7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy
nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
8 hogyne volna még
dicsőségesebb a Szellem szolgálata? 9 Mert ha a
kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van,
teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre 2Kor 3,7-18.
MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
Miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
A szünidei bibliatáborban megkérdezte lelkészünk: Mi történik, amikor Jézust a szívünkbe hívjuk? Kis kezek röppentek a levegőbe. Egy ötéves az első sorban karjával integetett, és majd kiesett a padból: "Hernyóvá változunk!" - mondta teljes meggyőződéssel. Magam tanítottam az osztályának, hogyan változik a hernyó pillangóvá; szüleivel együtt jót nevettünk szavain.
kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van,
teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre 2Kor 3,7-18.
MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
Miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
A szünidei bibliatáborban megkérdezte lelkészünk: Mi történik, amikor Jézust a szívünkbe hívjuk? Kis kezek röppentek a levegőbe. Egy ötéves az első sorban karjával integetett, és majd kiesett a padból: "Hernyóvá változunk!" - mondta teljes meggyőződéssel. Magam tanítottam az osztályának, hogyan változik a hernyó pillangóvá; szüleivel együtt jót nevettünk szavain.
Másnap a lelkész emlékeztetett, lehet, hogy valóban az történik, amit a
gyermek mondott. Újra olvasva a pillangó életének szakaszait
egyetértettem vele. A hernyónak mindössze két törekvése van: enni és növekedni. Csak egy ideig tud növekedni, aztán le kell vetnie a régi
bőrét, hogy folytatni tudja az átalakulást. Ez négyszer-ötször megtörténik, mire pillangó lesz.
Habár régóta követem az Urat, még mindig csak "hernyó" vagyok. A Zsid
6,1 szavai szerint mindnyájunknak törekednünk kell a tökéletesség felé.
Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá legyünk, Isten igéjéből táplálkozunk, és
növekszünk. Igen, van, amikor úgy tűnik, megálltunk a növekedésben. Akár
lustaságból, vagy a bennünket elöntő nehézségek miatt nem akarjuk levetni régi "bőrünket". Isten azonban hűséges - mindig és örökké vezet minket, hogy Krisztushoz hasonlóvá legyünk.
Imádság: Istenünk, Szent Szellemed által formálj minket, hogy egyre inkább
olyanok legyünk, mint Krisztus. Ámen.
Az életünkben Isten munkája folyamatban van.
Anita Kramer (Ohio, USA)
http://csendespercek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.