Ige: A Bölcsesség hívása

 „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol; adja szózatát].

Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait] *(Péld 1,20-21)

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg

(Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra;

>Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<).

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

(Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált).

Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

És hogy miért azt Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Hogy vigasztalást [bátorítást] vegyen az ő szívük, egybeköttetvén [egyesíttetve] a(z) [(agapé): Isten szerinti]  szeretetben. És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.

[Más fordítás: „hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés (megértés) minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére (ismeretére)”]^. Amelyben [Akiben] van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,2-3).

Már Salamon azt tanácsolja, hogy Őrá, vagyis Krisztusra figyeljünk: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre). Hajtod a te elmédet (és szívből törekszel) az értelemre.  Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled (és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert (csak) az Úr ad bölcsességet, az ő szájából (ismeret és) tudomány és értelem származik” (Péld. 2,2-6).

 Mert Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)