AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI - Osteen John könyvéből. ( János 7:38.)
1. Fejezet.
Ez a könyvecske a hívők életében a Szent-Szellembe merülés áldásairól szól. A benne leírt üzenettel igyekszem mozgósítani és bátorítani a föld bármely táján, akármilyen felekezet keretében élő és a Krisztus testét alkotó testvéreket. A szükséget szenvedő világ számára, hogy hatalmas folyóként szétáradjon a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus ereje.
A Biblia így szól: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából!” –Ésaiás. 12:3.
(Károliban: S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből.) - Az üdvösséget itt, mint az örök életbe torkolló víz forrását látjuk
Az Úr Jézus azt mondja, amikor a Szent-Szellembe merülésről szól: „Aki hisz énbennem…., annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt, pedig a Szent-Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni….” -János 7:38-39.
Jól emlékezem a szabadulásomra. Borzalmas dolog elveszettnek lenni. Ennél csak halottnak lenni borzalmasabb. A világban éltem, Istentől távol, és az Ő áldása sem okozott örömet. Sokáig gyermeki tudatlanságban éltem Isten felől. Féltem a 12. születésnapomtól, azt gondoltam: „onnan kezdve leszek Isten előtt felelős!” Ahogy közeledett az a nap, úgy nőtt a gyermeki félelmem.
Persze tudtam én, hogy már attól kezdve felelős vagyok Isten előtt, amint az Igét megértem, de ezt én elhessegettem.
Serdülőkoromban ritkán mentem gyülekezetbe. A középiskolai barátomra hallgatni sem bírtam, aki rendszeresen bizonyságot tett nekem Jézus oltalmazó erejéről.
Évek multával eluralkodott rajtam a szívem békétlensége. Egy este hazafelé tartottam, egy világias helyről, és akkor Istenről kezdtem gondolkodni. Forth Worth nevű városon áthaladva egyedül voltam, és az időről, az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról gondolkodtam: „ugyan hol leszek én az örökkévalóságban?”
Amint hazaértem az öreg családi Bibliát megkerestem, és közben nem ébredt fel senki a családból. Meg is találtam, és olvasni próbáltam, de semmit sem értettem belőle. Ahogy a Biblia mondja is: „a nem szellemben járó ember nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti. Sőt megismerni sem képes, mert ezeket csak a Szellemben lehet megérteni!” /I. Kor. 2:14./
Letettem a Bibliát, és kimentem az ajtón, hogy lefeküdjek a pázsitra, és elgondolkozzam. Akkor újból vágytam a Bibliát kinyitni. Meg is tettem, és egy kis könyvjelző, szép Jézus-képén akadt meg a tekintetem, amint kopogtat egy ajtón. A kép alján ez az írás volt: „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel.3:20.). ezt megértettem ajtót kell nyissak valaki előtt. Másnap kora reggel megkerestem a barátomat, aki nekem éveken keresztül minderről bizonyságot tett. Megörült nekem, és hívott, hogy menjek vele gyülekezetbe.
Ezen a vasárnap reggelen türelmetlenül követtem őt a gyülekezetbe. Már a sarkon vártam, mikor jön a kocsiján, hogy együtt menjünk az istentiszteleti alkalomra. Mégsem emlékszem miről szólt az igehirdetés. Azért mentem, hogy Jézusnak átadjam a szívemet, és csak erre vártam. Amikor az előre hívó ének elkezdődött, csak akkor történt valami. Úgy éreztem, a sátán a padlóhoz szögezte a cipőmet! Nem volt merszem megmozdulni. Végül a barátom a vállamnál gyengéden megfogott, és odasúgta: „Veled megyek, ha akarod, hogy átadd Jézusnak a szíved.”. Hála Istennek, teljes szívből kimozdultam.
Amikor előre értem az igehirdető megkérdezte: el akarom-e fogadni az Úr Jézust? – én valahogy így válaszoltam: „én nem tudom, én valójában gonoszul éltem”. – Ő jó keményen kezet fogott velem, és azt mondta: „Nem ezt kérdeztem tőled! - hanem, hogy elfogadod-e Megváltódul Jézust?”. – Csökönyösen azt feleltem: „Nem tudom, rossz helyen vagyok.”. –Ő újra jól megrázta a kezem, és azt mondta: „Nem azt kérdeztem tőled, hanem hogy szívedbe fogadod-e Megváltódnak az Úr Jézus Krisztust?!”. - Ekkor megadtam magam, és bátran azt mondtam: „TELJESEN!”. – ennél a szónál mindent átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, Aki a halálból az életre segített! Jézus Krisztusban egy új teremtés lettem.
