Guti Tünde "SOHASEM ISMERTELEK!"

   Jézus elutasítása sokkoló traumaként hat azokra, akik meg voltak győződve arról, hogy a mennybe kerülnek. A szelíd, alázatos Krisztus képpel szemben, ez a fellépés elsőre túl keménynek tűnhet.

   Sokáig úgy gondoltam, hogy ha legfőbb törekvésem Isten megismerése, minél több igeismeret elsajátítása, imádság és bizonyságtétel, akkor jó úton haladok keresztyén életem növekedésében. Ez részben igaz is.

   Jézus magához vonzott, kiemelt a bűneimből, és elvetette szívembe az új élet szent magját. Megtértem, bemerítkeztem, és megkaptam a Szent Szellemet ajándékként. Vezet a mindennapokban, kijelenti az isteni igazságokat, vigasztal és bátorít. Isten gyermeke lettem.

   Ettől kezdve az odaszánásom minőségétől függött és függ ma is, mennyire formálódom át krisztusivá. Engedem-e, hogy a próbák munkálta jellemcsiszolódás állhatatosságot eredményezzen bennem, elmenekülök vagy megadom magam az olvasztótégelyben, ahol a Mester addig hevít, amíg saját arcát meg nem látja salaktalanított életemben? Hajlandó vagyok-e újra és újra kitakarítani a szívemet, levetkőzni a test cselekedeteit, hogy végérvényesen meghaljon az ÉN, és éljen bennem az Úr?

   Jézus ezt mondta:

„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok!”

   Vajon mi az, amit ismertetőjegyként keres bennünk Jézus? A hitünk? A szeretetünk? A szolgálatunk? Vajon mire gondol, amikor ezt mondja szigorúan, mintegy halálos csalódást okozva ezzel sokaknak?

   „Távozzatok tőlem! Sohasem ismertelek titeket!”

   Egyre inkább azt látom, hogy amit Jézus keres bennem, az több, mint a hit.

Még Istenismeretemnél is fontosabb, hogy Jézus ismerjen engem! Meglátja és felismeri-e bennem önmagát, a Szent Szellem által bennem megfogant Magot, az Atyából származó életet, az Ő lelkületét, az Ő engedelmességét és alázatát.

   Ez a keresztyén jellem olyan szintű átformálódása, ami boldog lelki szegénységéből fakadóan, semmit sem tulajdonít büszkén önmagának, hanem Krisztusból táplálkozik, és egyedül Krisztusra mutat.

   Kit ismer Jézus? Azt, aki elég időt tölt Vele, hogy hasonlóvá váljon Urához. Azt, akire igaz Jézusnak önmagáról kijelentett igéje:

 „Nekem az az eledelem, hogy az én Atyám akaratát cselekedjem!”

   Hosszú évek megtapasztalásai értékelődtek át a szívemben Jézus szavai nyomán. Kérdések halmozódnak kérdésre, amire Ő, aki az Igazság, életre vezető válaszokat fog adni. Lehet, hogy ezekhez a válaszokhoz ki kell menni a „táboron kívülre” a pusztába, hogy lelkemre beszéljen és felkészítsen arra a pillanatra, amikor trónja elé kell állnom.

 Guti Tünde

2013. április       

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/-sohasem-ismertelek--.html