Ige: A csak vallásos emberekről.

 „Mert bár az Istent megismerték,  és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak mindazáltal, nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, és belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag érteni nem akaró, és oktalan szívük, vagyis az ő bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és megvakult*

^*Mert ezek azok: „Kik értelmükben, és gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az isteni élettől, Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük (Eféz. 4,18).

Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek*

*Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20)

„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)

Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)

És az örökkévaló, a halhatatlan Istennek dicsőségét, fölségét felcserélték, és behelyettesítették, és meghamisították a mulandó pusztulásra ítélt, és halandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával, vagyis kifaragott ábrázatával, képével* (Róm. 1,21-23)

*Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, vagyis magatokat, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. a pusztaságban, sivatagban: vagyis e világban. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére. Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)