Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-3.

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Nem szégyellem.

1./ Elmondom. Kihirdetem.

2./ Ahol lehet, továbbadom. Mert tudom, hogy az evangélium ment meg.

3./ Úgy mondom el, ahogy az megtörtént. Mert az evangélium: TÖRTÉNT. Az evangélium VÉGBEMENT. Az evangélium TÖRTÉNELMI TÉNY. Valóság.

a./ Isten elküldte a történelem egy bizonyos időpontjában, az emberiség egy bizonyos népéből és népéhez, s meghatározott földrajzi helyen az Ő Fiát. Isten emberré lett. Az Ige testté lett. Egy bizonyos családban. Egy ponton a történelemben. Az evangélium történelmi tény.

b./ Isten Fia itt élt közöttünk, emberek között. Izráel földjén – földrajzilag pontosan meghatározható helyeken járt – a történelem pontosan meghatározható időszakában, lefixálható uralkodók, vezetők, személyiségek korszakában, és közöttük. Letagadhatatlanul. Nyomot hagyott – ezrek ismerték, tízezrek hallottak Róla, saját korában, megfoghatták, megismerkedhettek Vele, hallgathatták, láthatták, átélhették szerető csodáit, hatalmát, amivel a halottakat feltámasztotta (sohasem titokban, mindig emberek szeme láttára). Leellenőrizhető személyisége, cselekedetei és szavai itt, ezen a földön, a történelem egy bizonyos időszakában, meghatározott személyek között, szemtanúk jelenlétében hatottak.

c./ Annyira valóságosan itt volt, mint te vagy én. És annyira valóságosan bizonyította teljes lényével – szavaival, viselkedésével, bátorságával, az embereknek a gonosz szellemektől való megszabadítással, halottak nyilvános feltámasztásával, gyógyíthatatlan betegségek – csonkaságok, vakság és lepra okozta elnyomorodások – emberek szeme előtt való egyértelmű, orvosilag igazolható meggyógyításával, hogy hazugságnak semmiképpen nem lehetett bélyegezni. Legfeljebb azt mondhatták, hogy „az ördögök fejedelmével teszi” mindezt – de letagadni lehetetlen volt. Nyilvánvaló volt ezrek és ezrek előtt. A saját korában. Saját kortársai között. Szemtanúk ezrei előtt. Letagadhatatlan. Történelmi tény.

d./ De mivel a vallási status quót (a beállt vallási rendet) zavarta ez a tény – mármint, hogy a Messiás eljött, itt volt az emberek között, cselekedett, és a kor megszokott vallási rendjét nem követte mindenben (pl. szombat napokon is meggyógyította az embereket, visszament Mózes első könyvéig, hogy az életre szóló útmutatásokat megadja, szemben a kor vallási tanítóival, akik felmentést találtak maguknak bibliamagyarázatokban, stb.) – és mivel nem tudták félretenni, de a nép vallási vezetői féltették tekintélyüket, hatalmukat, jövőjüket: eljutottak odáig, hogy „elhallgattatják”. Sem hazugság, sem vád, sem megfélemlítés nem hatott. A gyógyulások, a halottak feltámadása, nyilvánvaló volt, tömegek látták és hallották a Messiás cselekedeteit és tanítását, és tömegek kezdték felismerni, hogy Ő a várva-várt személy, Izráel (és minden ember) Megváltója. Valamit tenniük kellett – úgy érezték. Így kerestek lehetőséget arra, hogy egy koncepciós per során, koholt vádak alapján elítéltessék a római helytartóval, és kivégeztessék a római katonákkal.

e./ Az Örökkévaló Isten az emberek – Őellene – elkövetett bűnét (bűneit) nem tudta másként eltenni az Őhozzá (vissza)vezető útból, csak úgy, ha Ö Maga elhordozza ezeknek a bűnöknek a következményét. Magát a bűnt kellett felvennie, és saját, örökkévaló életét odaadnia, letennie azért, hogy ez a bűn, ezek a bűnök, kiengesztelést, és megbocsátást nyerjenek. Erről beszélt évszázadokon át az a sok áldozati állat, amit Isten Igéjének rendelése alapján az emberek vittek bűneik bocsánatáért, de amelyek, vérükkel, nem tudták eltörölni a bűnt, hiszen a bűn súlyához nem voltak mérhetők. Erről beszélt évszázadokon át az Isten Igéje, Mózes első könyvétől Ézsaiásig, és Dánieltől keresztelő Jánosig, írásban és szóban. Amikor János azt mondta: „Íme az Isten Báránya, aki elhordozza – elviszi – a világ bűneit” – erről a jövendő áldozatról, az Isten Fiának, tulajdon testében bemutatott engesztelő áldozatáról beszélt. Isten elküldte a Fiát – „Isten megjelent testben” – hogy életét adja Ellene fellázadt teremtményeiért. Ezért engedte át Fiát a „sötétség órájának”. Ez az evangélium része. Isten oda akarta adni életét az elveszettekért. Meg akarta váltani őket. És meg is tette. A történelem egy bizonyos pillanatában. Fent a golgotai kereszten. Kimondta – saját szájával, emberi testben – „Elvégeztetett”. A megváltás végbement. Az Isten Fia meghalt. Teljességgel. Úgy, ahogy a bűn miatt minden embernek meg kellett halnia. Véglegesen. A bűn számára, és a bűnért – ahogy a Római levélben olvasod. Azért, hogy a bűn pusztító erejét semlegesítse. Megváltson a bűn és a halál törvényétől.

