Dr-Kováts György: KÁRNAK ÉS SZEMÉTNEK… (2

Fil. 3,7. De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Pál apostol arról beszélt, AMIRE ISTEN ELŐTT TÁMASZKODOTT, vagy próbált támaszkodni. Olyan értékekről, amelyek birtokában biztonságban tudhatta magát, “vallási értelemben”. Amelyek birtokában jövőjét nem kellett féltenie, amelynek birtokában számíthatott Isten elismerésére és igazságára. Olyan vonásokra és hozzáállásra, amikre, mint teljesítményekre hivatkozhatott Isten előtt. Olyan tényekre az életében, amelyek vallási önértékelésének alapjai lehettek.

Az előbb felsoroltak – (Jó fellépés, társasági elismertség, származás. Iskolázottság, jó állás, kereset. Barátok és ismerősök köre. Jól-informáltság (mindig mindent elsőnek tudsz meg, és ha valamiről hallani akarnak mások, hozzád fordulnak). Versenybeli sikerek. Magas szintű szaktudás vagy tapasztalat. Végzettségek, diplomák. Jó alak, szép külső. Jó ruhák. Ízlésesen berendezett lakás, utazások, művészeti, illetve egyéb kulturális ismeretek. Hobbik, amikkel kérkedhettél. Mindaz, amire az önértékelésedet és személyes biztonságodat építheted.) – vajon ilyen alapot jelentenek valaki életében? Isten előtt, az ítéletben, vajon ilyenekre támaszkodnál?

HA IGEN, akkor mint korábbi nyereségeket, kárnak és szemétnek kell ítélned az Úr előtt ezeket is, ha a Filippi 3,7-14 szellemében akarod életedet élni.

HA PEDIG NEM ILYENEK, - vagyis nem jöhetnek számításba, amikor Isten előtti önértékedről alakítod ki véleményedet, amikor az ítéletről, mennyről, bűnről és tisztaságról, vagy más szóval: Isten előtti igazságról gondolkodol, - akkor “ADIAFORON” dolgok, vagyis erkölcsi kérdésben SEMLEGES terület. Nem kell kárnak és szemétnek ítélned, nem kell velük foglalkoznod, nem kell sem aggódnod miattuk, sem bánkódnod, hogy ott voltak, vagy vannak életedben.

HA AZONBAN ISTEN ORSZÁGÁBAN AKADÁLYT jelentenek, visszatartanak az Úrnak hozott áldozattól – például félted a társaságbeli megítélésedet azért, mert egy evangélizáción szolgálnál, vagy elhívnál valakit a baráti körből, és tartasz attól, hogy kibeszélnének – akkor működnie kell az értékváltásnak. Ekkor már nem “adiaforon” dologról van szó, hanem igenis lényeges Isten országa szempontjából is.

UGYANÍGY az utazás, a hobbi és más időt, vagy pénzt igénylő tevékenység. Nem mondom, hogy bármelyik bűn ezek közül önmagában, hogy bármelyiket kárnak és szemétnek kell ítélned az Isten országa mérlegén – de ha felmerül, hogy valamit AZÉRT nem tennél meg az Úr számára, hogy ezeket a fentieket megtehesd, akkor már nem tekinthetsz el felettük oly nagy nyugalommal, mint korábban tehetted. Lehet, hogy bizonyos teljesítményekre soha nem hivatkozol társaságban, mert a büszkeség és hivalkodás bűnével kísértene. Ilyenkor a dolgot, teljesítményt, eredményt önmagában nem tekinted kárnak és szemétnek, de azt a hozzáállásodat, amivel korábban ecsetelted ezeket, igenis annak tekinted. Nem kovácsolsz belőle társasági tőkét, nem pótlod önértékelésed hiányosságait ilyen területek felsorolásával, hanem elrejted ezt a területet Krisztusban.