Ige: Üldözésekben is társak

 „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban, buzdítás és bátorításban is* (2 Kor. 1,7)

*Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten kihívott gyülekezeteiben, a ti kitartásotok, állhatatosságotok, béketűrésetek és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, és a zaklatásotok között, amelyeket szenvedtek és elviseltek, és bátran vállaltok” (1 Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4)

„nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon az Úr Jézus mivelünk együtt. Hogy amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7)

Akkor: „… amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13)

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”(Róm. 8,18).