A hajnali derengés bársonyos ölelésében
érkezik rigófiókánk, és bátran szemügyre veszi az erkélyünket. A felkelő nap
milliónyi sugárra bomlik, és rózsaszín fényben tündöklik az ég alja. Ebben a
meghitt, ámulatba ejtő néhány pillanatban láthatom: a kicsi rigó önállóvá vált.
Már egyedül is odatalál a táplálékhoz, segítség nélkül, ügyesen felcsipegeti a
kiszórt magokat, sőt bele- belevág csőrével a virágföldbe is. Már nem fél, már
nem sír. Egyszer ő is dalolni fog a fa tetején.
Így növekedünk mi is a keresztyén életben.
Előbb segítséggel, megismerve az egyedüli valódi táplálékot, később
megerősödve, és már egyedül is célirányosan keresve, kutatva, megragadva az
igazságot.
Lenyűgözőek ezek a madárfüttyös, fényben
ébredő reggelek! Nagy kinyilatkoztatások ideje az Isten imádatában eltelt idő.
Nincs fásult rohanás, ideges kapkodás, hanem örökkévaló titkok kibontakozása az
Úr jelenlétében. Nem sietek, hanem gyönyörködöm a föld felé tárulkozó mennyei
szépségben. Semmi sem fontos igazán, csak Jézus. Nincs más érték, ami maradandó
és valódi, csak Ő.
„Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.