"...maguk között azonban
tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).
Vele való egyedüllétünk.
Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon
nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni. Mások
élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad
ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az
örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. Az
egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy
saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen.
Elképesztő, mennyire nem
ismerjük magunkat! Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket,
lustaságunkat, büszkeségünket. Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent
rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk.
Ki tanulta meg, hogy bátran
belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük
magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten
ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak
felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha
nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még
kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról,
Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a
szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem
tud megmagyarázni.
Olyan csalódáson vezet át,
amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja
fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk
volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok
mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy
ezekről négyszemközt beszéljen velünk.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.