Ige: Az apostol a megbocsátásról, példaként a minden korban élő hívőknek

 „Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe, és orcája előtt. Sőt Krisztus személyében már el is engedtem neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit elengednem*(2 Kor. 2,10)

*Úgy kell megbocsátani, ahogy erre példát adott az Úr: „Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Luk. 22,31-32; Mát. 16,19)

De ezt csak az teheti, aki „vette” a Szent Szellemet: „És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak”

Mert: „...amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is. Amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.”

 És mindez azért lesz meg, mert: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”

„Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.

És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Ján. 20,22-23; Mát. 18,18-20; Márk. 11,24-26)

És tegyük ezt azért: „Hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit”^* (2 Kor. 2,11)

*A sátán gondolatait, és célját így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14)

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...”

És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, mesterkedéseive) szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)

Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).