Zsoltár. 10. Szabadúlásért való könyörgés (héberrel, és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 10,1 Uram, [Jahve; Örökkévaló] miért állasz [és miért maradsz] távol [miért vagy oly messze]? Miért rejtőzöl el [és miért rejted el magadat, és fordulsz el] a szükség, a [(cáráh): nyomorúság, gyötrelem, szorongattatás, nyomorgatás, elnyomás] idején [amikor bajok érnek]^*

*Dávid minden helyzetben - sürgetve - hívja segítségül az Urat, példát adva nekünk is: „Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts (ne vess) el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!” (Zsolt. 27,9).

„Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől” (Zsolt. 55,2).

„És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; Bajban vagyok, mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!” (Zsolt. 69,18).

„Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orcádat tőlem? ...Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. Föltátották rám szájukat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!  Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. ...Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!  ...Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!” (Zsolt. 35,19-23; 13,2; 38,22-23; 71,12-13)

 Ugyanilyen sürgetően hívja az Urat – Dávid és Habakuk is – Isten népéért:  „Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad! Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!” (Hab. 1,2-4)

„Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen” (Zsolt. 83,2-4).

Zsolt. 10,2 A gonosznak^* [a céltévesztett, Isten nélkül élőknek] kevélysége [(ga'ăváh): gőgje, fennhéjázása, dölyfe] miatt sanyarog a szegény, a [(ʿání): szerencsétlen, nyomorult, mert hevesen üldözik, háborgatják az elnyomottakat. A szegény meg retteg rászedve a cseltől, amit az kieszelt]. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak, [fogják meg őket saját kigondolt terveik, amit kieszeltek]^**

*Gonosznak: a görög fordításban a diabolosz (sátán; ördög) szó ragozott formája szerepel, melynek jelentései: átdobó, átvivő, rágalmazó, ellenséges szándékkal (alappal vagy anélkül) vádoló, gyalázó, csúfoló, gáncsoskodó.

**És így folytatódik a kijelentés: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent (az Isten nélkül élőt), és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg. Ő meghal (músár): figyelmeztetés, tanítás, és útmutatás híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog (és tévelyeg)” (Péld. 5,22-23)

Mert bár ő: „Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, amit csinált. Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága” (Zsolt. 7,16-17).

„Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, (és kelepcébe kerül), mert ó-verem felett jár. A sarka tőrbe akad, (csapda ragadja meg) és kelepce fogja meg őt (hurok feszül rá)” (Jób. 18,7-9).

Zsolt. 10,3 Mert dicsekszik [(hálal): kérkedik] a gonosz [a céltévesztő hitetlen] a maga kivánságával, [önző vágyával, kedvteléseivel, kapzsiságával] és a fösvény [a haszonleső, nyerészkedő] megveti [semmibe veszi] és szidja [áldást mondva önmagára] az Urat, és [(ná'ac): kineveti, kicsúfolja, kigúnyolja, megveti, és elutasítja]^*

*Mózes így inti az Úrral szövetségre lépő népet: „Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: ...Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek)” (5 Móz. 29,10-12.18-19)

És az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,14-15)

Dávid pedig így panaszkodik az Úrnak, egyben azt is megvilágítva, hogy mi a méreg-és ürömtermő gyökér, vagyis a keserűségnek gyökere: „A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői” (Zsolt. 94,3-4).

Zsolt. 10,4 A gonosz [hitetlen, céltvesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja fejében], ez minden gondolatja^*

*Mózes így inti az Úrral szövetségre lépő népet: „Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: ...Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek)” (5 Móz. 29,10-12.18-19)

És az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,14-15)

Dávid pedig így panaszkodik az Úrnak, egyben azt is megvilágítva, hogy mi a méreg-és ürömtermő gyökér, vagyis a keserűségnek gyökere: „A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői” (Zsolt. 94,3-4).

Zsolt. 10,5 Szerencsések az ő útai minden időben. Messze vannak tőle [túl messzinek tűnnek, és túl magasak neki] ítéleteid [döntéseid]. Elfújja minden ellenségét [gúnyolja, semmibe veszi, megveti összes ellenfelét, és minden ellenségén uralkodni akar. Kevélyen bánik velük].

 »Más fordítás: (ḥúl ḥúl): tekervényes, megszentségtelenített az ő (dereḵ): életútja, és sorsa (ʿéṯ): minden időben. (márôm): Magasak neki a Te (mišəpáṭ): döntéseid. (púaḥ): Arra vágyik, hogy (cárar): nyomorgassa, sanyargasa, gyötörje, üldözze, és elfújja ellenségeit«^*

1*Az Úr pedig ezt mondja: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. ...És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom” (Zsolt. 101,5; Ésa. 13,11)

Mert: „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!” (Péld. 6,16-19).

Zsolt. 10,6 Azt [gondolja, és] mondja szívében [az ő bensőjében]: Nem rendülök [és nemzedékeken át nem ingok] meg soha örökké, mert nem esem bajba [és bár nemzedékek váltják egymást, de (ráʿ): rossz, veszély, baj, sikertelenség, boldogtalanság, szerencsétlenség engem nem ér]^*

*A gonosz elbizakodottságára így válaszol az Úr: „Ennekokáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt” (Jel. 18,8).

