Római levél 4. fejezet: isten kegyelemből megigazít (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna, és mire jutott volna] Ábrahám (jelentése: sokaság atyja), a mi ősatyánk a saját erejéből [vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint].

Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [vagyis tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [akkor lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [de nincs erre lehetőség az Istennel szemben]*

*Azért: „hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt . Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29-31)

Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot!” (5 Móz. 8,17).

Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (vagyis kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).

Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek,  [és bízott Benne], és Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul [ez szolgált megigazulására]*

*Mert mit mond az Írás: „És (Ábrám) hitt az Úrnak (és bízott Istenben) és ez tulajdoníttatott őnéki igazságul (vagyis megigazulásul)” (1 Móz. 15,6).

Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem:  „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul (vagyis megigazulásul), és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6)

Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)

Róm. 4,4  [Márpedig] aki fáradozik, [és tetteket visz végbe, munkálkodik, dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből [nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [vagyis tartozás szerint jár a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként].

Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik] hanem hisz [és bízik] abban, aki megigazítja [vagyis igazzá, azaz megigazulttá nyilvánítja] az istentelent [az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten] annak a hite számít [a hite tulajdoníttatik, és szolgál] igazságnak. [vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, (és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért) hanem az ő irgalmasságából tartott meg (és üdvözített) minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

És azt csak el kell fogadni, hogy: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,1)

Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja  [és hirdeti] boldognak (áldottnak; szerencsésnek) akinek az Isten cselekedetek nélkül [vagyis tettektől függetlenül] tulajdonít [és számítja be az] igazságot: [vagyis a megigazulást,  azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül].

Róm. 4,7 „Boldogok, [és áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük] és törvényszegéseik, [és akinek elengedték törvénytiprásait] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik, vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]*

*Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog, (és áldott) akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

Róm. 4,8 Boldog [és áldott] ember [áldott személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem számítja fel].

Róm. 4,9 Ez a boldogság [és áldás] tehát a körülmetélteknek szól-e, [csak őket illeti meg] vagy a körülmetéletlennek is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul, [a hitet számították be megigazulásul].

Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [és milyen állapotában fogadta el őt igaznak, azaz megigazultnak Isten]? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [ami bizonyítja hitelességét, és eredetiségét, és biztosítja a bántatlanságot, sérthetetlenséget. Egy rányomott bélyeg, amit a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak [vagyis megigazultnak] fogadtassanak el*

*Ábrahámhoz így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”.

 „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 2,10-11).

 Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik [és lépést tartva menetelnek] is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait*

*És így folytatja az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az. Sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és hústesten látható]: Hanem az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]. Vagy Isten kizárólag a zsidóké [vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké [vagyis a nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [a nemzeteké] is. mert egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis a hiten keresztül]” (Róm. 2,28-30).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).

„Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)

Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott [és szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz = világegyetemnek] örököse [és birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [vagyis a hit általi megigazulás alapján]*

*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17).

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. [A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül]. Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,26-29).

És megismétli a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)

És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta (elküldötte) az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek (akaratából) örököse is Krisztus által” (Gal. 4,6-7).

Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [a birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett], az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].

Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [haragot eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet [vagyis törvényszegés] sincsen. [ott nem lehet áthágni sem a törvényt].

Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [az Ábrahám hitét követőknek] is, aki [vagyis Ő] mindnyájunknak atyánk*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten. [kegyelme]” (Gal. 3,18).

„Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül, és a törvény útján] van [és valósulna meg] az igazság [vagyis a megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [és hiába] halt meg” (Gal. 2,21).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

 De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,24).

Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).

Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [sok nemzet] atyjává tettelek [és rendeltelek] téged, az előtt az Isten [színe] előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, [és életre kelti] és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja [és létre hívja] mint meglevőket. [úgy mint amik vannak, hogy létezzenek].

Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen] reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek [sok nemzetnek] atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: [az ígéret ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod.

Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a hite] nem gondolt [és nem tekintett] az ő már elhalt [és életerejét vesztett] testére [szóma = vagyis emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem Sárának (jelentése: fejedelemasszony) elhalt [és elapadt] méhére.

Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [és hihetetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét] hanem erőt merített hitéből, [sőt megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az Istent, [dicsőséget adván az Istennek].

Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [és mindenestől fogva elhitte, sőt meg volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. [mert elég hatalmas ígéretének teljesítésére].

Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [és ezt tulajdonította] neki igazságul [vagyis megigazulására]*

*És folytatódik a kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid. 11,11-12).

Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [hogy a hite tulajdoníttatott megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [és nemcsak róla] van megírva,

Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [vagyis a halálból] feltámasztotta [és életre keltette] Urunkat, Jézust.

Róm. 4,25 aki halálra adatott [és halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]*

*És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21).

 „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20).