János evangélium 14. fejezet: Egyesülés Jézussal (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 14,1 Ne nyugtalankodjék [(tarasszó): ne rendüljön meg, ne háborodjék meg, ne remegjen, és ne legyen zaklatott] a ti szívetek [a ti bensőtök]: higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] Istenben, és higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] én bennem.

Ján. 14,2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

Ján. 14,3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek*

*Az Úr újra -és újra megígéri: „Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [vagyis az Ő angyalai kíséretében]…” (Mát. 16,27).

Azért, hogy: Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26).

Pál apostol megvallása: „Mert tudjuk [és tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol [vagyis leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [és lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges, hanem], örökkévaló házunk [azaz örök otthonunk (épületünk)] a mennyben [a legfelső égben]” (2 Kor. 5,1).

„Mert a mi országunk mennyekben van (azaz nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).

 Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43).

És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11).

A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által (költözött át, és) lakott az ígéret földén (Ábrahám), mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd alapja van), melynek (tervezője, és) építője és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10).

És amikor az Úr eljön az övéiért, így viszi el őket: „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk [(harpadzó): elragadtatunk, gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, és elviszi, mint farkas a zsákmányát] azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe [az Úr fogadására] a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

[Más fordítás: Azután mi, akik élünk és megmaradtunk, azokkal egyidejüleg felhőbe takartan elragadtatunk a levegőégbe, hogy összetalálkozzunk az Úrral, és így mindig az Úrral leszünk]” (1 Thess. 4,17).

És ez: „lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20).

Ján. 14,4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

Ján. 14,5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Ján. 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság [(alétheia): vagyis a valóság] és az élet; senki sem mehet [és senki sem juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam [vagyis csak rajtam keresztül]^*

*Az Úr Jézus válasza: „Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál” (Ján. 10,9).

Az apostol bizonyságtétele:  „És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [vagyis üdvözülhetnénk].

»Más fordítás: Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).

 És csak Őáltala: „van a menetelünk is [mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk, és vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [Más fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).

„Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. [Őbelőle ered]” (2 Kor. 3,4).

Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk (szabad utunk) Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12).

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk (és szabad utunk) van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (Zsid. 10,19-20).

 Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (a kegyelem trónusához), hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16).

Ján. 14,7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt [(autosz): magát].

Ján. 14,8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?^*

*Hiszen: „Én és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti magát a Júdeabelieknek is: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Hiszen Istent csak Krisztusban, és az Ő kijelentése alapján lehet megismerni: Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]” (Ján. 1,18).

Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el (elvonultatom előtted egész fenségemet), és kiáltom előtted az Úr nevét (és kimondom előtted az ÚR (JHVH=Jehova) nevét): És könyörülök (irgalmazok), akin könyörülök (akinek irgalmazok), kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén (úgy, hogy életben maradjon). És monda az Úr: Ímé van (itt) hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy (elvonul) előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod (senki sem láthatja meg)” (2 Móz. 33,18-23).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „…senki sem ismeri a Fiút (senki sem tudja, kicsoda a Fiú), csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki (és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya), csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát. 11,27 és Luk 10,22)

Mert: „Nemhogy (mintha) az Atyát valaki (bárki) látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46)

„Kié (Övé) egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen (megközelíthetetlen) világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség (övé a tisztelet) és örökkévaló hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

 És bár: Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten (lakik bennünk, és) bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk” (1 Ján. 4,12).

És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8).

Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Ő az: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye, kifénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása, bizonyítéka, és lényege, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban. (Zsid. 1,3).

Ézsaiás így prófétált Róla: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva” (Ésa. 63,16).

Ján. 14,10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket [(réma): kijelentéseket, az élő Igéket], amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik [(menó): aki bennem jelen van, és bennem él], ő cselekszi e dolgokat.

Ján. 14,11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higyjetek nékem.

Ján. 14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [és ezek a] jelek követik [és fogják kísérni]: az én nevemben [és az én hatalmammal] ördögöket [vagyis gonosz szellemeket, démonokat] űznek [és haj(í)tanak ki]; új [vagyis újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost [valami halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [és teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

 És ez minden tanítványnak szóló ígéret: „Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel [és ujjongással jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [még a gonosz szellemek, a démonok] is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [és meghódoltak] a te neved [hatalma, és tekintélye] által [amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!” (Luk. 10,17).

 Ehhez azonban az szükséges, hogy: „Legyetek az Istenhit birtokosai; Legyen bennetek Isten hite. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

[Más fordítás: higgyétek, hogy már megkaptátok, és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,22.24).

Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt lesz. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [és annyi] hitetek volna, mint a mustármag… semmi sem volna lehetetlen néktek [vagyis számotokra]” (Mát. 17,20).

És az Úr Jézus kijelenti, hogy mitől növekszik a hit: „Azért [tehát] a hit hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [vagyis Krisztus beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/ által]

(Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17).

 Ez pedig minden korban élő tanítványinak szóló ígéret. Máltán: „…Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn” (Csel. 28,3.5)

Ján. 14,13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ján. 14,14 Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt^*

*Újra -és újra kijelenti az Úr: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8).

„És amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

 „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). (Márk. 11,24).

És ismét: „… Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek (aki zörget annak) megnyittatik” (Luk. 11,9-10)

 És a feltételei annak, hogy kérésünk teljesüljön: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tovahány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit is) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8).

És: Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,7).

„És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

Mert: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

Halála előtt így szól az Úr az Övéihez: „Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek” (Ján. 16,22-24.26).

„Ugyanis én és az Atya egy [és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

Hiszen már a prófétán keresztül ezt ígérte az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket” (Jer. 29,12).

Ján. 14,15 Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján. 15,10).

És hogy ki mondja ezt, arról Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (és fejdíszként a homlokodon). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra” (5 Móz. 6,4-9).

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,3-5).

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, amik kedvesek előtte. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,22).

„Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek” (Ján. 1,6).

És ezért: „az Úr kegyelme (és szeretete) öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain (vagyis még az unokáin is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (vagyis törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18).

Ján. 14,16 És én kérem az Atyát, és más [(allosz): egy másfajta] vígasztalót [(paraklétosz): Pártfogót, Bátorítót, Segítőt, Védőt, Közbenjárót, Védőügyvédet, szószólót]^* ád néktek, hogy veletek maradjon [(hümón menó): hogy bennetek éljen] mindörökké.

*A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki amásik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.

Ján. 14,17 Az igazságnak [(alétheia: a Valóságnak] ama Szellemét: akit a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható, vagyis evilág] be nem fogadhat [(lambanó dünamai): nem fog fel, nem érzékel, nem ért meg, mert nem képes rá, ezért nem is lehetséges számára]. Mert nem látja [(theóreó): nem veszi észre, ezért nem is tapasztalja meg] őt. És nem ismeri őt [(ginószkó): és nem is akar tudni Róla]. De ti ismeritek [(lambanó): érzékelitek, és megértitek] Őt, mert nálatok lakik [(hümin menó): és bennetek él], és bennetek marad, mert (eszomai): veletek, és bennetek leszek]^*

*Higgyétek, hogy: „én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn (vagyis a céltévesztés), mi az igazság (vagyis a valóság) és mi az ítélet. A bűn (vagyis a céltévesztés) az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság (vagyis a valóság) az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett” (Ján. 16,7-11).

És hogy ki Ő, azt János apostolon keresztül jelenti ki az Úr, aki így köszönti Isten, vagyis Krisztus gyermekeit… akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten szerinti szerettettel] szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét]” (2 Ján. 1,1)

„akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké” (2 Ján. 1,2).

Vagyis az Úr Jézusért, mert Ő jelentette ki: „Én vagyok … az igazság (alétheia: a valóság)” (Ján. 14,6).

Ő a bizonyságtevő: „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló (paraklétosz: Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló) akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak (a valóságnak) Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot” (Ján. 15,26).

Ő dicsőíti az Úr Jézust: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (Ján. 16,14).

Ő fog vezetni, és Ő a kijelentő: „amikor azonban eljön ő, az igazság (vagyis a valóság) Szelleme, a teljes igazság útján vezet titeket… és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (Ján. 16,13).

Ha üldöznek benneteket: „…nem ti vagytok, akik szóltok [akik beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,20).

De Őt: „Érzéki ember [vagyis a testi ember] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).

A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a (hús)test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

Ján. 14,18 Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Ján. 14,19 Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

Ján. 14,20 Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek^*

*Az Úr Jézus kijelentése övéinek: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok” (Ján. 13,13).

És az apostol bizonyságtétele: „Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17).

„Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első ember, Ádám [jelentése: (vörös) földből való], élő lélekké [élőlénnyé]; az utolsó Ádám megelevenítő [és éltető] Szellemmé” (1 Kor. 15,45).

És így folytatja az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6).

És hogy ki az, az Úr, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24)

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért létfontosságú a Szent Szellem bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24)

És: „Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (Más fordítás: Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem pedig bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az Igazság, a valóság)” (1 Ján. 5,6)

 Hát: „Kísértsétek [vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok [(adokimosz): alkalmatlan, megbízhatatlan; a próbát ki nem állók] vagytok.

[Más fordítás: Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen ez csak akkor igaz, ha valóban hitben éltek; ha nem, a vizsgát ki nem állók vagytok]” (2 Kor. 13,5).

És hogy honnan tudjuk, hogy Krisztus bennünk, és mi Őbenne: „Erről ismerjük meg, hogy Benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk” (1 Ján. 4,13).

„Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [a mi szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

Ján. 14,21 Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja

befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1 Ján. 2.5.7-8.10).

És azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mi az eredménye az Isten szerinti az agapé szeretetnek: „… Ha szeretjük egymást, (Isten lakik bennünk, és) az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, (és abból tudjuk) hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 412-13.16.21).

És az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).

Ján. 14,22 Monda néki Júdás^* (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat [mi történt, hogy nekünk készülsz (emphanidzó): láthatóan megjelenni; láthatóvá tenni és kijelenteni magadat], és nem a világnak [(koszmosz): és nem a látható világnak, vagyis evilágnak]?

*Máté így nevezi Őt: „…. Lebbeus [jelentése: szívélyes, értelmes férfi], akit Taddeusnak [jelentése: szívélyes; dicséret; vagy Tádénak: jelentése: bátor] hívtak; (Mát. 10,3).

Ján. 14,23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk^*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét, (az ő igéjét) abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,5).

 „Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24).

Mert: „Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk (lakik, és) marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,12-13.16).

 „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

Így teljesült be a prófécia: „És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én Szellemem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Égyiptom földéről, (vagyis evilágból) hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, (és jármotok fáját és fölegyenesítve vezettelek benneteket) és egyenesen járattalak titeket” (3 Móz. 26,11-13).

Ján. 14,24 Aki nem szeret engem [(agapaó): vagyis nem adja át teljesen, és nem szánja oda magát nekem, és nem válik eggyé velem], nem tartja [(téreó): nem ügyelrá, nem őrzi meg] meg az én beszédeimet [vagyis az én (logoszaimat): igéimet]. És az a beszéd [az az ige (logosz) pedig], amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem^*

*Az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „… Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Ján. 7,16).

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem” (Ján. 12,49-50).

Mert Őbenne teljesedett be a prófécia: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai (az ő testvéreik) közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat (šámaʿ: nem engedelmeskedik, nem érti meg, nem figyel) az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (ekdikeó: számon kérem attól, és felelősségre vonom azt)” (5 Móz. 18,18-19).

Ján. 14,25 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek vagyok.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek*

*A Lukács írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Mert Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek  (bínáh: ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme, tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

 „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok „(Ján. 15,26-27).

„De én az igazat (alétheia: valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.  És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet, irányít, kísér«” (Ján. 16,7-11).

Ján. 14,27 Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]!^*

*Ez a békesség az Isten által megigazíttattotaké: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1). Ők már Isten országának polgárai, és: „az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll]. Hanem igazság, [vagyis megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17).

Isten őrzi meg a Krisztusban lévőket: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban. (Fil. 4,7).

Mert ez a békesség a Krisztusban lévőknek adatott: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33).

Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

 És Ő: „a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs. 53,5).

Ján. 14,28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök [vagyis visszajövök] hozzátok. Ha szeretnétek engem [(agapaó): vagyis teljesen átadnátok, oda szánnátok magatokat nekem, és eggyé válnátok velem], örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb [(meidzón): és hatalmasabb] nálamnál^*

*És ismét: „Az én Atyám, [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél… Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,29-30).

Ján. 14,29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne [(ginomai) megtörténne]: hogy amikor majd meglesz [(ginomai) megtörténik], higyjetek^*

*És folytatódik akijelentés: „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK” (Ján. 13,19).

Az, aki Mózeshez így szólt: „… VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok” (2Móz. 3,14).

Ján. 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma]^*

*És hogy mi a világ ítélete, arról így szól az Úr: „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt nem cselekedett (követett el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22).

„És tudjátok… hogy Őbenne nincsen bűn, (Ő nem lett céltévesztő)” (1 Ján. 3,5)

Ján. 14,31 De, hogy megtudja [(ginószkó): megismerje, és megértse] a világ [(koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], hogy szeretem az Atyát [(agapaó): és eggyé váltam az Atyával] és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

 /GyM/