Zsolt. 10,7 Szája telve [átokkal, és túlcsorduló] átkozódással, csalárdsággal [(mirəmáh): ravaszsággal, csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, és hazugsággal] és erőszakossággal; [(tôḵ tóḵ): elnyomással, durvasággal, keserűséggel]. Nyelve alatt hamisság [(ʿámál): hazugság, csalás, szenvedés, gyötrődés, vesződés, kellemetlenség, fájdalom, zaklatságott, gond, baj, fáradtság] és álnokság [romlottság, gonoszság, igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség romlás és gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz]^*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

 „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, (vagyis Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez, (vagyis Krisztushoz)” (Ésa. 59,7-8)

 „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Hát: „Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).

Ezért Dávid az Urat kéri: „Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!” (Zsolt. 119,134)

A prédikátor semmilyen megoldást nem lát, ezért azt mondja: „Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt” (Préd. 4,1-3)

De az Úr Jézus másképp látja ezt, és kijelenti, hogy nem lesz ez mindig így: „Azért így szól Izráel Szentje:... e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából” (Ésa. 30,12-14).

Zsolt. 10,8 Az utcák zugaiban lappang, [ólálkodik a házak körül, lesben áll az utakon, a sikátorokban vagy a nádba bújva les] a rejtekhelyeken [titokban] megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra,és [lesik következő áldozatukat, szeme a szegény gyámoltalant, a szerencsétlent figyeli, kémleli]^*

*És a továbbiakban így jellemzi a Szent Szellem az Isten nélkül élő embert:  „Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt. Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki” (Zsolt. 37,32; 59,3-8).

Pál apostol így jellemzi őket: „Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal. Paráznasággal, rossz erkölccsel, igazságtalansággal, romlottsággal, csalással, jogtalansággal, és istentelenséggel, ami házasságtöréshez, fajtalansághoz, prostitúcióhoz vezette őket. Kapzsisággal, mohósággal, telhetetlenséggel jogtalanul, kicsalt nyereség utáni vággyal, fösvénységgel. Ravaszsággal, rosszasággal, romlottsággal, gonoszsággal, becstelenséggel, hitványsággal, gyávasággal, aminek következtében mindenféle baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség éri őket, tele irigységgel, féltékenységgel, rosszindulattal, gyűlölettel, gyilkossággal, vetélkedéssel, versengéssel, viszálykodással, veszekedéssel, vitákkal, és harcokkal ármánykodással, álnoksággal, rosszindulattal, gonoszlelkűséggel, rossz jellemmel, elvetemültséggel” (Róm 1,29).

Isten népe közé is beférkőzött a gonosz, és megfertőzte a népet: „Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!” (Jer. 5,26-27)

Ezért panaszkodik a próféta: „Elveszett e földről a hívő, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt” (Mik. 7,2-3)

Még az Úr követei is a gonosz hatalmába kerültek: „A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. Szörnyű dolgokat láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. Pedig: „…a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő” (Hós. 6,9-10; Malak. 2,7).

Zsolt. 10,9 Leselkedik [meghajol és meglapul] a rejtekhelyen, leselkedik, [és titkon bújik meg] mint az oroszlán [a sűrűben, a bozótban], vagy az ő barlangjában, [a búvóhelyén]. Hogy elragadja a szegényt; [várja, hogy ráronthasson a védtelenre, lesi, hogy elragadhassa], és elragadja a szegényt [a nyomorultat, az elnyomottat], mihelyt hálójába foghatja azt [és megragadja és hálójába húzza összehúzva hálóját]^*

*Dávid által így szól az Úr: „Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt” (Zsolt. 37,32)

Az Úr Jézus után a vallási vezetők „leselkedőket” küldtek ki: „És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot. Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldenek ki, akik igazaknak tetették magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának” (Luk. 20,19-20)

És Pál apostol után is leselkedtek: „Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek” (Csel. 20,18-19).

Zsolt. 10,10 Lenyomja, [figyel, rejtőzik, a földre lapul] tiporja, [és megrontja, levonja] és erejétől elesnek [tőrében (dḵh): összetörnek, összemorzsoltatnak] az ügyefogyottak [s a gyenge, szerencsétlen, nyomorult áldozatul esik hatalmának. Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk karma közé kerül, erejével földre tiporja, szétzúzza és összetöri].

Zsolt. 10,11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett [elfordult] Isten, elrejtette arczát [jelenlétét]: nem is látott soha.

[Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket]^*

*Dávid kiált Isten népe védelméért: „A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!” (Zsolt. 94,5-7).

Zsolt. 10,12 Kelj fel [állj elő] Úr-Isten, [Uram, ó erős Istenem] emeld fel [és magasztald fel] kezedet [és adj segítséget]; ne feledkezzél el a szegényekről [a szenvedőkről; nyomorultakról, elnyomottakról, akiket a gonoszok összetörtek]!^*

*És Dávid újra és újra kéri Isten szabadítását: „Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a tebenned bízókat a támadóktól” (Zsolt. 17,7).

„Hogy örvendhessünk a te szabadításodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk…” (Zsolt. 20,6).

Az Isten iránti bizalom megvallása: „Uram! Magas a Te kezed, de nem látják! De látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet”  „Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak” (Ésa. 26,-11; Mik. 5,9).

Zsolt. 10,13 Miért szidja [(ná'ac): nevetheti, és gúnyolhatja ki,

vetheti meg, és bosszanthatja] Istent a gonosz [az Isten nélkül élő]? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta nem lesz számonkérés, úgysem áll bosszút]

 »Más fordítás: Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem! Ne mondhassa magában: „Isten úgysem büntet meg ezért soha«.

Zsolt. 10,14 Te látod ezt [a vészt, nyomorgatást, bajt és a nyomorúságot], mert te megnézed [(náḇaṭ): figyelemmel kíséred (ʿámál): a szenvedést, gyötrődést, vesződést, fájdalmat, kínt s a gyötrelmet]. A hamisságot [(kaʿaś kaʿas): haraggal, felháborodással (náṯan): veszed figyelembe. Érzékeled, és észleled] a fájdalmat [a bánatot], hogy rávessed kezed [hogy kezedbe vedd azt]. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, a [(ḥéləḵáh ḥéləḵá'): boldogtalan, szerencsétlen, nyomorult], az árvának [a megfosztottnak, és vigasztalannak] is te vagy segedelme [segítője]^*

*Dávid vallástétele: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”.  Mert: „Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában” (Zsolt. 146,9; 68,6).

 Ezért tanácsolja: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsolt. 37,5).

Zsolt. 10,15 Törd össze [(šáḇar): teljesen zúzd össze] a gonosznak [a célt eltévesztő hitetlennek] karját [az erejét, és hatalmát annyira, hogy ha keresi az ő céltévesztését, meg ne találja]. És keressed a rosszon [(ráʿ): a sikertelen, boldogtalan, szerencsétlenen] az ő gonoszságát, míg már nem találsz^*

*Dávid imája. Hogy: „A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!”(Zsolt 104,35).

 „Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10).

Zsolt. 10,16 Az Úr király mindenha és mindörökké [Jehova az Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át]; a pogányok, vagyis a [népek nemzetek] kivesznek [eltűnnek] az ő földjéről, az Ő [országából]^*

*Dávid így dicsőíti az Urat: „Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged híveid.  Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart” (Zsolt. 145,9-13)

„Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 146,10)

„Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké” (Zsolt. 29,10)

Mózes hitvallása: „Az Úr uralkodik mind örökkön örökké” (2 Móz. 15,18)

A Krisztusról így hangzik a bizonyságtétel: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara” (Zsid. 1,8).

Jeremiás prófétán keresztül szól a hiábavaló bálványokról: „De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól! (Jer. 10,10-11)

De:„Te Uram örökké megmaradsz (és trónodon ülsz örökké); a te királyi széked (megmarad) nemzedékről nemzedékre!” (Siral. 5,19).

 Pál apostol is az örökkévaló királyt dicsőíti: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17)

És így inti Timótheust: „Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,14-16).

János apostolon keresztül jelenti ki magát az örökkévaló Király, aki ellen Armagedonnál gyűltek össze: „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is” (Jel. 17,14)

 János apostol így látja az Úr Jézust eljönni, aki nem más, mint az örökkévaló Király: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

Zsolt. 10,17 A szegények  [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak] kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, [a bensőjüket] füleiddel figyelmezel [feléjük fordítod füledet, és kegyelmed által szivüket megváltoztattad, és imádságra hangoltad]^*

*Dávid kiáltása az Úrhoz, és az elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak buzdítása: „Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden hústest”  „Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. ..nem feledkezik el a szegények kiáltásáról” (Zsolt. 9,12-13; 65,3).

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán

(Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

Mert azt mondj az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer. 29,12-13).

Bizony az Úr: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

Hát: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ésa. 55,6).

Az Úr Jézus így bátorít: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8).

Zsolt. 10,18 Hogy igazságot tégy az árvának és nyomorodottnak [véded az árva, és elnyomottnak ügyét], hogy többé már ne rettentsen [és ne rettegjen] a földből való [a földből alkotott] ember. [Más fordítás: Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy ne hatalmaskodjék, és ne kegyetlenkedjék többé senki a földön. És hogy az ember többé ne magasztalja föl magát, és ne hozzon többé rettegést a földből való ember]^*

*Dávid megvallása: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja” (Zsolt. 146,9)

Mert: „Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen” (Zsolt. 68,6.7)

De akik keresik az Urat, azoknak Isten így válaszol: „És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,14)

Hogy honnan űzte ki az embert Isten, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,23-24)

De aki megtér az Úr Jézushoz, azt visszaviszi az Úr a paradicsomba: „És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ott van az élet fája: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7)