Ige: Bemerítő János megvallása, példaként minden szolgálónak

„Én ugyan vízbe merítelek be titeket; de eljő [valaki], aki nálamnál erősebb [hatalmasabb], akinek nem vagyok [elég] méltó, hogy sarujának kötőjét [saruszíját] megoldjam [kifűzzem]: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe:

Kinek szórólapátja [(ptüon): gabona szórására, vagyis a gabonaszem és a pelyva elkülönítésére használták] kezében van, [hogy rendet teremtsen szérűjén] és [teljesen] megtisztítja szérűjét; és a gabonát [a búzát] az ő csűrébe [magtárába] takarja [gyűjti], a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

És még sok [más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget] egyebekre is intvén [buzdította; bátorította; tanította] őket, hirdetve az Evangéliumot [a győztes hadvezér érkezésének örömhírét] a népnek* (Luk. 3,16)

János apostol bizonyságtétele Bemerítő Jánosról: „És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás]. Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy ez (Ő) az Isten Fia” (Ján. 1,19-20.26.33-34) 

A feltámadott Úr parancsa a tanítványainak: „És velük összejővén (és együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva (nemsokára). És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és (azután) lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)

És ez így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (amely betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül (majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre). És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni (beszélni) más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4).

És a Szent szellembe való bemerítés pünkösdtől kezdve folyamatosan történik. Pál apostol így prédikál Bemerítő Jánosról: „Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek bemerítését prédikálta (hirdette) Izráel egész népének. És mikor be akará végezni János az ő tisztét (pályafutását), monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját” (Csel. 13,24-25)

Az apostol Efézusban talált tizenkét hívőt, és így beszélt hozzájuk: „Monda pedig Pál: János, amikor bemerített, megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerítkeztek az Úr Jézusnak nevébe. És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette) kezét, szálla a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala (különböző) nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,4-7)