Joseph Prince: Gyere, amint vagy, és vedd el az áldást!

15,27 Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." (Máté)

Úgy gyere az Úrhoz a szükségeddel, amint vagy, és bízz az Ő soha el nem múló, feltétel nélküli szeretetében feléd. Nem kell többnek mutatnod magad ahhoz, hogy elnyerd Isten áldását. Nem kell másnak mutatnod magad ahhoz, hogy kiérdemeld Isten áldását.

Egy kánaáni asszony Jézusnál keresett kétségbeesetten gyógyulást lányának, akit démon gyötört (Máté 15:22-28). Az asszony tudta, hogy Jézus csodákat tett a zsidók között, ezért zsidónak tettette magát és így kiáltott: „Uram, Dávid Fia!” (Csak a zsidók szólították Jézust Dávid Fiának.) Jézus nem válaszolt neki. Hallgatása arra ösztönözte az asszonyt, hogy ledobja az álarcát, és így kiáltson: „Uram, segíts rajtam!”

Csak azután látta meg, ahogy Isten kegyelme kinyúl feléje, miután nem próbálta magát másnak mutatni, mint ami valójában volt. Jézus utat készített számára, hogy megkapja a csodát, bár még nem érkezett el az ideje annak, hogy a pogányok is részesülhessenek áldásaiban. Így szólt az asszonyhoz: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”

Sok ember sértésnek vette volna, ha kutyának hívják. Igazából, a görög eredetiben az a szó, amit Jézus itt használ, kiskutyát, egy becéző alakot, és nem sértésnek szánt szót jelöl. Szóval, az asszony nem sértődött meg, hanem meggyőződése volt, hogy megkapja a gyógyulást a lánya számára, mert még a kiskutyák is kapnak az uruk asztaláról lehulló morzsákból.

Látta, hogy a morzsák, amik lehullottak az Úr asztaláról, elegek lesznek egy pogánynak, egy „kiskutyának”, mint ő. Meg kell értenünk, hogy abban az időben a zsidók kutyáknak tekintették a pogányokat. Jézus a szavaival azt próbálta elmagyarázni, hogy Neki a zsidók felé volt elhívása és nem a pogányok felé. Azonban eléggé szerette ezt a pogány asszonyt és a lányát ahhoz, hogy kiskaput találjon nekik a csodához.

Amikor tehát a kánaáni asszony a helyére állt, és nem használta az „Uram, Dávid Fia” megszólítást, és kizárólagosan Jézus együttérzésére támaszkodott, a lánya még abban az órában meggyógyult.

Ha Isten hajlandó volt kiterjeszteni a kegyelmét egy pogány felé, akkor mennyivel inkább hajlandó megtenni ezt feléd, aki az Ő szeretett gyermeke vagy! Nem kell másnak mutatnod magad, gyere, amint vagy, bízz az Ő kegyelmében, és vedd el az áldást. Ha „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent” (Róma 8:32)?

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu