Ige: A szent Szellem figyelmeztetése.

 „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): még ha kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!

Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]

* (H: šə'ól šə'ôl; G: hadész): A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)

Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset] nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle drága kincset [marhát; jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk; találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.

Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].

 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];

Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De hiába feszítik (vetik) ki a hálót a sok szárnyassal szemben].

Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]

Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]* (Péld 1,10-19)

**És így folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon” (Péld. 23.17)

Mert: „Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld. 16,29).

Ezért, még: „Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem. Azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz. 13,7-9).

Az Úr figyelmeztetése: „A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17).

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”

(Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5).

Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik. 7,2-4).

„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” (Ésa. 59,7-9).

És hogy ezek a próféciák a mindenkorban élő hívőkről szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem megismételve a kijelentést: „Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm. 3.15-18).

Ezek: „Mert nem alhatnak (mert aludni sem tudnak) azok, ha gonoszt (ha rosszat) nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak (és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot). Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák

(Más fordítás: Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld. 4,16-17).  

Ezek Isten nélkül élő emberek, csak látszatra hívők, vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig szája (beszédük) megszabadítja (megmenti) azokat” (Péld. 12,5).

Ezért: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne fogadjátok azt be házatokba (a gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek; (2 Ján. 1,10).

Ezek okoznak szakadást, ezért: „Az eretnek (a szakadást okozó) embert egy vagy két intés után kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga is kárhoztatván magát (és magában hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).

„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).

 Dávid megvallása: Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)