Szerencse: avagy: az események elemezgetése

Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves igy válaszolt: " Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse."

A szomszédok azonnal rávágták: " csakis balszerencse lehet!"

Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad és még húsz másik lovat is hozott!"

Az öreg erre azt válaszolta:" Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse."

Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és sopánkodtak:"micsoda balszerencse!"

A földműves erre azt mondta:" Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse."

Néhány szomszéd mérgesen igy szólt:" Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!"

Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országban csatázzanak. A Földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták:" mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!" A földműves igy válaszolt:" Ki tudja..."

Egész életünket eltölthetjük azzal, hogy az eseményeket elemezgetjük: " Ez jó, ez nem jó!" De ez teljesen hiábavaló. Sajnos hajlamosak vagyunk az eseményeket "Katasztrófának" cimkézni még akkor is, ha csak az egy százalékát látjuk a teljes képnek.

/Andrew Matthews: Halgass a szívedre!/

http://albar.lapunk.hu/?modul=mcsop&a=9940