E naptól a dolgok megváltoztak. – majd Isten elhívott az Ige hirdetésére. És minden tudásommal ŐT szolgáltam a következő tizenkilenc éven át.
Megtudtam, hogy milyen az, amikor a kegyelem örömteli folyamai kiáradnak.
Valamikor a szárazon akartam maradni, de most a kegyelem folyamainak árjába vetettem magam. Ez megújított. Mégis valami azt súgta nekem: Isten még többet kíván tenni, adni. Ekkor még semmit sem tudtam a Szent-Szellembe merülésről.
Olyan voltam, mint a KALITKÁBA ZÁRT KISMADÁR. Próbálgattam a szárnyaimat, azok működtek, de a kalitka szűk volt, és valami azt súgta: több van, mint a kalitkában való élet”. A madár valójában érzi, hogy szabadságra teremtetett. És kész kitörni a szabadságára. Azután minduntalan a kalitka rácsába ütközik, és visszahull. Ha végül feladja is a küzdelmet, BELÜL MEGMARAD A SZABADSÁG UTÁNI VÁGYA. Ha egy nap valaki kinyitja a kalitka ajtaját, akkor égnek törve kirepül. Ilyenkor felszabadultan zengi a madár füttye: „Ez az! Mindig tudtam, hogy valami több is van, mint a kalitka!!!”
Én is a saját felekezeti kalitkámban megtettem mindent, amit csak tudtam, a lehetőségeim határáig. Bár biztos voltam a kegyelmi állapotomban, mégis a bibliai idők hívőinek örvendezéséhez képest, valahogy korlátok között éreztem magam. Szívem legmélyén éreztem, van ennél több is.
VALÓBAN VAN TÖBB. Rátaláltam, és dicsérem ezért az Úr Jézus Krisztus drága szent nevét! – Többek imádságára, Isten egy napon megnyitotta a kalitka ajtaját. És egy szabadabb térbe léptem, soha nem ismert örömmel. SZABADON, olyan szabadon tevékenykedve, mint Péter, János, Pál, az apostolok, és a tanítványok.
Mindez akkor történt, amikor a Szent-Szellemben elmerültem. Feltört bennem a Forrás, és igényeltem ezt a Folyót! Jézus azt mondja: „….annak a belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:28). Nem egy folyócska, hanem „Élő Víz folyamai!” – Csodálatos dolog megmentve a menny felé haladni, DE még csodálatosabb, ha megmentve, a menny belém költözik.
Amikor belemeríttettem a Szent-Szellembe, a Folyók ömleni kezdtek. Először csak lassan, de ahogy jobban átadtam magam NEKI, egyre bővebben ömlött.
Az első „folyó”, a nyelveken való szólás volt, azután a prófétálás következett, majd a csodák, a gyógyulások, a látomások, a Szeretet, és az Erő. Ezeket a folyókat még sohasem láttam korábban, és most a halandó testemen áramlottak át. Túl csodálatosak ahhoz, hogy eltitkolhatnám őket. Ezért veletek is meg akarom osztani azt, mert ezek MINDEN hívőre tartozó dolgok.
Már Ezékiel próféta ír ezekről a folyókról, amikor azt mondja: „Élni fog benne minden, ahová csak eljut…” (Ez. 47:9/c). elmondja, hogy átömlik a pusztaságon, egészen a tengerbe. Először bokáig, majd térdig, majd deréknyiig, és végül csak úszni lehet benne! ( Ez. 47:1-11).
A Szent-Szellem által megindult folyamok életet adnak. A pusztába folynak, ahol a felfrissítő vízre várnak a népek. Majd elérik az emberiség nagy tengerét, és olyan mélyen merülhetnek a folyamokba, amilyen mélyen csak belemennek: bokáig, térdig, derékig, vagy az úszni való mélységig.
Mikor az úszni való mélységig jutsz, a lábad már nem ér mederfeneket, ahol még magad irányíthattad a saját életed. Itt már CSAK úszni lehet az Isten erejében, mely a Szeretet hatalmas áramlata.
Ez a könyvecske, a becses Élő Vizű folyamokkal szerzett tapasztalatokról szól.
