Ige: Kijelentés a világ ítéletéről.

 „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme*(Ján. 12,31)

Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz, az Úr ezt modta, azt is kijelentve, hogy mikor levettetik a sátán, az Úr felruházza azÖvéit hatalommal, és erővel: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19)

És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő (a Szent Szellem), mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet): az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11).

Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói (a sötétség világának urai) ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12).

Ézsiás is a sátán levettetéséről prófétál, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).

 János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész életedben). És ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15)