [gáncsoskodók, az istentelenek], mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

[Más fordítás: Még ha bűnösök járkálnak, ólálkodnak, kerengnek is körülöttünk, és az alávalóságot, hitványságot, aljasságot, és értéktelenséget magasztalják az emberek].

Dicsérünk, imádunk térdet hajtunk.

Az Úr Jézus újra – és újra kijelenti:

 „Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [vagyis az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldte” (Ján. 13,16). 

Mikor növekednek az igazak?

„Mikor felemeltetnek a gonoszok (az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők), elrejti magát az ember; de mikor azok megbuknak, (elvesznek, és elpusztulnak) nő az igazak száma (és sokan lesznek az igazak).” (Péld. 28,28)

Ravasz László: Istenről.

Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. 

A negyedik világháborúról

Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel. /Ismeretlen/

Indulok, mert Te, Jézus.

Spurgeon: Istenről

A jóságos Isten a rosszból is jót fakaszt, a gonoszság fejedelme a jót is rosszra fordítja.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Keresztény szemmel

Életünkről képekben.

Láttam Őt! (BPA Gospel Team a Westend tetőteraszon)

Ige: Nem evilág bölcsességét szóljuk,

 „hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, vagyis a világkorszakok (aionok) előtt elrendelt, és ki jelölt külön a mi dicsőségünkre, vagyis a mi megdicsőülésünkre* (1Kor. 2,7)

*A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak, vagyis minden nemzetnek tudomására adatván...;

Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26; Eféz. 3, 5)

Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „... a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „... a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6).

Amint imádlak Téged Jézus

A bizalom

Ha Missy elesik, megüti magát, még akkor is, ha ott állok mögötte. Ez nem azt jelenti, hogy miattam esett el, de ő tudja - mert határtalanul bízik bennem -, hogy ott leszek és fölemelem, hogy nekem is fáj, hogy én is vele sírok, és megnyugszom, amint megnyugszik. Én ugyanilyen szilárdan hiszem, hogy Isten ott áll a hátam mögött. Az, hogy isten szeret bennünket, nem azt jelenti, hogy nem történhet velünk baj, hanem a bizonyságot, hogy ő mellettünk lesz, ha elesünk.

/Szelíd szerelem c. film/

Az erő forrása.

„Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád” (Ésa. 54,14)

Az igazak és az istentelenek győzelme…

 „Mikor örvendeznek, és (vigadnak) az igazak, nagy ékesség (nagy dicsőséget jelent) az; mikor pedig az istentelenek (az Isten nélkül élők) feltámadnak (felülkerülnek), keresni kell az embert” (Péld. 28,12)

GONDOLD MEG, MIT KÉRSZ

2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

                      GONDOLD MEG, MIT KÉRSZ

Adjatok, és adatik nektek. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lk 6,38)

2003 telét egy száraz nyár előzte meg. A széna ára majdnem háromszorosára megemelkedett. Amikor az állatokat etettük, szálra kiporcióztuk a szénát, nehogy egy is kárba vesszen. Kitartóan imádkoztunk több hóért, tavasszal pedig esőért. A mindennapi szükségleteinkért könyörögtem, még a vadon élő szarvasokért is imádkoztam. Nagyon kemény tél volt, alig volt élelem, és a jég
megnehezítette, hogy az állatok megtalálják.

Isten egy nem várt módon válaszolt imáimra. A szarvasok a mi drága szénánkat kezdték el enni. Akárhogy letakartuk, valahogy mindig sikerült megtalálniuk.

Ezután azért imádkoztam, hogy Isten ne engedje megenni a szénánkat. Milyen ironikus, korábban azért imádkoztam, hogy Isten adjon nekik enni, most meg azt kérem, hogy ezt úgy tegye, hogy nekem ne kerüljön semmibe.

Szégyenkezve gondoltam arra, hányszor kérem, hogy Isten segítsen meg valakit, de úgy, hogy én nem vagyok hajlandó tenni érte.

Isten ezeket a szarvasokat használta fel (akik azóta a farmunkon élnek), hogy megtanítson, ne csak szóval kérjek. Mert kérni könnyű; adni már sokkal nehezebb. Már nem tekintem a szarvasokat kellemetlen vendégnek, sokkal inkább emlékeztetőnek arra, hogy Isten hűségesen gondoskodik rólunk.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van. Taníts
minket bőkezűen adakozni. Ámen.