5./ Az, amit a vallási vezetők – összekapcsolódva a politikai vezetéssel – véghezvittek, a kivégzés, egy régóta várt kijelentés – prófécia – beteljesítése volt: felhasadt a világosság. Az Isten Fia eljött, hogy megváltson bennünket, életét letette, odaadta a bűneinkért, és ezzel elgördítette az akadályt az Istenhez vezető útról. Ismét édesapád lehet az Örökkévaló Isten. Ez a tény a feltámadásban lett megpecsételve. Mivel az Isten Fiában nem volt bűn, (jóllehet a bűnt felvette, elhordozta, és eltette az útból azzal, hogy megváltott bennünket tőle), nem maradt a halálban. A halál a bűn – lázadás, engedetlenség, Istentől való elfordulás – következtében jött be erre a világra. Minden ember, aki testben megszületett, meghalt egyszer. Az Isten Fia, aki testben szintén megszületett, szintén meghalt – de nem saját bűneiért – Neki nem voltak bűnei. Teste tekintetében Ádámtól származott – „az asszony magva volt” – de természete tekintetében Isten Fia volt, akinek nem voltak bűnei. Megkísértették a bűnök, ugyanúgy, ahogy mindenkit, aki testben él, de nem követett el egyetlen egyet sem. Őbenne nem lehetett megtalálni semmit sem, ami az ördöghöz kötötte volna. „Jön értem e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije” – mondta elfogatása és a koncepciós per kezdete előtt közvetlenül a Megváltó. Nem volt benne bűn. Nem saját bűneiért halt meg. S mivel meghalt, de nem volt benne bűn, a HALÁL NEM TARTHATTA FOGVA.

A halál nem egy biológiai folyamat csupán. Amiről itt az Ige beszél, a halál egy szellemi hatalom, egy hatalmas uralkodó, aki fogságban tart. De Jézus Krisztust nem tarthatta fogva. Nem tarthatta vissza attól, hogy feltámadjon. És a Megváltó harmadnapra – ahogy a Szentírásban előre megmondták a próféciák – feltámadt a halálból. Saját testében. Ez is történelmi tény. Természetesen mindent megpróbáltak a kor vallási vezetői, hogy eltussolják ezt, lepénzeléssel, hazugsággal, fenyegetéssel, elhallgattatással, üldözéssel, kivégzésekkel, amit tudtak megtettek ennek érdekében, de többé nem lehetett eltűntetni az emberek szeme elől. Jézus Krisztus, az Isten Fia, feltámadt a halálból, a kivégzés sebeit kezein, lábain és oldalában ott hordozta, hatalmas volt, megjelent a tanítványok között, annak ellenére, hogy be voltak zárva az ajtók, evett előttük, és meg lehetett tapogatni, bizonyítandó, hogy teste van, csontjai és húsa, izmai és bőre, valósággal a saját testében támadt fel. Történelmi tény. Nem csak a halála, de a feltámadása is. Bizonyíték amellett, hogy a megváltás végbement.

6./ Jézus Krisztus feltámadása pecsét. Pecsét amellett, hogy az Úr Jézus igaz – tiszta – volt. Nem maradt a sírban. De ha meghalt – és nem a saját bűnei miatt – akkor megváltott bennünket. Eleget tett minden feltételnek és követelménynek – tiszta és ártatlan bárány volt – és megváltott. Sőt, a halál többé Rajta nem uralkodik. Ő maga győzte le a halált. A bűn és a halál törvénye le van győzve. És ezt továbbadta tanítványainak. Rájuk lehelt: „vegyetek Szent Szellemet”. Lehetővé tette a bűnök bocsánatát. Az új teremtést. Azt, hogy ha befogadod Őt, hatalmat kapj arra, hogy Isten gyermekévé legyél. Fiává, aki örököse is. Vele együtt örökölsz. Élő örökséged van. Olyan, ami egész életedre kihat. Soha nem hagy el. Az örökkévalósághoz, Isten országához, Isten családjához tartozol. Vele együtt élsz most – és örökké. Nem lehet senki, aki elválaszt téged Őtőle. Vele élsz, és vele végzed az Ő megmentő munkáját. Továbbadod az Evangéliumot. Továbbadod, és mented így az embereket az ördög hatalma alól, a bűn alól, az Isten nélküli állapotból. Ez az az evangélium, amiről az apostol beszél: a „Krisztus evangéliuma”, amit nem szégyell. Amit bátran hirdet. Ami mellett kiáll. Ami megmentő evangélium. Amitől minden más lesz. A régiek elmúlnak, és íme újjá lesz minden. Amiért érdemes élni. Ami küldetést ad neked és nekem. Ami elkísér egész életedben. Amiről szóltak a művészek kétezer év óta, és amit kifejezni, teljességgel, még senki nem tudott. Amire soha nem lehet ráunni, és ami mindenkor elegendő életet fog jelenteni a szabadításra.