Ige: Az Ige ismerői, tanítói és a Gyógyító.

 „És jövének hozzá egy gutaütöttet [bénát] hozva, akit négyen emelnek [cipelnek] vala.

És mivel a sokaság [tömeg] miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá [nem tudták eléje vinni; nem fértek a közelébe], megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala [kibontották fölötte a tetőt], és rést törvén [a nyíláson át], leereszték a nyoszolyát [hordágyat], amelyben a gutaütött [béna] feküdt.

Jézus pedig azoknak [nagy] hitét látván, monda  a gutaütöttnek [így szólt a bénához]: Fiam [gyermekem], megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed].

Valának pedig ott némely írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók], akik ott ülnek vala, szívükben [bensőjükben] így okoskodván [tanakodtak; ezt fontolgatták; így mérlegelték a dolgot]:

Mi dolog [hogy beszélhet ez így], hogy ez ilyen káromlásokat szól [káromkodik; Istent káromolja; Istent gyalázza]? Ki bocsáthatja meg [engedheti el] a bűnöket [(hamartia)= céltévesztést más], hanemha egyedül az Isten [az egyetlen Istenen kívül]?* (Márk. 2,3-7)

Dávid így imádkozik: „Ha a bűnöket (törvénysértéseket, törvényszegéseket) számon tartod (paratéreó: figyeled, feljegyzed), Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, (hilaszmosz: kiengesztelés) hogy féljenek téged!” (Zsolt. 130,3-4)

Hiszen: „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. (Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki)” (Jób. 14,4)

És az Úr (JHVH=Jehova) válasza, egyben kijelentés arról, hogy ki jött el megmenteni az embert: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről (törvénysértéseidről, törvényszegésedről többé) nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25)

 „És Jézus azonnal észrevevé [belelátott gondolataikba; átlátta gondolataikat; felismerte] az Ő szellemével, hogy azok magukban így okoskodnak [tanakodnak; hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük], és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben [tanakodtok így (miért fontolgatjátok ezeket; mit tűnődtök ezen) szívetekben (bensőtökben); mit okoskodtok ezen]?

Mi könnyebb, azt mondanom-e a gutaütöttnek: [bénának] Megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed bocsánatot nyert], vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat [fogd az ágyadat], és járj [menj]?

 [azért pedig] Hogy pedig megtudjátok [lássátok], hogy az ember Fiának [Emberfiának] van hatalma e földön a bűnöket  megbocsátani [felhatalmazást kapott arra, hogy [(hamartia)= céltévesztést] a földön megbocsásson], monda a gutaütöttnek [ezzel odafordult a bénához]:

Mondom néked, kelj föl, vedd fel [fogd] a te nyoszolyádat [ágyadat], és eredj [menj] haza.

Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját [fogta a hordágyat], kiméne mindenkinek [szeme] láttára. Úgy hogy mindenki elálmélkodék [és félelem fogta el őket; ámulatba estek; csodálkoztak; valamennyien, szinte magukon kívül voltak], és [eksztázisban] dicsőiték az Istent, ezt mondván: [Bizony hihetetlen csodadolgokat láttunk ma] Soha sem láttunk ilyet (hogy ilyen hatalmat adott az embereknek)!( (Márk. 2,8-12))*

*Dávid így prófétál az Úrról: „Áldjad én lelkem az Urat (JHVH=Jehova), és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről (mennyi jót tett veled). Aki (Ő) megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3)

„Mert ő szólt és (amit ő mondott) meglett, ő (amit) parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,9).

Lukács is bizonyságot tesz a béna meggyógyításáról: „És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói (a törvénytudók), akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson (az Úr ereje gyógyításra indította őt).

És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, aki gutaütött (béna) vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt be, felhágának (felmentek) a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid (hamartia= céltévesztésed).

Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki ily káromlást szól (aki így káromolja az Istent)? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten (az egy Istenen kívül)?

Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat (átlátta gondolataikat), felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben (bensőtökben)? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid (hamartia= céltévesztésed); vagy azt mondani: Kelj fel és járj? (Azért) hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának (Emberfiának) van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket (hamartia= céltévesztést), (monda a gutaütöttnek /bénának/): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőiték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony (hihetetlen) csodadolgokat láttunk ma!” (Luk. 5,17-26)