Az adakozás által megmutathatjuk Isten nagylelkűségét.
Jean Bonin (Alberta, Kanada)

http://csendespercek.hu

A legjobbat Jézus adja

Max Lucado: Ma és holnap

A ma gondolatai a holnap cselekedetei.

A ma féltékenysége a holnap hisztériás rohama.

A ma vakbuzgósága a holnap gyűlölet diktálta bűntette.

A ma haragja a holnap gyalázkodása.

A ma gonosz kívánsága a holnap házasságtörése.

A ma kapzsisága a holnap sikkasztása.

A ma vétke a holnap félelme.

Joseph Prince: Húzódj közel Jézushoz

45,10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.

45,11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.(1 Mózes)

Az ószövetségi történetben, miután József felfedi magát a testvérei előtt azt mondja nekik, hogy térjenek vissza apjukhoz, és vele együtt jöjjenek vissza mihamarabb. József helyet készített a családjának Gósen földjén, ahol gyermekeikkel és mindenükkel együtt a közelében lehetnek.

„Gósen” azt jelenti „közel húzódni”. Kedves barátom, az Úr azt akarja, hogy „Gósen” földjén légy, ami az Ő közelségének a helye. Szerető szíve nem elégszik meg azzal, hogy a bűneidet eltávolította. Nem, Ő többet akar. Azt akarja, hogy a jelenlétében légy. Azt akarja, hogy azon a helyen légy, ahol rád áraszthatja túláradó szeretetét! „Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak” (2 Korinthus 9:8).

Amikor közel húzódsz Jézushoz, nézd, mi történik. József ezt mondta: „Én majd ellátlak itt… így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.” Kedves barátom, amikor közel húzódsz a mennyei „Józsefhez”, ő gondoskodni fog rólad és a tieidről. A pénzügyi válság, az emelkedő üzemanyag és élelmiszer árak közepette se csüggedj. Húzódj közel Jézushoz, mert „Gósenben”, az Ő közelségének a helyén gondoskodni fog rólad és házad népéről!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/238-huzodj-kozel-jezushoz.html

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

Ha veszel megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved. Margarete Seemann

www.keresztenyszepsegportal.hu

Gyógyulás egy álmatlan éjszakán - Honey Smith

Pintér Béla Karjaid tartanak

1 János levél 1. fejezet: Az örök élet megjelent nékünk (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Ján. 1,1 Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről^*

*És János apostol újra -és újra bizonyságot tesz a hústestben megjelent Istenről: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [Ő általa teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [semmi sem teremtetett], ami lett [ami teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

Ő lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

János apostol elragadtatásban így  látta az Urat:  „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga (Más fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett (vérbe mártott) ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik (mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje)” (Jel. 19,11-13).

 Az Úr Jézus feltámadása után megjelent az apostoloknak, akik megrémültek, de az Úr így szólt hozzájuk: „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: [(pszélaphaó): érintsetek, és] tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Más fordítás: Ti vagytok erre a tanúk]” (Luk. 24,39-40.48).

Péter apostol így tesz bizonyságot a dicsőség Uráról: „Mert nem mesterkélt [és nem kitalált, (szophidzó): ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának [(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának]” (2 Pét. 1,16).

És János apostol megerősíti a bizonyságtételt: „És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek” (Ján. 19,35).

„És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

1 Ján. 1,2 És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk^*

*Mert: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (és elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (asszonytól született), aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (hogy Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5).

„Aki eleve el volt ugyan rendelve [aki kiválasztatott; akit már kiszemeltek], a világ megalapítása [(koszmosz): világegyetem, teremtett világ, a látható világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ alapjának levetése / elvetése] előtt, megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, kijelentetett] pedig az idők végén ti érettetek.

[Más fordítás: Őt –Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, de csak az idők végén tette láthatóvá értetek]” (1 Pét. 1,20).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (és igaznak bizonyult) (pneuma): szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

 Őt látták, amikor az Úr megmutatta dicsőségét: „És hat nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának]” (Mát. 17,1-2).

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt (és nem kitalált) meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (és megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az Ö nagyságának (mert szemtanúi voltunk isteni fenségének). Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott (és ilyen szózatot intézett): Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből (vagyis a mennyből) jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18).

