Ott majd visszagondoltok
arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat
tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot
követtetek el" (Ez 20,43).
Ha az Úr elfogadott minket és
megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy
kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket
bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy
ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét.
Ő, aki elfogadja a
bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint
mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a
meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy
érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az újszövetségben,
és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk
önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk.
Járuljunk ilyen bűnbánó
szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni,
elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja
a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!
Urunk, üss sziklaszívünkre,
vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.