Római levél 3. fejezet: céltévesztett Minden ember (göröggel és kapcsolódó igékkel; revideált )

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó [(iúdaiosz): a júdeai] előnye, [mi tekintetben különb (felsőbbrendű) hát a zsidó (a júdeai) a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés haszna [előnye]?

Róm. 3,2 Minden szempontból [módon] sok. Elsősorban az, hogy Isten [először] rájuk bízta igéit. [(logoszát): beszédét, ígéretét, kijelentését].

Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [és engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [vagyis hatálytalanná, teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?*

*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)

Róm. 3,4 [Távol legyen]! Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz [és igazmondó, őszinte] az Isten, az emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod [igaznak találtassál] beszédeidben, [logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor perelnek [és perlekednek] veled”*

*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, (és igazmondónak bizonyulj rémáidban)” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja és erősíti meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [szentségét, tisztaságát, és igazság osságát] akkor mit mondjunk? Emberi módon [emberi okoskodással] szólok: igazságtalan [hamis, és hűtlen] az Isten, hogy kiönti haragját?*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője (és Alkotója) előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: (megtisztítottam), és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem (nem tévesztettem el a célt)” (Péld. 20,9).

Dávid értette az Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6).

 Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg [hogyan hozza helyre a helytelent, és hogyan választja ki, és különbözteti meg] Isten a világot [világmindenséget]?*

*Ábrahám így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu (jelentése: maga az Isten) válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)

Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [Igéje, ami a valóság] az én hazugságom [az én hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbbé, és növekedett, fokozódott] az ő dicsőségére, [az Ő dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [mint a célt eltévesztő]?

Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [amivel hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [és hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, [a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt] hogy a jó következzék [és származzék] belőle [mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt]! Az ilyeneket méltán sújtja [és igazságosan éri] az ítélet! [és jogos az elmarasztalásuk]*

*Sőt az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek. [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36).

Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben] vagyunk? [van-e előnyünk felettük]? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, [vagyis bizonyítottuk] hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]*

*És folytatják az apostolok: „De az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön. [és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy sem,

Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [aki belátja, és tudja] nincsen, [senki] aki keresse Istent.

Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról, eltévedtek] valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek] megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem*

^*Ez pedig így lett megírva: „Ezt (gondolja), és mondja a balgatag (a bolond) az ő szívében (bensőjében): Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak (és elpártoltak tőle), és valamennyien (egyaránt) megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is (egyetlen ember sincs) (Zsolt. 53,2-4)

Róm. 3,13 Nyitott [tátongó, és megnyílt] sír a torkuk [a gégéjük], nyelvükkel ámítanak [és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera)] kígyóméreg az ajkukon.

Róm. 3,14 szájuk átokkal [és átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*

*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (vagyis Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez (vagyis Krisztushoz)” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Róm. 3,16 romlás [baj, csapás, pusztulás, romok] és nyomorúság [és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság] jár a nyomukban [az ő ösvényeiken, és útjaikon].

Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik]*

*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

 És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (akik Isten nélkül élnek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]*

*A (hús)testi ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Róm. 3,19  [Mi azonban] tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [és elhallgattassék, bedugassék, betömessék] minden száj, és az egész világot [az egész világegyetemet, a teremtett világot] Isten ítélje meg [(hüpodikosz): vagyis: igazságos döntésnek legyen alárendelve]*

*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak [vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [és azokat átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [vagyis aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10)^.

 És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire). Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4).

„Mostan azért ha figyelmesen (és engedelmesen) hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim (az én tulajdonom); mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)

 Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [vagyis Isten előtt]: mert a bűn [azaz: a céltévesztés] ismerete [és felismerése] a törvény által vagyon*

*És így folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (vagyis céltévesztés)? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [és mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8).

Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Dávid így imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő (vagyis természeti, a biológiailag élő ember) sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)

Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [és tanúsítják] a törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek]*

*Ezért: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján]… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)

Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [és láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által [és a Jézus hitén keresztül] minden hívőnek. [és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között]*

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a követelményeivel, és rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe foglalt] kézírást [az adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [és mely vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (vagyis a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)

Ugyanis: „A törvény nincs hitből [és nem a hitből származik], hanem amely ember cselekszi [betölti, és megteszi] azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket [Aki kivásárolt bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított] a törvény átkától [vagyis a törvény átka alól]” (Gal. 3,12-13).

 Ezért: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [végzésének] megtartása. [csak az fontos, és ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

 Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség [vagyis megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [vagyis mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [és bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Róm. 3,23 Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.

Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen [ajándékképpen] igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot

[Mert: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket], és reánk bízta [sőt belénk helyezte] a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19)

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

 Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [és oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, mint előkép, a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte, és megbocsátotta].

Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [vagyis időszakban] mutassa meg [és jelentse ki] igazságát, [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [vagyis megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [és hol marad az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetik]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.

Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [és mit nyert volna hústest szerint, és mire jutott] Ábrahám (jelentése: sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?  Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [vagyis tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [és akkor lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben]. De mit mond az Írás?

„Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul.” [ez szolgált megigazulására]. [Márpedig] aki fáradozik, [és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből [és nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]. Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik] hanem hisz abban, aki megigazítja [aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja] az istentelent (vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt) annak a hite számít [a hite tulajdoníttatik] igazságnak. [vagyis megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint).

Ahogyan Dávid is azt az embert mondja  [és hirdeti] boldognak (és áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka) akinek az Isten cselekedetek nélkül [vagyis a tettektől függetlenül] tulajdonít [és számítja be az] igazságot: [vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül].

„Boldogok, [és áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték], és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]

Boldog [és áldott] ember [vagyis az a személy], akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).

Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

 Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

És a továbbiakban is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16).

És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, (és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért) hanem az ő irgalmasságából tartott meg (és üdvözített) minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).

 Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

 „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké [vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké [vagyis a nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [a nemzeteké] is.

Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis a hiten keresztül]*

*Hiszen Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [jegyét, jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [egy pecsét, mint védelem vagy megóvás; - a rányomott bélyeg, a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)

Már Ézsaiáson keresztül: „Így szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van [aki uralkodik minden felett] és mindenek által [és mindenen keresztül] és mindnyájatokban munkálkodik, [cselekszik, és mindent átjár, és mindenhol jelen van]” (Eféz. 4,5-6).

Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [és mellőzzük, érvénytelenítjük, megszüntetjük, vagy eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok [és ne véljétek], hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [vagy megszüntetésére; fölbontására; visszavonására]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; visszavonjam], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem]” (Mát. 5,17).

Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4).

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [és elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (a céltévesztést]. Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [és rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4)

                                        

„Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [és annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (a követelésével minket terhelő adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket vádolt), és azt eltette (eltávolította) az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (igazán hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

 „… mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; a „másféle” más fajtából való (vagyis az Ádámi) idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

„Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)