Amikor ezekről az intim élményekről szólok, a hatalmas óceánból, nem csak egy cseppel akarom dicsőíteni, és imádni az Úr Jézus Krisztust. Ezek a folyamok az Őbenne hívőkön átömlő életet jelentik a szenvedő, kínlódó, elveszett világ számára.
Egyesek, akik már hallottak engem ezekről a tapasztalatokról, kértek, hogy tegyek valami természetfeletti dolgot előttük. Azt hitték, mintha az én akaratomtól függő dolgokról volna szó, pedig nem így van. Ez az Isten Szent-Szellemének munkája, és nem az emberé! Csak azt tehetem, amire az Ő drága Szelleme indít! Nem tőlem függ az, kizárólag az Ő isteni akarata szerint folynak az Ő Folyamai!
A Szent-Szellem teljességében életre kelés ismeretét szeretném továbbadni, abban a reményben, hogy az én tapasztalataim segítsenek elindulni Jézussal a mély vízben. Mert ezt érdemes megtenni.
Mielőtt tovább olvasnál, szeretném elmondani, hogy legtöbben csak a csodálatos élményeiket írják le, mintha a hegycsúcsokról-hegycsúcsok
Igyekszem a hegycsúcsok mellett megírni a völgyekbe leszállást is. Volt, amikor ott sírtam. Előfordultak lehetetlen helyzetek, melyekre visszatekintve már humorosnak tűnnek. Egy pillanatra sem lehetünk könnyelműek, vagy ostobák. Mindezzel segíteni szeretnék a hasonló helyzetbe kerülőknek.
- A Déli Baptista Szövetség fölkészített a munkára, és egy jól működő, növekvő gyülekezet szolgálatába állított. El akarom mondani, hogy a Krisztus testét hogyan szentelte meg az Élő Vizek folyamainak kiáradása.
Először, egyáltalán nem folytak szabadon. Amiről nem szabad megfeledkezni.
A következő fejezetek megvilágítják azokat a tapasztalatokat, melyek elvezettek a Szent-Szellemmel való együtt munkálkodáshoz. A hatalmas folyamoknak, az életünkön való átáramlásához. Ahogyan volt, igyekszem mindent úgy leírni.
1. Fejezet.
Ez a könyvecske a hívők életében a Szent-Szellembe merülés áldásairól szól. A benne leírt üzenettel igyekszem mozgósítani és bátorítani a föld bármely táján, akármilyen felekezet keretében élő és a Krisztus testét alkotó testvéreket. A szükséget szenvedő világ számára, hogy hatalmas folyóként szétáradjon a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus ereje.
A Biblia így szól: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából!” –Ésaiás. 12:3.
(Károliban: S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből.) - Az üdvösséget itt, mint az örök életbe torkolló víz forrását látjuk
Az Úr Jézus azt mondja, amikor a Szent-Szellembe merülésről szól: „Aki hisz énbennem…., annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt, pedig a Szent-Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni….” -János 7:38-39.
Jól emlékezem a szabadulásomra. Borzalmas dolog elveszettnek lenni. Ennél csak halottnak lenni borzalmasabb. A világban éltem, Istentől távol, és az Ő áldása sem okozott örömet. Sokáig gyermeki tudatlanságban éltem Isten felől. Féltem a 12. születésnapomtól, azt gondoltam: „onnan kezdve leszek Isten előtt felelős!” Ahogy közeledett az a nap, úgy nőtt a gyermeki félelmem.
Persze tudtam én, hogy már attól kezdve felelős vagyok Isten előtt, amint az Igét megértem, de ezt én elhessegettem.
Serdülőkoromban ritkán mentem gyülekezetbe. A középiskolai barátomra hallgatni sem bírtam, aki rendszeresen bizonyságot tett nekem Jézus oltalmazó erejéről.
Évek multával eluralkodott rajtam a szívem békétlensége. Egy este hazafelé tartottam, egy világias helyről, és akkor Istenről kezdtem gondolkodni. Forth Worth nevű városon áthaladva egyedül voltam, és az időről, az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról gondolkodtam: „ugyan hol leszek én az örökkévalóságban?”
