"Megerősítlek..."
(Ézs 41,10).
Ha szolgálnunk vagy
szenvednünk kell, összeszedjük minden erőnket, mégis úgy találjuk, hogy ez
kevesebb, mint gondoltuk, és kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. De amíg
olyan ígéretünk van, mint ez a fenti Ige, amelyre valóban építhetünk, ne csüggedjünk,
mert ez biztosít minket arról, hogy megkapjuk mindazt, amire szükségünk van.
Isten ereje kimeríthetetlen; és ezt az erőt velünk is közölheti; és megígérte,
hogy közölni is fogja. Szellemünk tápláléka, szívünk gyógyítója szeretne lenni,
és így akar erőt adni nekünk. Kimondhatatlan, mennyi erőt tud adni Isten
azembernek. Ha megkapjuk ezt az erőt, emberi gyöngeségünk nem akadály többé.
Emlékszünk még életünknek
munkákkal és próbatételekkel terhes időszakaira, amikor olyan rendkívüli erőt
nyertünk, hogy magunk is álmélkodtunk rajta? Veszély közepette tudtunk
nyugodtak lenni, gyászban elcsöndesedni, rágalmazások tüzében is megállni,
betegséget békén tűrni. Valóban úgy van az, hogy amikor váratlan próbatételek
érnek bennünket, Isten különösen nagy erőt ad elhordozásához. Szinte kilépünk
gyarló önmagunkból. A gyávák bátrak lesznek, a balgáknak bölcsesség adatik, a
hallgatagok abban az órában megkapják, hogy mit kell mondjanak. Tulajdon
gyöngeségem megrémít, de Isten ígérete felbátorít.
"Uram, erősíts meg engem
a te ígéreted szerint!) (Zsolt 119,25).
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.