Dr-Kováts György: ÉLŐ VÍZNEK FOLYAMAI - 5. (KIÁLTOTT... / 4.)

Jn 7, 37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.

Az Úr Jézus Krisztus sok kiáltást hallott. Sokan kiáltottak körülötte. Voltak, akik szükségükben, Utána kiáltottak, s voltak, akik gyűlöletükben Rá kiáltottak. Voltak, akik az Ő „szerelmeseire”, megváltott népére kiáltottak és kiáltanak ma is. Őérte. Őmiatta. S az Úr hallja ezt is.

10./ Kiáltott a főtanács, együttesen, és füleiket bedugták, amikor István bizonyságot tett az Úr Jézusról. Kiáltottak, és gyűlöletükben egy akarattal rárohantak Istvánra, s megkövezték őt.

11./ Kiáltott István is, miközben megkövezték, s kiáltása visszhangzott sokak szívében: „Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!” Így „bocsátotta ki szellemét” – így „aludt el” az Úr kezében. Mintha az Úr Jézust hallották volna.

Így látják és hallják a te Megváltódat, életed nehéz helyzeteiben általad is, bármilyen harcon mész is át, ha Hozzá kiáltasz, és Őt szólítod.

12./ Tömegek ordítozták „Nagy az Efézusi Diána” – vallásos és nemzeti hangzavarral, míg le nem csendesítette őket bölcs szóval a városi vezető.

13./ Ugyanígy ordított a tömeg, amikor Pált Jeruzsálemben, a templomban meg akarták lincselni, és a római katonaság szabadította ki a vallási zavargás kellős közepéből: „Öld meg őt! Öld meg őt!”. (Acs 19. 21.)

14./ A Jelenések könyve is teli van kiáltással – de még egyről nem szabad elfeledkezni: a Szent Szellem, a fiúság Szelleme, az Isten Fiának Szent Szelleme is KIÁLT.

Azt kiáltja bent a szívedben: „ATYA! ATYA! ATYA!” Neked édesapád van a mennyben. S ezt jelenti ki szívedben a Szent Szellem. Édesapád, aki soha nem fog elhagyni. Aki nem vallásos parancsok teljesítéséhez köti szeretetét. Megmutatja neked megváltását, szabadítását, tiszta szeretetből, kegyelemből, érdem nélkül, sőt, annak ellenére, hogy megérdemelnéd – vagy sem. (Vagy sem…) Ez a Szent Szellem kiáltása. Benned, szíved mélyén.

És te is kiáltasz, a fiúság Szelleme által: kiáltod, (Vele együtt), hogy „Abbá, Atyám!”.

Nem félsz már Tőle, nem szolgaságra vagy elhívva, hanem kiáltod az áldás szavát: „Atyám”. Minden forrásaid Őbenne vannak, és tudod, hogy mindenben Tőle függsz, s tudod, belülről tudod – mert Szelleme kijelenti, Igéje odatárja eléd – hogy neked Édesapád, Apukád van a mennyben, aki megkönyörül rajtad, szeret téged, és soha, de soha nem fog téged magadra hagyni. Kiáltasz Hozzá, kiáltasz, kiáltasz, és Ő meghallgatja a kiáltó szűkölködőt. (Gal 4,6. Róma 8,15. Zs 87,7. Zs 72,12.)