János evangélium 13. fejezet: Az új parancsolat (szerkesztett)

Ján. 13,1 A husvét [(paszkha): a Peszach, vagyis a pászka: jelentése: átugrás, átlépés, megkímélés] ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen [hogy átköltözzön] e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit [(agapaó): vagyis teljesen odaszánta magát az Övéinek] e világon, mindvégig szerette őket [és szeretetében elszánta magát a végsőkre].

Ján. 13,2 És vacsora közben, amikor az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] belesugalta [(balló): belehelyezte] már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe [bensőjébe], hogy árulja el [hogy szolgáltassa ki, és adja át] őt,

Ján. 13,3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába [(kheir): a kezébe] adott néki, és hogy ő az Istentől / Istenből jött [ki] és az Istenhez megy [és Istenbe tér vissza],

Ján. 13,4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

Ján. 13,5 Azután vizet tölte a medencébe, [(niptér): a mosdótálba] és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül van kötve.

Ján. 13,6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Ján. 13,7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Ján. 13,8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám [és nincs részesedésed, szereped, feladatod velem].

Ján. 13,9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Ján. 13,10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Ján. 13,11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el [ki kiszolgáltatja ki, és ki adja át] őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

Ján. 13,12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, [vagyis újra asztalhoz dőlt] monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ján. 13,13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok.

Ján. 13,14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Ján. 13,15 Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

Ján. 13,16 Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [Az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldötte.

Ján. 13,17 Ha tudjátok [és ha megértitek] ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ján. 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

Ján. 13,19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK.

Ján. 13,20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

Ján. 13,21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék [és megrendült, zaklatott, feldúlt lett] szellemében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul [és kiszolgáltat, átad] engem.

Ján. 13,22 A tanítványok ekkor [(aporeó): tanácstalanul, és zavartan] egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

Ján. 13,23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, [vagyis Jézus keblére dőlve feküdt] akit szeret [(agapaó) kedvelt, többre tartott] vala Jézus.

Ján. 13,24 Int azért ennek Simon Péter, [Szimón Petrosz): jelentése: meghallgatott kődarab] hogy tudakozza [(pünthanomai): kérdezze] meg, ki az, akiről szól?

Ján. 13,25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Ján. 13,26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

Ján. 13,27 És a falat után [illetve a falattal együtt] akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, [vagyis amit tenni szándékozol] hamar cselekedjed.

Ján. 13,28 Ezt pedig senki sem érté a leültek [vagyis az asztalnál fekvők] közül, miért mondta néki.

Ján. 13,29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Ján. 13,30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Ján. 13,31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.

[Más fordítás: (hote ún): miután tehát (exerkhomai): eltávozott, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne].

Ján. 13,32 Ha megdicsőítteték Őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti Őt Őmagában, és ezennel megdicsőíti őt

[Más fordítás: Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt].

Ján. 13,33 Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Ján. 13,34 Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást.

Ján. 13,35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna].

Ján. 13,36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

Ján. 13,37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

Ján. 13,38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.