„…a belső emberünk… megújul
napról napra.” (2Korinthus 4:16)
Légy hálás a külső énedért!
Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg
keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz.
A másik oldalról viszont a
belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy
mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk
hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a
reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3).
A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd,
mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon
kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek
a jóllétét, amely örökre megmarad?
Ez bizonyára kicsit eltér
mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet
elindulni:
1) önvizsgálat és bűnbánat;
2) barátok, akik szeretnek
eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat;
3) Istennel egyedül töltött
idő és Őrá figyelés;
4) a Szentírásra fordított
idő, amely megújítja elmédet;
5) a naptárad és a csekkfüzeted
felülvizsgálata;
6) az ilyen kérdések, mint:
Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a
hat hónappal ezelőttihez képest?;
7) odafigyelés a
gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és
az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd
komolyan: dolgozz a belsődön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.