A sötétség nem más, mint a
fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni,
egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott
eltűnik a sötét.
A bűn nem más, mint a
szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. Az emberek kezét nem visszafogni
kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és
gyönyörűséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy
igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás. A szabad
ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle. Ő igazából
szabadságában örömét leli. A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi
vágyainak, hangulatának, kedélyének.
Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a
szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez
mennyire múlandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert.
Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi. Az elképzelt rossz izgalmas,
csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal,
sötétséggel tölti el. A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá,
örömtelivé teszi. Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a
gonosz horgain.
Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében
megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!
http://szeretet-osvenyen.blogspot.hu/2013_01_01_archive.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.