Amint hazaértem az öreg családi Bibliát megkerestem, és közben nem ébredt fel senki a családból. Meg is találtam, és olvasni próbáltam, de semmit sem értettem belőle. Ahogy a Biblia mondja is: „a nem szellemben járó ember nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti. Sőt megismerni sem képes, mert ezeket csak a Szellemben lehet megérteni!” /I. Kor. 2:14./
Letettem a Bibliát, és kimentem az ajtón, hogy lefeküdjek a pázsitra, és elgondolkozzam. Akkor újból vágytam a Bibliát kinyitni. Meg is tettem, és egy kis könyvjelző, szép Jézus-képén akadt meg a tekintetem, amint kopogtat egy ajtón. A kép alján ez az írás volt: „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel.3:20.). ezt megértettem ajtót kell nyissak valaki előtt. Másnap kora reggel megkerestem a barátomat, aki nekem éveken keresztül minderről bizonyságot tett. Megörült nekem, és hívott, hogy menjek vele gyülekezetbe.
Ezen a vasárnap reggelen türelmetlenül követtem őt a gyülekezetbe. Már a sarkon vártam, mikor jön a kocsiján, hogy együtt menjünk az istentiszteleti alkalomra. Mégsem emlékszem miről szólt az igehirdetés. Azért mentem, hogy Jézusnak átadjam a szívemet, és csak erre vártam. Amikor az előre hívó ének elkezdődött, csak akkor történt valami. Úgy éreztem, a sátán a padlóhoz szögezte a cipőmet! Nem volt merszem megmozdulni. Végül a barátom a vállamnál gyengéden megfogott, és odasúgta: „Veled megyek, ha akarod, hogy átadd Jézusnak a szíved.”. Hála Istennek, teljes szívből kimozdultam.
Amikor előre értem az igehirdető megkérdezte: el akarom-e fogadni az Úr Jézust? – én valahogy így válaszoltam: „én nem tudom, én valójában gonoszul éltem”. – Ő jó keményen kezet fogott velem, és azt mondta: „Nem ezt kérdeztem tőled! - hanem, hogy elfogadod-e Megváltódul Jézust?”. – Csökönyösen azt feleltem: „Nem tudom, rossz helyen vagyok.”. –Ő újra jól megrázta a kezem, és azt mondta: „Nem azt kérdeztem tőled, hanem hogy szívedbe fogadod-e Megváltódnak az Úr Jézus Krisztust?!”. - Ekkor megadtam magam, és bátran azt mondtam: „TELJESEN!”. – ennél a szónál mindent átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, Aki a halálból az életre segített! Jézus Krisztusban egy új teremtés lettem.
E naptól a dolgok megváltoztak. – majd Isten elhívott az Ige hirdetésére. És minden tudásommal ŐT szolgáltam a következő tizenkilenc éven át.
Megtudtam, hogy milyen az, amikor a kegyelem örömteli folyamai kiáradnak.
Valamikor a szárazon akartam maradni, de most a kegyelem folyamainak árjába vetettem magam. Ez megújított. Mégis valami azt súgta nekem: Isten még többet kíván tenni, adni. Ekkor még semmit sem tudtam a Szent-Szellembe merülésről.
Olyan voltam, mint a KALITKÁBA ZÁRT KISMADÁR. Próbálgattam a szárnyaimat, azok működtek, de a kalitka szűk volt, és valami azt súgta: több van, mint a kalitkában való élet”. A madár valójában érzi, hogy szabadságra teremtetett. És kész kitörni a szabadságára. Azután minduntalan a kalitka rácsába ütközik, és visszahull. Ha végül feladja is a küzdelmet, BELÜL MEGMARAD A SZABADSÁG UTÁNI VÁGYA. Ha egy nap valaki kinyitja a kalitka ajtaját, akkor égnek törve kirepül. Ilyenkor felszabadultan zengi a madár füttye: „Ez az! Mindig tudtam, hogy valami több is van, mint a kalitka!!!”
Én is a saját felekezeti kalitkámban megtettem mindent, amit csak tudtam, a lehetőségeim határáig. Bár biztos voltam a kegyelmi állapotomban, mégis a bibliai idők hívőinek örvendezéséhez képest, valahogy korlátok között éreztem magam. Szívem legmélyén éreztem, van ennél több is.
VALÓBAN VAN TÖBB. Rátaláltam, és dicsérem ezért az Úr Jézus Krisztus drága szent nevét! – Többek imádságára, Isten egy napon megnyitotta a kalitka ajtaját. És egy szabadabb térbe léptem, soha nem ismert örömmel. SZABADON, olyan szabadon tevékenykedve, mint Péter, János, Pál, az apostolok, és a tanítványok.
