„Hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem
volt egyszer igen és máskor nem.
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, és
prédikáltunk, én és Silvánus és
Timótheus, nem volt IGEN is meg NEM is, hanem Őbenne valósult meg az IGEN*
*És: „Aki által van
a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben
ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk élünk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk
az Isten dicsőségének reménységében.
[Más
fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség
részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).
És így folytatódik a
kijelentés, ugyanis: „Isten
volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és
nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat,
baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket,
és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét, logoszát” (2 Kor. 5,19).
És Ő nem változott: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8).
Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és
Őbenne lett Ámenné az
Isten dicsőségére miáltalunk, rajtunk keresztül”. (2
Kor. 1,18-20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.