"Boldogok a szellemi
szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3).
Vigyázz, Urunkat ne tanítónak
tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy
mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. Mit használ, ha van eszményünk,
amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. Mi jó van abban,
ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű,
tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? Ha nem
ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely
kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. De mikor Isten Szelleme
által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy
tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell. A
váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját
Szellemét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván,
ezekre van alapozva.
A Hegyi beszéd tanítása a
természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is. Amíg
bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az
Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe. Csak akkor
megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a
szellemben koldusok." Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye.
Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül. Nem a
Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El
sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" Így lépünk
be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk!
Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus
munkaterülete.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.