1 Ján. 1,3 Amit hallottunk [(akúó): és megértettünk] és láttunk, [és megtapasztaltunk azt] hirdetjük néktek [is], hogy néktek is közösségtek legyen [(koinónia ekhó): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatot birtokoljatok] velünk, és pedig a mi közösségünk [ugyanis a mi közösségünk szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolat] az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt azt kéri az Atyjától: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned. Hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem” (Ján. 17,21)

1 Ján. 1,4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömötök teljes legyen [vagyis teljessé váljék].

1 Ján. 1,5 Ugyanis ez az üzenet, amelyet tőle [vagyis Jézus Krisztustól] hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság [vagyis fény] és nincsen ő benne semmi sötétség [mert benne nyoma sincs a sötétségnek]^*

*És hogy ki az az Isten, aki eljött közénk, arról így tesz bizonyságot az apostol: Az Ige az igazi világosság [a fény], eljött volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borít, beragyog] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. (Ján. 1,9).

És Ő szólt, és szól ma is minden emberhez: „… Én vagyok a világ [(koszmosz): a teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]…” (Ján. 8,12).

Ő az: „… egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6.15-16).

1 Ján. 1,6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van vele, [azaz: Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó): és továbbra is a sötétségben élünk]; hazudunk [(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis Krisztust] cselekeszszük [vagyis követjük]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. (alétheia: a valóság, vagyis Krisztus)” (1 Ján. 2,4)

1 Ján. 1,7 Ha pedig a világosságban [a fényben] járunk [vagyis élünk], amint ő maga a világosságban [a fényben] van: közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére [az értünk adott élete] megtisztít minket minden bűntől [(hamartia): vagyis a céltévesztéstől]^*

*Mert Ő az: „aki halálra adatott [és halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]”

„Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [és oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, mint előkép, a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte, és megbocsátotta]”

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

„Akiben van a mi váltságunk [vagyis Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [Ő vére árán, az ő vérén, az Ő életén keresztül], a bűnöknek [félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,7).

És ismét: „Akiben van a mi váltságunk [kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek [céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]” (Kol. 1,14).

Isten kivásárolt: „… a Krisztus vére (árán), aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (Zsid. 9,14).

És hogy ki az, aki önmagát adta mi érettünk, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőkké) tett, az Isten anyaszentegyházának (ekklészia): szó szerint: kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

1 Ján. 1,8 Ha azt mondjuk [és azt állítjuk], hogy nincsen bűn mi bennünk [(hamartia ekhó): vagyis a céltévesztés nem tart hatalmában, hogy nem a céltévesztés tart irányítása alatt, és nem az igazgat], magunkat csaljuk meg [saját magunkat vezetjük félre, (planaó): és csapjuk be] és igazság [(alétheia): a valóság,vagyis  Isten szava, Igéje] nincsen mi bennünk [az Ige (hémin): nincs nekünk, és velünk]^*

*Bizony a földi emberek közül: „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől (hamartia: a céltévesztéstől)” (Péld. 20,9).

 „… mert nincs ember, aki ne vétkeznék…” (1Kir. 8,46).

„Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem” (Zsolt. 14,2-3).

„Bizony nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Préd. 7,20)

1 Ján. 1,9 Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozástunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől]^*

*De: „Aki elfedezi (és takargatja) az ő vétkeit, nem lesz jó dolga (és nem lesz jó vége); aki pedig megvallja, és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld. 28,13).

Dávid megvallása: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem, (és nem takargattam. Elhatároztam), és azt mondtam: Bevallom hamisságomat (és hűtlenségemet) az Úrnak - és te (megbocsátottad bűnömet, és amit vétettem), és elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela” (Zsolt. 32,5).

Hiszen: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt (és amit rossznak látsz); hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben. (Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted). Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben születtem” (Zsolt. 51,6-7).

És az Úr válasza a megvallásra: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad! Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek” (Ésa. 43,25-27).

„És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem” (Jer. 33,8).

A próféta boldog megvallása: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban (és abban telik kedve, hogy kegyelmet ad)! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk (és újra irgalmas lesz hozzánk); eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,18-19).

Igen: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103,3.12)

1 Ján. 1,10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk [(hamartanó): nem tévesztettük el a célpontot és nem lettünk céltévesztők, és vétek nincs a múltunkban], hazuggá teszszük Őt, [és Őt hazudtoljuk meg], és az ő ígéje [az Ő (logosza)] nincsen mi bennünk.