Jon Walker lelkész írja:
„Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság
feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad
jegesmedvére gondolni.
Próbáltál már valaha
szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon
kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem
gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább
megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába
kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb
a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk.
A Biblia azt mondja:
»Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut
tőletek« (Jakab 4:7).
Csak az igevers második
részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk,
akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem
kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«.
Csak azt mondom, hogy erre
nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad
Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a
sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent.
Legyen benned elég alázat
ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod:
»Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy
engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a
bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő
helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és
elszámoltat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.