Látod, Uram, mennyit
panaszkodunk!
Szidjuk önmagunkat, szidjuk a
másik embert.
Bosszankodunk,
méltatlankodunk, elégedetlenkedünk.
Pedig hányszor könyörültél
már rajtunk!
Hányszor bebizonyítottad már
kegyelmedet!
Hányszor mentettél már meg bennünket,
– legtöbbször önmagunktól …
Add, hogy tudjunk emlékezni
csodáidra,
amelyekkel csendben
végigkísérted eddigi életünket!
Add, hogy meg tudjuk
köszönni,
hogy ahová nélküled
jutottunk,
Te még ott sem hagytál
magunkra minket!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.