Uram, nem csodákért és
látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis
lépések művészetére!
Tégy leleményessé és
ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a
számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes
időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a
dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának
megítéléséhez!
Erőt kérek a
fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de
értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv
hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan
felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az
élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő
pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság
kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják
meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma
éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak
várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb,
legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát
ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak
nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának
félelmétől!
Ne azt add nekem, amit
kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések
művészetére!
http://www.csendespercek.hu/gondolatok/1631-fohasz-812311
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.