Jn 7, 37 Az ünnep utolsó nagy
napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön
én hozzám, és igyon.
Az Úr Jézus Krisztus
kiáltott. (Mk 15,39.)
9./ Az Úr Jézus kiáltva
bocsátotta ki Szellemét– átadta, letette Atyja kezébe, TELJESEN A HIT ÁLTAL,
hiszen Ő bűnné lett, és a bűn büntetését teljesen elhordozta, a teljes halálig,
elvetettségig, bűnhődésig. Mindenestül. Elhordozta. Nem volt kibúvó.
Szeretetből, érted és értem. És kiáltott. Nagy hanggal – fóné – és a százados a
kereszt alatt hallva ezt a hatalmas hangot, kiáltást, kimondta: „Bizony, ez az
ember Isten Fia volt!”.
Az Isten Fia is kiáltott
hitében. Kiáltott a hit által. Kiáltott nyomorúságában. Kiáltott, amikor
egyedül volt. Teljes magányban. Kiáltott, Ahhoz, aki képes megszabadítani Őt,
és meg is hallgattatott Isten-félelméért. Kiáltott, kiáltott, kiáltott. Nem
számított, hogy ki hogy néz rá ezután, nem számított semmi és senki – csak a
mennyei Atya, aki ott volt, de nem volt érezhető, nem volt látható, nem volt
„közel”, mert ez most a magányosság ideje volt.
Ez most a félelmetes, az
elhagyatott idő volt. A halál árnyékának völgye. A siralom völgye. (Zs 23. 84.)
De áldássá lett. Nekünk. A mi számunkra. Értünk. Kiáltott. Teljes bizalommal.
Egyet tehetett – kiáltott.
És az Atya meghallgatta. Mert
az Atya mindig meghallgatja a Fiút, akármilyennek látszik is a helyzet. S te
Istennek fiává lettél a Megváltó által. Meghallgat téged is. Nem vagy elvetve.
Nem vagy elfelejtve. Nem vagy magányosságra kárhoztatva. A Megváltó már
elhordozta érted. De, ha úgy éreznéd, hogy távol van tőled a szabadítás –
kiálts. Kiálts az Úrhoz – meghallgat. Meghallgatja kiáltásodat. Kivon a sáros
fertőből, a pusztulás gödréből, és sziklára állítja fel lábaidat, megerősíti
lépteidet.
Az Úr, a te Istened, kiáltást
meghallgató Isten. Kiálts Hozzá, és megfelel neked, és nagy dolgokat mond
neked, megfoghatatlanokat, amelyeket te nem tudsz. Válaszol, mondja a jövőt,
hitedhez szól, megszólít, és ebből a szóból élet lesz, feltámadás, és jövő.
Megfoghatatlanokat mond – amiket nem értenél, nem gondolnál, de az Úr mondja,
mert Ő a jövőt szavával formálja, és ha hiszed, ha odaadod magad Neki a hitre,
akkor megváltozik minden.
Nem a vallástól, nem a
kiszáradt, kiszámítható, kimércézett, emberközpontú vallásosságtól, amiért
besöpörnék sokan az ellenértéket, (hiszen „adtak Istennek”, most várják az
„ellenszolgáltatást”) – nem. Nem ettől fog megváltozni a megváltoztathatatlan.
Hanem Isten szavától. Amit kibocsát, mert meghallja kiáltásodat. És szól, és
meglesz, és parancsol és előáll. (Zsolt 40. Jer 33,3. Zs 33,9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.