Ige: A hit célja

 „Akit / az Úr Jézust / noha nem láttatok, [mégis] szerettek [(agapaó): Vagyis teljesen odaszántátok magatokat, Ez azt jelenti: elveszni, feloldódni a szeretetben]; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [és bíztok] benne, kibeszélhetetlen [kimondhatatlan] és (meg)dicsőült [túláradó] örömmel örvendeztek [ugráltok az örömtől és ujjongtok]

Elérvén hitetek (vég)célját, a lélek [vagyis egész lényetek,és életetek] üdvösségét [megmenekülését];

»Más fordítás: Így éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását«

A régi kéziratok egy része szerint: „a hit célját, az emberek üdvösségét” (Bibliatanács megjegyzés)* (1 Pét. 1,8-9)

*Mert: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; (és senki sem lehet kedves Isten előtt) mert aki Isten elé járul, (és Őt keresi) hinnie kell, hogy Ő (van) és létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid. 11,6).

És: „… minekutána felszabadultatok a bűn alól, (rab)szolgáivá lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]” (Róm. 6,22).

Ezért most már: „… ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (és ne idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

 „Amely üdvösség [megmenekülés] felől tudakozódtak és nyomozódtak [és keresték, kutatták és vizsgálták] a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek], akik az irántatok való [és nektek szánt] kegyelem felől [(kharisz): kegyelem, vagyis Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben] jövendöltek [vagyis prófétáltak]* (1 Pét. 1,10)

*Az Úr Jézus – Akiben Isten szeretete, és  szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása jelent meg az emberért, az emberen és az emberben - a tanítványaihoz így szól: „És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak (és nekik külön ezt mondta): Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta (és szerette volna) látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották” (Luk. 10,23-24)

) „Nyomozódván [vizsgálva, és kutatva], hogy mely vagy milyen időre [(kairosz): korszakra] jelenté azt ki [(déloó): mutatta meg, és jelezte] a Krisztusnak őbennük levő [őbennük lakozó, és működő] Szelleme. Aki eleve [vagyis előre hirdette, és] bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről [a Krisztusra váró szenvedésekről] és az azok után való [és az ezeket követő] dicsőségről [megdicsőülésről]* (1 Pét. 1,11

*Az Úr Jézus így szól azokhoz, akik nem ismerik fel a megmenekülés útját, idézve a próféciákat: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [és az lett a sarokkő; a szegletkő] az Úrtól lett [származott] ez [és az Úr munkája, mert az Úr tette azzá]. És csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, mert elragadtatik] az Istennek országa [az Istenkirálysága], és oly népnek [a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [mert összezúzza magát, és darabokra törik]; akire pedig ez [a kő] esik reá, szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44).

Dávid így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett (vagyis az lett a sarokkő)! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23).

Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték); az engedetleneknek (vagyis aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (és a próbán elvetettek, elutasítottak), (és megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (az lett szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (és botlásnak) kövévé s botránkozásnak (és botránynak) sziklájává; Akik engedetlenek (akik nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8).

Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [és a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33).

És Izráel azért nem ismerte fel, mert csak a Szent Szellem által lehet megérteni a próféciákat: „… mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság Szelleme” (Jel. 19,10).

A próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

Dániel is próféciát kap a végidőkről, de azt írja, hogy: „Én pedig hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből (Uram, mi lesz ezeknek vége)? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek (ezek az igék) a vég idejéig (a végső időkig)” (Dán. 12,8-9).

Péter apostol figyelmezetése Krisztus népe számára.„ Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,19-21).