Mindez akkor történt, amikor a Szent-Szellemben elmerültem. Feltört bennem a Forrás, és igényeltem ezt a Folyót! Jézus azt mondja: „….annak a belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:28). Nem egy folyócska, hanem „Élő Víz folyamai!” – Csodálatos dolog megmentve a menny felé haladni, DE még csodálatosabb, ha megmentve, a menny belém költözik.
Amikor belemeríttettem a Szent-Szellembe, a Folyók ömleni kezdtek. Először csak lassan, de ahogy jobban átadtam magam NEKI, egyre bővebben ömlött.
Az első „folyó”, a nyelveken való szólás volt, azután a prófétálás következett, majd a csodák, a gyógyulások, a látomások, a Szeretet, és az Erő. Ezeket a folyókat még sohasem láttam korábban, és most a halandó testemen áramlottak át. Túl csodálatosak ahhoz, hogy eltitkolhatnám őket. Ezért veletek is meg akarom osztani azt, mert ezek MINDEN hívőre tartozó dolgok.
Már Ezékiel próféta ír ezekről a folyókról, amikor azt mondja: „Élni fog benne minden, ahová csak eljut…” (Ez. 47:9/c). elmondja, hogy átömlik a pusztaságon, egészen a tengerbe. Először bokáig, majd térdig, majd deréknyiig, és végül csak úszni lehet benne! ( Ez. 47:1-11).
A Szent-Szellem által megindult folyamok életet adnak. A pusztába folynak, ahol a felfrissítő vízre várnak a népek. Majd elérik az emberiség nagy tengerét, és olyan mélyen merülhetnek a folyamokba, amilyen mélyen csak belemennek: bokáig, térdig, derékig, vagy az úszni való mélységig.
Mikor az úszni való mélységig jutsz, a lábad már nem ér mederfeneket, ahol még magad irányíthattad a saját életed. Itt már CSAK úszni lehet az Isten erejében, mely a Szeretet hatalmas áramlata.
Ez a könyvecske, a becses Élő Vizű folyamokkal szerzett tapasztalatokról szól.
Amikor ezekről az intim élményekről szólok, a hatalmas óceánból, nem csak egy cseppel akarom dicsőíteni, és imádni az Úr Jézus Krisztust. Ezek a folyamok az Őbenne hívőkön átömlő életet jelentik a szenvedő, kínlódó, elveszett világ számára.
Egyesek, akik már hallottak engem ezekről a tapasztalatokról, kértek, hogy tegyek valami természetfeletti dolgot előttük. Azt hitték, mintha az én akaratomtól függő dolgokról volna szó, pedig nem így van. Ez az Isten Szent-Szellemének munkája, és nem az emberé! Csak azt tehetem, amire az Ő drága Szelleme indít! Nem tőlem függ az, kizárólag az Ő isteni akarata szerint folynak az Ő Folyamai!
A Szent-Szellem teljességében életre kelés ismeretét szeretném továbbadni, abban a reményben, hogy az én tapasztalataim segítsenek elindulni Jézussal a mély vízben. Mert ezt érdemes megtenni.
Mielőtt tovább olvasnál, szeretném elmondani, hogy legtöbben csak a csodálatos élményeiket írják le, mintha a hegycsúcsokról-hegycsúcsok
Igyekszem a hegycsúcsok mellett megírni a völgyekbe leszállást is. Volt, amikor ott sírtam. Előfordultak lehetetlen helyzetek, melyekre visszatekintve már humorosnak tűnnek. Egy pillanatra sem lehetünk könnyelműek, vagy ostobák. Mindezzel segíteni szeretnék a hasonló helyzetbe kerülőknek.
- A Déli Baptista Szövetség fölkészített a munkára, és egy jól működő, növekvő gyülekezet szolgálatába állított. El akarom mondani, hogy a Krisztus testét hogyan szentelte meg az Élő Vizek folyamainak kiáradása.
Először, egyáltalán nem folytak szabadon. Amiről nem szabad megfeledkezni.
A következő fejezetek megvilágítják azokat a tapasztalatokat, melyek elvezettek a Szent-Szellemmel való együtt munkálkodáshoz. A hatalmas folyamoknak, az életünkön való átáramlásához. Ahogyan volt, igyekszem mindent úgy leírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.