„…a belső emberünk… megújul
napról napra.” (2Korinthus 4:16)
Pál azt írja: „ha a külső
emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus
4:16).
Van egy külső embered: a
tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a szellemed. A
külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső
emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered
mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök.
Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok
elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít
rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha
harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és
súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén
elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de
őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni.
Pazarolhatsz időt és pénzt a
külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, deszesítheted,
felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de
akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz”
(Prédikátor 3:20 Károli).
De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem
fogsz megszűnni létezni. Aszellemed, a belső embered azt a folyamatot éli át,
melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét
lesz.
Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az,
ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.